Félsz! Futod az ámokot ruhában, vagy épp meztelen.
Viszketsz, és szükséged van a vakargatásra. Önkézzel, vagy melléd esett férjjelölttel. Ahogy puffan. Menekülsz egyszerű tények elől. Megijesztenek.
Vagyok. Neked vagyok. Hadakoztál ellene rendesen. Teszed ma is. Kerested önmagad iksz éve már, találgattál itt-ott cserépdarabot, töröttet, színes üveget, bizton templomablakba illőt. Összerakható képpé, féltél kirakni. Nem mindegy, Mária lesz, vagy bűnbánó Magdaléna és nem vállaltad a kockázatot. Eddig se, most se!
Rosszkor kerültünk össze. Nálad korod szép-feszes fiatalsága, nálam a ránc.
Benned a félszek, bennem feloldás-feloldozások. Te tearózsa, nálam a kés, hogy megmetsszem tél előtt. Úgy él tovább, és úgy hoz pompás virágot eljövő időnek.
Érthető az összes kételyed! Tartsd meg, ha nem olvad fel cukorként-sóként vizemben. Akar a rosseb birtokolni! Élni szeretnék veled.
Valami szürke-kék derengés itt a hajnal. Kondenzcsíkokkal.
Repülők.
Az ébredésbe húzott sok sorsvonal ilyenkor rózsaszín.
Mennyit repültem! Ülésbe szíjazottan vártam a liftezést, aztán a tiszta égen, fentről láttam törpének óriás világot. Felhők, hómezők fölött.
Jó rég kihalt a „kerülj fölé és győzd le” belőlem. Hitem is feladtam, hogy társat találjak.
Bosszant, hogy látlak, hogy tudom, mi jár fejedben és képtelen vagy tisztességgel dönteni. Nem könnyű helyzet, elismerem. Leszálló ágba tenni ifjú testet?
Egyszer, gyerekkoromban a vonatablakon néztem, Drávát-Murát. Zenélt a két folyónév és szerettem volna megfürödni bennük.
Benned fürödtem és te bennem.
Fusd meg összes futásod! Vakard a viszkető magad-félmagányát, vagy vakarj akárkit! Kötözködj!
Mit változtatsz vele, ha asztalomon naponta vár az étel,
az én kezemben szorul görcsbe nyakad csomója,
s ha éberen alszom,
olyankor rólad álmodom?
Balog Gábor
-csataloo-
2009.08.19.
Viszketsz, és szükséged van a vakargatásra. Önkézzel, vagy melléd esett férjjelölttel. Ahogy puffan. Menekülsz egyszerű tények elől. Megijesztenek.
Vagyok. Neked vagyok. Hadakoztál ellene rendesen. Teszed ma is. Kerested önmagad iksz éve már, találgattál itt-ott cserépdarabot, töröttet, színes üveget, bizton templomablakba illőt. Összerakható képpé, féltél kirakni. Nem mindegy, Mária lesz, vagy bűnbánó Magdaléna és nem vállaltad a kockázatot. Eddig se, most se!
Rosszkor kerültünk össze. Nálad korod szép-feszes fiatalsága, nálam a ránc.
Benned a félszek, bennem feloldás-feloldozások. Te tearózsa, nálam a kés, hogy megmetsszem tél előtt. Úgy él tovább, és úgy hoz pompás virágot eljövő időnek.
Érthető az összes kételyed! Tartsd meg, ha nem olvad fel cukorként-sóként vizemben. Akar a rosseb birtokolni! Élni szeretnék veled.
Valami szürke-kék derengés itt a hajnal. Kondenzcsíkokkal.
Repülők.
Az ébredésbe húzott sok sorsvonal ilyenkor rózsaszín.
Mennyit repültem! Ülésbe szíjazottan vártam a liftezést, aztán a tiszta égen, fentről láttam törpének óriás világot. Felhők, hómezők fölött.
Jó rég kihalt a „kerülj fölé és győzd le” belőlem. Hitem is feladtam, hogy társat találjak.
Bosszant, hogy látlak, hogy tudom, mi jár fejedben és képtelen vagy tisztességgel dönteni. Nem könnyű helyzet, elismerem. Leszálló ágba tenni ifjú testet?
Egyszer, gyerekkoromban a vonatablakon néztem, Drávát-Murát. Zenélt a két folyónév és szerettem volna megfürödni bennük.
Benned fürödtem és te bennem.
Fusd meg összes futásod! Vakard a viszkető magad-félmagányát, vagy vakarj akárkit! Kötözködj!
Mit változtatsz vele, ha asztalomon naponta vár az étel,
az én kezemben szorul görcsbe nyakad csomója,
s ha éberen alszom,
olyankor rólad álmodom?
Balog Gábor
-csataloo-
2009.08.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése