KOPONYAHEGY

Lassan, de biztosan esik darabjaira a világ köröttem.

Olyan, mintha erdőben járnék. Születésem, apró gyermekkorom tízparancsolataiból ültetett, mára berögzött szabállyá öregedett fáinak erdejében, ahol valami gonosz parancsra egyenruhás, rosszarcú favágók vágják az értékrendjeim.

Módszeresen dolgoznak, kegyetlenül. A láncfűrész visít kezükben, és visít a kéreg, a törzs, ahogy derékban vágják ki a jó földben jó, vastag gyökereket eresztett eszméket, hiteket, berögződéseket.

Kéjjel röhögnek, ahogy dől a fa, és tapsviharuk fogadja a lombos igazságok földre puffanását.

Tudom, az erdő nem csak az enyém. Tudom, számtalanul bolyongunk benne magamfajták, kisemberek. Ismerem bejárt útjaink, ösvényeink. Ismerem a tisztásokat, a tűzrakóhelyeket. Emlékszem, merre jártunk, hol szedtünk virágot csokorba, hol vertük hangos nótával el a csendet, s hol hallgattuk csak a madarak énekét. Fejemben fényképként hordozom találkozásaink az őzekkel-szarvasokkal, és félelmeink a vaddisznócsapásokon. Lábam még gond nélkül elvezetne a forrásainkhoz, de bennem él tévelygéseink, nem könnyű hazatalálásaink összes emléke is.

Tapasztalataim is bennem élnek.

Láttam tilalomfákat felnőni és láttam kidőlni közülük viharban sokat. Ismertem erdészeket, akik kis vászon szatyorból ültettek új eszme-fákat és az erdő egésze döntötte el, elfogadja a frissen ültetettet, hagyja fává terebélyesedni, vagy elnyomja, elveszi lombjával jövőjük elől a fényt.

Az erdő most a favágó martaléka.

Nem a módszeres, a tisztító-megújító szándék vezérli a fejszét, a fűrészt, de a rombolás, a pusztítás céltalan, ha tetszik öncélú vágya-ösztöne.

Derékban vágják el a tisztességet, az értékes hagyományt, az évgyűrűkbe vastagodott, százszor kipróbált szabályokat. Vasalt csizmával tapossák el a sarjakat, suhángokat. Élő parazsat öntenek a tönkre, hogy ki sose hajtson belőle az egykori élet. Kopár, sivár hegyoldal marad utánuk.

Nem félik, mert nem ismerik a tavaszi vizek hatalmát. Nem tudják, jönnek időben majd nagy záporok, és új telek után jönnek olvadások, s a kopasz hegyoldal minden humuszát lemossák majd a völgybe, mögöttük csak a sziklák maradnak fehéren.

Koponyahegy.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.06.01.

ISTEN TENYERÉN

ISTEN TENYERE

Annak idején Torgyibácsi parlamenti megszólalásain jót röhögött az ember. Ma Navracsics, Vadainak adott válaszán inkább sírni lett volna kedvem.

Milyen érdekes, pedig mindkettő tökéletesen ugyanaz a demagógia, hazugságtömeg és struccpolitika.

A különbség talán a politikai háttérben leledzik.

Torgyibá’ soha nem volt valós részese a hatalomnak. Naggyá tette a kisembert, talán viszonzást is várt érte, de helyette pártja szétverését és egészségügyi okokból felmentést kapott. Valamit nagyon nem tudott: Orbán marka nem az Isten tenyere!

Navracsics mögött ott a totális parlamenti hatalom. Alkotmányozó többség. Elgondolkodtatott, vajon ez az ember, jogász és jog-oktató, valóban ennyit képes csak szólni a feléledő Horthy kultuszról, a csatornákból visszasettenkedő fasizmusról?

Navracsics mögött is ott a kisember.

Navracsics érzi. Egyvalamit biztosan tud: Orbán marka nem az Isten tenyere!

Legszomorúbb, hogy nem zárható ki, esténként, talán imádkozik hozzá……

Balog Gábor

-csataloo-

2012.05.29.

FASZOBROK

Tévedhetek. Alanyi emberi és egyben állampolgári jogom is a tévedés.

Tévedhetetlen magyart nem ismerek, tudomásom szerint a világon ma mindössze egyetlen német emberről, a római pápáról állítják, hogy tévedhetetlen, bár kételkedem abban, hogy ezt a nézetet ő is osztja.

Ilyen bevezető után meggyőződéssel mondom, a mai magyar politikában a Jobbik előretörése tudatos, tervezett lépés, a saját bukását bizton tudó-ismerő orbáni ideológia szerves lépése!

Kell a bukásra várónak a nála jobbra álló! Kell, hogy a visszájára fordított világot -annak ma ránk kényszerített alaptételeiben- az utód, a Jobbik, rájuk, a ma regnálókra nézve előnyös változatban, de legalábbis őket, gazdasági hatalmukat és összeharácsolt vagyonaikat kikezdhetetlenül, megtartón és jóváhagyón meghagyja!

Véletlen talán, hogy Vona Gábor a polgári körök mozgalomban az Orbán- Hende féle sejtből vált ki, s indult az alapnál jobbra? Véletlen talán, hogy faji alapon hirdetett ideológiájukat a jelenlegi állampárt-kettős - fehér hollónyi kivételektől eltekintve - sem nyíltan, sem burkoltan nem támadja, sőt leggyakrabban hallgatólagosan tudomásul veszi, s ezzel elismeri? Véletlen, hogy a Jobbik bevallott demokrácia-ellenessége tökéletesen egyezik a regnálók mutatott hatalmi gyakorlatával?

Dehogy az!

A Fidesz-KDNP bukása elkerülhetetlen.

A vezérváltással történő kurzusátmentés fantazmagória, hiszen a vezér, olyan, mint a szájzárat kapott kutya, a hatalmat, ha már megfogta, nem engedi. Ez nem jellemhiba, ez betegség.

Az ízekre tört-töredezett, széthúzó baloldal még az elemi érdekek felismeréséig sem jutott el, zömében ugyanazon haszonlesők gyülekezetéből áll, mint eddig, és a választónak nem kínál látható, érthető, megvalósíthatónak, de legfőképp sikeresnek, győztesnek mutatható alternatívát, erőt.

A magukat feltörekvőnek mutató új kezdeményezések újdonság-jellege mögött nincs program, lázálmokat ötvöznek lázálmokkal, a realitásoktól félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Bázisépítési tevékenységük ezer apró facebook-os csoport létrehozásánál leragad, az egyes csoportok egyformán tartalmazzák a tüzet és a vizet. Nem akarják észrevenni, hogy ezek szintézise lehetetlen. Csak füst, pára és felejtsük el lesz az eredmény.

Mindezzel szemben, a gazdasági válságot, az általános elégedetlenséget és a növekvőn újratermelődő tudatlanságot kihasználva a Jobbik egyre látványosabb sikerrel célozza, bombázza, éri el meglévő, növekvő, és zömében fiatalokkal, valamint a politikából kiábrándultakkal bővülő célcsoportjait.

Tudatos hatalom-átjátszás készül Hunniában!

Volt már ilyen a magyar történelemben.

Egy díszegyenruhás, vizet alig látott tengerész adta át kilátástalan helyzetében a kormányrudat a nyilas Szálasinak. Az utóbbinak még nincs egészalakos szobra Kishazámban.

Várj baloldal, várj, idétlenkedj, s lesz az is nemsokára!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.05.14.