KELL ITT LENN EGY ORSZÁG

Van egy ország

Vásárolt zene, átírt szöveggel.

Amolyan sittpalis doktori is lehetne. igaz, itt a zenéért fizettek.

Kampánydal lett belőle és a szöveg megszólított mindenkit, aki érző, aki Hazáját szereti. A baloldal dala lett, Gyurcsány Ferenc dala, szívből, igazán.

Ötszázezer ember hallgatta vörös táblácskákat, zászlókat lengetve a Népköztársaság útján, a Hősök terén.

Ötszázezer azok közül, akiket lenyomott a törpe első kormányának korrupt, hazug négy éve, a turultollasodó pelyhescsibe, a megfigyelt szőlősgazda, a szélhámos tömény hazugságáradata.

Hallom a zenét, látom az arcokat a pódiumon és lenn, a tömegben. Látom magam, ahogy várom magamtól, a velem gondolkodóktól a megváltást: Orbán takarodj. És emlékszem jól, akkor senki nem mondta ezt!

Látom a győztes kínlódásait a győzelem után. Én érzem a törpe lihegését a tarkómon, pedig én csak a tisztességeset választottam, egyéb hibám nem sok akadt. Látom a kétezerhatos lopott tankot nekifutni a városnak. Nem csodálkozom a lovasrohamon az utcakő dobáló csőcselék ellen és csendőrért, de kádár-huszárért sem kiáltva megbotránkozom a demokrácia félreértelmezésén. Nekik szabad, szabad ezt?

Aztán látom az ellehetetlenítés időszakát, a könnyen utolérhető sánta kutya korszakot, hagyó-módra, a gyurcsányi elszigetelődést, a minden követ vessünk rá jobbról, meg balról is mocskos, undorító játékot törpe-tervezetten,  a háromszáz forintos népszavazást, ami eleve népszavazás törvény ellenes volt, tartalma szerint.

A zene szól – van egy ország.

Látom az országot szavazni kettőezer tízben. Töröljük el, vesszen, mást akartunk, mást akarunk! Oldalvízen az Erdélyt nem adjuk, Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz hónaljkinövés, még listázás-igény nélkül és szemben ezzel egy gatyareklámnak is rossz arc vezette baloldal.

A végeredmény?

Szélhámosok mennybemenetele.

Ellopott magánnyugdíjak, megszűnt MALÉV, minden magyar nekünk szavaz állampolgárság trükk. Aki gazdag gazdagodjon, a többit egy meg a fene szemlélet, nálunk a hülyéből is lehet tündérmesés valóság gazdaságpolitika, tisztességes magyar ember nem hallgat-néz kálmányolgaribancot, bolgárelvtárs dögöljön meg szalaiannamáriás verdiktek, kövér a nap, kövér a nap, generál tahóság pulpituson és külhonban. Ahova köpök, horthy nő ki belőle világ, és csak egy, egy legény a gáton, aki le is meri önteni vérutánzattal a gyilkost. Keresztény kurzus isten nevében, Dezséri összeszarná magát, ha látná-hallaná. Baltás azeri-magyar barátságépítés, az örmények meg mehetnek a jó anyjukba, nosza! Közbeszerzések, földosztások magánzsebre, magánmegrendelésre, kerényifestmény az égbolt, fekete lyuk a művészi szabadság. tudtunkkal ma még sem dörner, sem vidnyánszki nem buzi, jöjjön a háryjános, vagy a jánosvitéz! Kádár ne jöjjön. Fejétől bűzlik a hal. Hol a feje?

A zene szól – van egy ország.

Van bizony!

A töretlen baloldali hitem, a hit abban, hogy elég értelmes a kisember-magamfajta többsége, hogy halljuk a hangot: Együtt, összefogva visszaszerezzük, visszakapjuk a Hazánk.

Bajnai Gordonnal, Gyurcsány Ferenccel, Ungár Klárával, Fodor Gáborral, Ungvári Tamással, a két Kertésszel, Konráddal, Dózsával és Martinoviccsal, Adyval és a nem elköltöztetett József Attilával.

A hitem zálogát látom százezerekben. Tettre kész harangozókban, újhelyiekben, kolbertekben, tóbiásokban, erdősvirágokban, juhászokban, szegedi polgármesterekben, nem jogász kónyákban, okos molnárzsolt-fiúkban, diáklázadókban.

Van egy ország. Kell itt lenn egy ország.

Az enyém.

Nem a békemeneteseké.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.12.29.

ŐRLŐDÉS

Iványi Gábor véleményére nagyon sokat adok.

Abban a szerencsében van részem, hogy személyesen ismerhetem, hallgathatom vasárnaponként az Igét, abban a formában, ahogyan ő látja.

Bölcsességében, éleslátásában, emberi tisztességében kételkedni nincs, és sosem lehet okom. Csendes, nem hivalkodó politikai tisztánlátását értékelem, becsülöm.

Ölelése a templom ajtajában nekem érték, ami erőt ad, megerősíti azt, hogy higgyek abban is, lehet, igen lehet itt, a Földön is egy jobb, emberközpontúbb, vagy mondjam másképp, embertársainkra jobban figyelő világ.

Olvasom – megszólalt az oly sokakat megosztó elmegyek-nem megyek kérdésben a mai tüntetés kapcsán. Kimondta azt, amit sokak csak félve fogalmaztak meg magukban. A ma, 2012. december másodikán rendezett demonstráció politikai játszma része.

A kormányzó párt egy prominens papagájának színpadra léptetésével nemzeti egységet akar mással, másokkal, emberségükben és honpolgárságuk igazában megtámadottakkal - őket statisztaként felhasználva -  bizonyítani belföld és külföld előtt a sávos gondolkozású törpepáva.

Segédkeznek ehhez a jóhiszemű megtámadottak és a megtámadottakkal, a listázásokra várókkal együttérző, következő áldozatok, áldozatjelöltek.

Iványi Gábor jól látja.

Adott a helyzet – nyomul a gárda.

Ne féljünk tükörbe nézni és kimondani. Vona Gábor frakciója és gárdája nem Vona Gáboré. A jóváhagyó az egykor félre- vagy messzetekintő Sólyom László, az egykori államfő, az üzembentartó a kormány, a kétharmados többségű, magát kereszténynek mondó parlamenti többség, csak az üzemeltető a hónaljszőrből kinőtt kis Vona.

A törpe gárdája nyomul! A vegytiszta antiszemitizmus, rasszizmus báránybőrbe bújtatott farkasa akar becsapni nyájat a  színpadra parancsra léptetett Rogán-gyerek súlytalan látszatmondataival. Létezik ember az országban, aki kétségbe vonja, hogy blikkes rikkancs minden szerepben megfelel, amit a Főnök kitalál? Létezik ember, aki ad egy papagáj szavára?

Gáborral nem beszéltem a demonstráció előtt.

Magam őrlődtem súlyos dilemmák között, menjek, ne menjek.

Végül döntöttem, ott leszek.

Ott voltam.

Hallottam mindent, s mert értelem is szorult belém, értettem is.

Rogán semmitmondását, amit a szervezők felkérése okán csak kiscsoportos, helyi pfujolás, közbeszólások kísértek, Bajnai jószándékú, de helyzethez halk, és szónoki képességei miatt csak gyenge nyomot hagyó, cigány szavazót célzó fél-kortesbeszédét, és hallottam Mesterházy ejnye-ejnyésnek induló, de végkicsengésében rossz-fideszt sulykoló panel-beszédét. Hallottam Ungvárit őszintén, erőtlenül…..

Tudom, jelzés a törpének és kurzusának, hogy a tömeget jelenlétével tisztelte meg Izrael, az Amerikai Egyesült Államok és Svédország nagykövete.

Mégis, mindent összevetve, tudom, hiba volt sok-sok szervezetnek és az érintett részvevőknek is bedőlni egy olyan szervezésnek, ami hitetni akarja, van platform, amin együtt viríthat a Horthy szobrot festékkel leöntő és a Horthy korszakot, a szoborállítást, utcanévcseréket nem csendben, de helyi szinteken tevőlegesen, szavazatukkal is támogató párt főembere.

A törpe, holnap a Parlamentben jelenti, jelenteti, nálunk teljes az egység, még a szembenállók is egyetértenek. Se rasszizmus, se neonácizmus itt teret nem nyerhet, erre ő, s a tegnapi tömeg a garancia!

Aztán strigula, helyzet megoldva, megy minden, szépen, csendben, színfalak mögött, ahogy eddig.

Pokoli színjáték ez az egész.

Isten nevében.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.12.02.

FARKASÜVÖLTÉS

A századik bejegyzés itt. Hatszor ennyi lenne, mondhatnám, végeztem, hatszáz, elég volt! Én most akarom megélni, hogy észretértek!

FARKASÜVÖLTÉS

2012 NOVEMBER VÉGÉN MEGÉRTÜK, HOGY MAGYARORSZÁG PARLAMENTJE MEGFONTOLÁS TÁRGYÁVÁ TESZI,  - TALÁN, VAGY ESETLEG - MÉG PÉNZBÜNTETÉSSEL IS SZAKCIONÁLJA A GYÖNGYÖSI FÉLE ROSSZEMBEREK-RONGYEMBEREK FASISZTA MEGNYILVÁNULÁSAIT, AMENNYIBEN AZ A MESSZE NEM TISZTELT HÁZ FALAIN BELÜL TÖRTÉNIK.

IDÁIG JUTOTTUNK! A MÚLT SZÁZAD SPORTOLÓ-BÁLVÁNYA, BALCZÓ TESTVÉRE, MA A MAGYAR ÚJFASIZTÁK OSZLOPOS TAGJA, RÁADÁSUL A DEMOKRÁCIA JEGYÉBEN MÉG ELNÖKE IS A HÁZNAK ROTÁCIÓBAN, ÉS NEKIÁLL MAGYARÁZNI AZT, AMIT NEM LEHET.

A HATSZÁZEZER LISTÁZOTT, DEPORTÁLT, A LÁGEREKBEN KIVÉGZETTEK, A FRONTRA MUNKASZOLGÁLATOSOKKÉNT AKNAMEZŐKRE HAJTOTTAK VÉRÁLDOZATA IS KEVÉS VOLT AHHOZ, HOGY EGY CSOKORNYI BAROM, FASISZTA ÁLLAT, KELLŐ ÁLDEMOKRATIKUS ASSZISZTENCIÁVAL NE HIGGYE MAGÁT BÓBITÁNAK  ISTEN KALAPJÁN!

A PARLAMENT VITÁZIK, HÁZSZABÁLYT MÓDOSÍT, VAGY NEM, ÉS A GAZEMBEREK MAJD A MARKUKBA RÖHÖGNEK. LEGKÖZELEBB A FELSZÓLALÁSHOZ TÁN HOZZÁ IS TESZIK, PÁR FORINTOT EZ IS MEGÉR!

SZÉGYENE A MAGYARSÁGNAK, AKI HALLGAT, AKI NEM KÖVETELI AZ ÚJFASZISZTÁK LÉTEZŐ TÖRVÉNYEK ÉS NEMZETKÖZI  MEGÁLLAPODÁSOK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ AZONNALI BETILTÁSÁT!

NINCS LANGYOS VÍZ, URAK! NINCS KÖZÉPÚT, CSAK AZ ELVEK TISZTESSÉGE! A KÖZJÓ VÉDELME A FERTŐZÉSEKTŐL, A PESTISTŐL, A MA ZSIDÓT, CIGÁNYT, HOLNAP BAL- ÉS JOBBLÁBAS FUTBALISTÁKAT CSÖNDBEN, TÁMOGATÓLAG, VAGY NYÍLTAN, FIÓKPÁRTKÉNT MEGKÜLÖNBÖZTETŐKTŐL!

ÉN NEM VAGYOK JÓ SZERVEZŐ, A HANGOM IS ALIG HALLATSZIK EBBEN A ZŰRZAVARBAN. A FÜLEM JÓ. HALLOM A FARKASORDÍTÁST, DE HALLOM A VALÓBAN TENNIVÁGYÓ, NEM ALIBIT KERESŐ SZERVEZETT ÉS NEM SZERVEZETT DEMOKRATÁK, JOBB- ÉS BALOLDALI BEÁLLÍTOTTSÁGÚ PÁRTOK, PÁRTKEZDEMÉNYEK, CIVIL SZERVEZŐDÉSEK, ÉS EGYEDI, NEVÜKET VÁLLALÓ POLGÁROK-EMBEREK HANGJÁT. MA ÖTBŐL  NÉGY EMBER HALLJA AZ ÜVÖLTÉST, FARKAST KIÁLT, S AZTÁN AZ ÜVÖLTÉS MÁSNAPJÁN LEGYINT, BEÁLL A SORBA FÁSULTAN, TEHETETLENÜL.

NE ÍGY LEGYEN! 

SEGÍTSETEK, CSATLAKOZZUNK A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ KEZDEMÉNYEZÉSÉHEZ!

KÖVETELJÜK A JOBBIK BETILTÁSÁT!! A LÉTEZŐ, HANGSÚLYOZOM, LÉTEZŐ ÉS HATÁLYOS TÖRVÉNYEK ERRE MINDEN JOGALAPOT MA MÉG MEGADNAK. HOLNAP, LEHET, KÉSŐ LESZ! A TÖRPE GONOSZ, ÉS SOK A LAKÁJA! NE VÁRJUK MEG, HOGY HOLNAPTÓL TÖRVÉNYBE IKTASSÁK KÉTHARMADUKKAL, ÜNNEPELNÜNK KELL, SZOBROT KELL ÁLLÍTANI A NEMZETIRTÓKNAK, KATEDRÁT KELL ADNI, NAGYKÖVETEKNEK KELL KINEVEZNI  A BETEGLELKÜ DEVIÁNSOKAT,  KI KELL IRTANI, KARANTÉNBA KELL ZÁRNI AZ EGYETEMES EMBERI JOGOK VALLÓIT, ÉRTÉKEINEK ŐRZŐIT, PÁR AGYAMENT ZAGYVA FASISZTA SZAVAZATÁÉRT!

GYURCSÁNYOZIK, BAJNAIZIK A FALKA, MEGÁLLAPODNÁNAK PÉNZBÜNTETÉSBEN AZ ÜHÜMMSZÁJÚAK, ÉS TI NEM HALLJÁTOK TŐLE A FARKAÜVÖLTÉST! TÉRJETEK ÉSZRE, HONFITÁRSAIM!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.11.29.

EGGYEL KEVESEBB HUNGARICUM

Rádióhír:

Vége a Gyulai Húskombinátnak!

Nyugtázom, könyvelem. Ennek is vége. Hungaricum volt, mint a MALÉV  - annak meg annyi, pedig többje volt.

Szarok én az összes nyomorukra! Rosszul gazdálkodtak, oszt annyi! A háttérmunkában is elsumákolták a tényleges melót. Hagyták, hogy új vigécek, uniós pénzért, indulásként kivágassák a kolbászhoz messze rokonságban sem álló antalli-teheneket. Hagyták, hogy torgyik cseresznyézzenek Peruban, Chilében, Venezuelában, hagyták, hogy támogatás pártiak (csak a tudatlanabbja kedvéért írom le - azok, akik földet szereznek azért, hogy azon ne termeljenek semmit, ami hasznosítható, s ezért uniós támogatáshoz jutnak) széthordják a kisember kincsét a magyar földet, leálljanak az állattartással, feladjanak a háztájival, akkor, mikor már ők is rég a kirúgottak, a munkanélküliek közé kerültek.

Az otthoni disznó előbb fogyott  (nagy család volt, meg éhes) mint a havi segély. Az otthoni disznó nagy neveldéit, a TSZ üzemágakat szétverte a rendszerváltozás, ma disznót csak fidelitásokban és békamenetekben nevelnek, az meg kolbásznak is rossz alapanyag, fele vírusos agykárosult, mert marhadisznó, fele meg helyből tapló, ami, ugye, kolbászgyártásnál nem felhasználható.

A közdisznók, közben, nagyra híztak.

Választás és önálló megmérettetés nélkül hízott dagadtra a kereszténydemokrata semmidisznó, csak némi tömjén, meg seggnyalás kellett hozzá, s jó pár hülye, aki nem is rájuk szavazott. Óriásra hízott a napóleondisznó, a törpe, a betegállat. Szobra még nincs, de lesz, ha így megy tovább.

A kolbásztöltő disznó, aki faj és fajtatársai tetemét trancsírozza-darálta önös érdekből évekig - lásd tömjénesek, meg picurka gazdák - a koporsós szájhős-vitéz, a szájzár-nélküli, többször töltött kalbászt a nyilvánosságnak.  Csabán? Gyulán? Nem seckojedno? Hír volt, meg mulattság!

A kolbásztöltőnek arra van esze, hogy stadionokat gründoljon köz- és lakájpénzekből a kertje szegletébe. Ahhoz kevés az embersége, tisztessége is, hogy elgondolkodjon, a válságból kiút merre van. Hízott maga, hejre kis pocakkal. Mit érdekli a többi, a nem Napóleon-rokon?

Tán abban bízik, jobbikos barátai majd kisegítik – elvégre ő növesztette őket, belőle nőttek nagyra, mint a vágóhidakról eltűnt, kolbászgyártáshoz szükséges, hiányzó sertés-állomány.

Bye bye gyulaikalbász!

Mától éljen a csabai, meg a többi, a számolhatatlan, ellenőrizhetetlen nekeresd-noname, azt zabizd magyar!

Adalék. A törp utálja a kalbászt. tőőőőteni is! Csak azért töltötte, mert úgy kiélhette az utálatát alapanyag és késztermék iránt. Ő a pármai sankát szereti, a berlusconist.

Ti mikor ettetek gyulait utószor? Hát pármait, sunkát?

Törpe senki! Csókoltatnak a kolbász, asztalra csak késői Kádár-korban jutó reményén asszociálódott kisemberek!

Egyszer, tán nem oly sokat kell várni rá, lesz döntés, és bevarrnak, mint hazug embert a lóba.

Ülsz majd csillagok között sok jótettedért.

Tán Szegeden. Felelni fogsz mindenért, te törpe! Lakájaiddal együtt!

Tudod, a csabai darálók megmaradnak!

Kivárom, guggolva is.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.11.26.

MI, KILENCSZÁZÖTVENESEK

MI, KILENCSZÁZÖTVENESEK

Valamikor, nem is oly rég, mi voltunk a középosztály.

Átlagos családba születtünk, apánk géplakatos volt, vagy targoncakezelő, esetleg kőműves, állatgondozó, anyánk meg takarított az iskolában, ahol később mi szereztünk érettségit, ahol beadtuk a papírt a továbbtanulásra, és átsörözve négy-öt évet, lányokat hajkurászva és házibulizva gazdagéknál, bizony az izzadásig gyűrtük-gyúrtuk a tankönyvet vizsga előtt, hogy csillagos-címeres indexbe valami görbe jegy kerüljön.

Mi voltunk azok, akik nappalin, de estin is tanultak, s a végzés után bekerültünk a mókuskerékbe ki itt, ki ott. Voltunk üzletkötők és agronómus-palánták, kezdő mérnökök, munkás-utáltak, hogy lógunk, és semmit nem tudunk. Tanítók az alsó tagozat napközijében, firkászok szerkesztőségekben, akire csak a „hozzegykávétfiamot” osztottak, vagy azt sem, de végzettség szerint fehér köpennyel álltunk nővér-férjjelöltként kórházakban, a főorvos hosszú sleppjében is.

Mi voltunk, akik lázadoztak.

Virággal, Beatles dalokkal, hosszú hajjal. Velünk ébredt a Balaton nyaranta, és a mi takarónk igazította estelente a tévesen hitt kilátástalanság, a szabadság messze van, ha be nem hódolsz szlogen.

Voltunk tagok, vagy KISZ titkárok, jók, meg rosszak, csak az emberség és a józanész volt a választóvíz jó-rossz között, Agitáltak, hogy lépjünk be Pártba, Vöröskeresztbe, Bokor-körökbe, meg a jehovákhoz. Mi beléptünk, vagy kimaradtunk, habitus szerint.

Mi voltunk, akik egyházat alapítottunk örök igazságokon, klérus hatalmát kirekesztve, vállalva verést, üldöztetést.

Mi voltunk, akiknek megjött és elment az eszük. Egyszerű, lassan lakáshoz jutó, családot alapító, a szürkénél kicsit fehérebb középosztály-jelölt, balon nevelkedett, de nem agymosott. Ritkán megalkuvók, koránszületettek ahhoz, hogy hőzöngve temessünk jövőt, de későn születettek ahhoz, hogy megakadályozzuk, a várt, kívánt változásokkal felkentjeink ne loccsintsák ki senki udvarára egy torzult megvalósítású, teherként megélt eszmevilág létező értékeit.

Hátunkon lovagolták meg avítt eszmék valló-hirdetői a Duna kört, Antall a semmiből körözhette le Bíró Zoltánt. Bennünket hülyített a fogyik a magyar, meg a zsírok elcsúrta táltosa, a turul-előd. A mi asztalunkra lopta a kenyérféltés a kényszerű, de ésszerű kompromisszumot kékmadár és szegfű között. Mi vonyítottunk, hogy Bokrosból nem kell, röhögtünk mindenkihülyéjén, Józsibácsin, és mi hagytuk, hogy a juppinak indult senkiháziak, hazudva-lopva, ősellenségekkel összeölelkezve hatalomra jussanak.

Közben éltünk.

Házat építettünk, de legalább kitataroztunk a régit, lecseréltük a sok Ladát, újraházasodtunk keresztbe-kasul, vagy kitartottunk a régi mellett. Másztuk a honi és elkülföldiesedő szamárlétrákat, megfeleltünk. Vettünk nyaralót, ha tellett, és tanítattuk a csimotákat. Elbúcsúztattuk az első kivándorlóink, az új hazát, megélhetést keresőket és maradtunk.

Megéltünk sikereket és buktunk nagyot, ha túl messze akartunk látni. Ráment vállalkozás, gatya és sokszor a szomszéd pénze is büntetlenül. Csendestársakká szegődtünk mutyikban, és nagy hangon követeltünk elszámoltatást, ha nem rólunk szólt a fáma. Értettünk a politikához, mint minden istenadta balfék, és nem vettük észre, ránk épül egy torz, minket és mindenkit kisemmiző erő.

Mégis, mi láttuk meg először, rossz irányba megy az ország. Kiszavaztuk első kurzusa után a hatalomból a törpe egót, és nyakunkba vettük a lánchídi városbénítást. Mi voltunk, akik futni hagytuk a bányatolvajokat, hogy 2006-ban kocsikat, lelkeket gyújtogassanak barikádokon. Hallgatunk, mikor a rendőrt kellett volna fennhangon védeni.

Mi vettük észre, hogy októberenként egyre több a szenny a felszínen és hősök lettek a kibelezők. A mi ellopott, elhamísított történelmünk tagadásából nőttek nagyra demagógiák, egók. A hülyék is közülünk kerültek ki, hogy növesszék őket. A plagizált doktorisok is.

Végérvényesen lecsúsztunk?

Mi lettünk a nem kíván reszli, a maradék. Nem termelünk, mindegy, hogy hol se nincs, meg mit se nincs, a tény a fontos, csak veszünk a közösből.

Nekünk már-még nyugdíjat hoz a postás, számolgatni, beosztanivalót.

Nekünk a voltból már alig maradt. Semmi kocsma, rántotthús vasárnap, semmi színház-mozi. Füstbe ment terv az újra elérhető lett Adria, de a zónapörkölt is az, ha vendéglőbe mennénk. Számla, az van! Meg cirkusz is, elég!

Mi vagyunk az önpusztítók, a nemzetpusztítók, akik szájszélet nyalogatva előbeszélünk a törpe, a megalomániás ünnepi villogásán, csápolva Békemenetben. És mi vagyunk többségben az egyetlen, a legazemberezett létező-élő kihívó Élőláncain, mi, összefogásról álmodók, a nehezen utat találók, az Együtt, tetszik-nem teszik rendszer-koncertjein.

Ég a gyertya, ég.

A miénk.

Munkás, középosztályos kis faggyúgyertya. Tescoban hatvankilenc, Auchanban hetvenegy forintnyi fény. Nem tartós.

A miénk.

A hozzánk lassan idomuló balratartsban még regnál a megélhetési nagy öregek kisses, bajás megélhetési vonala, díszletezi Szeged, vagy Angyalföld helyett az alsógatya-reklám mosoly, s asszisztál hozzá hallgatással a ne érints –noli me tangere szabállyal – a tehetséges ifjúság. Kis jobbos segítséggel, cédulásan beszavazott zöldjeinket a színvakság előbb vakítja, mint a korbács. Szocializálódnak schiffereken, hogy páruknak morzsa jusson. Éltetjük, de libásozzuk is az összefogásra felhívót, kendermagozzuk a rég nem tyúkanyót, pedig korpán él, ha kap, egyáltalán.

Nekünk semmi sem érték, semmi se drága? Ennyire lepusztult volna önértékelésünk, hogy magunk legyünk a sírunk megásói is?

Az óra ketyeg.

A mi elmúlásunk készíti elő a mi pénzünkből ötven-százötven fős gazember-csapat. Hogy szolgák legyenek a gyermekeink!!!!

Az én országomból küldte egy fehérlovas nyikhaj apámat a Donhoz.

Az én országomban hozott zsidótörvényeket a mai sávos frakció elődje.

Ezek a mostaniak miben jobbak, mások, mint az akkori nemzetpusztítók?

Az én országomban ültettem, itt-ott, tizenegy almafát. Termő ma mind.

Az én országomban éltem – dolgos, középosztály polgárként, magyarként. Belső és hitt vallási törvényem is tiltja, de kell, hogy benzinnel leöntött fáklyaként pusztuljak, csak, hogy ébredjetek?

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.11.22.

MAGYAR OROSZLÁN

Olvasom a mai híreket. Közte bulvár: Macedóniában elszabadult, a nézők közé ugrott egy magyar, cirkuszi oroszlán.

Hír!

Több olvasata, üzenete van!

Első talán, hogy él, létezik magyar oroszlán! Igaz, cirkuszi, de oroszlán és magyar! Nem beszélnek róla, de talán szárnya is van! Turulszárny?

Második, hogy eddig fogságban volt, s most külföldre került. Ott el- és kiszabadult! Láncait lerázta, s usgyi, a nép közé, zabálni. A Népet.

Harmadik, hogy ahol cirkusz van, ott bizony elszabadul az oroszlán előbb-utóbb!

Végiggondolva a fentieket, mélázom kicsit.

Tulajdonképpen semmiség! Elszabadult oszt’ annyi! Ráadásul, Macedóniában. Messze van!

Az itthoni cirkuszban a trupp törpéje szabadult el, nem is egyedül, de csapatostul!

Macedóniában egy cirkusznyi néző ijedtsége mellett pár markos ápoló megfogta, ketrecbe zárta a renitenskedő főmutatványt, az állatot.

Itthon az ország kétharmada azon töri a fejét, hogyan lehetne sarokba szorítani, elkapni legalább a törpét, meg a pár pulpitusra szabadult főbohócát, s aztán jól bezárni mindet valami újranyitott Lipótba, de hiába jó a szándék, a megvalósítás egyelőre döcög!

A vállalkozásra, törpefogásra már kezd összeállni a csapat, de a porondmesterek még egyeztetnek! Most veszik számba, milyen elvek mentén kívánják megvalósítani az aktust, melyik szektor nézői részvétele kívánatos, s kik maradjanak ki belőle.

Hé, urak!

Én itt a nép vagyok! A kicsi, a beijedt, meg az elnyomorított! Eredetileg nem törpefogásra szült anyám, de idővel a szándék és a hajlam is megjelent, megérlelődött bennem, sőt társaimban is.

Nem vagyok teoretikus! Nem akarok sem írni, sem olvasni disszertációkat a törpefogásról. Elég, ha kapunk egy hálót, (adhatja akárki, az IMF is) vagy egy-egy hejre szívlapátot, és elkapjuk regisztráltan, meg regisztrálatlanul is a tébolyodottat!

Van Akasztón valami stadion! Az, ha nem juhászra bízzuk a kellő átalakítást, sepénzből pazar, s emberséges Lipótja lehet az egész csapatnak!

Ház- és törpeőrnek meg megfogadhatjuk a macedón-magyar oroszlánt!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.11.13.

IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK

Világvége.

Echte, sőt virtigli-magyar, törpe, mint a választott vezér, kicsi és sötét, mint a kiséjizene, de nem andalít.

Ma 4:42-kor egy nagyvárost a tengerentúlon kicsit bezárnak – valami hurrikán jön.

Ma 4:43-kor hazaindul egy féligbezárt nyerőgépbarlangból egy totálrészeg, elütni tizenhat várakozót a Margit-híd Padödö-hídfője mellett, a járdaszigeten.

Ma 5:11-kor Jézus egy görbe sétát tesz Pest fölött, vízen jár újra, a posvány, a mocsár vize felett. A mutatványt a csak a kóbor kutya szavazótartomány értékeli – úgy, ahogy – hisz alszik a város. Jézust nem hiszi amúgy sem. Csak sávos lobogók, meg pár, közpénzen terekre pottyantott szarból kikelt sámános-sármos turul bámul bronzból öntve a magasztos látomásra.

Ma kádárjani ül sírva 5:17-kor József Attila mellé, együtt nézik a Dunát. Francot sem keresnek dinnyehéjat, csak a történelmet mondják fel fejben, egymás mellett, külön-külön és sokszor más előjellel értékelve összetartót, meg szétválasztót is.

Ma az első hó napja van. Esik, hull a pelyhes, mint a BUX-index.

Ma elereszti megmaradt leveleit a diófa, összes pogány tündére törzsrajzba gyűrve befelé szégyenkezik.

Ma visszaalszik minden tavaszra készülő hagymás növény, a zöldjeit már felszínre szúrt fürtös gyöngyike, a hóvirág-kezdemény, meg a nárciszok, tulipánok. A telet tudják. Beléjük égetett, hogy jön, beléjük égetett a túlélés-kötelezettség, a minden örökké rendben változik tudás!

Ma világvége van.

Észre sem veszed mikor ereszt el, mikor hagy szakadékba zuhanni téged, néped önzése, kisstílűsége, te Ország!

Köpsz minden objektív jelekre, hagyod, hogy önfelkeltek széthúzása, maguk kéretlen táraként mérlegre-tevők önzése kirekesszen a továbbélésekből, az eljövendő új világból.

Kisember-magyar, nem hallod fogak csikorgatását?!

Minden elmaradt ébredésed a sírod ássa!

Még fél óra, jön a kukás.

Kitett szemetet visz el, szállít ásott gödrökbe, messze, emberközeltől távoli helyekre.

A tegnapjaid műanyag, meg egyéb hozadékát, jól-rosszul lerágott csirkecsontokat, kicsit használt tampont, sok-sok hitet, reményt, meg egyebet.

Magyarország!

Neked temetésed a világvége, a tunyaságod!

Te tűrted és tűröd ma is a törpék világát! Beválasztottad népvezetőnek Kukát! Kedvenced ebből a képből a gonosz mostoha, a vadász, meg a mérgezett alma.

Magyarország!

Édes hazám!

Lehetsz te ilyen, milyennek látlak? Vághatnak fát a hátadon? Kisajátíthat pár alja-szemetje vérrokonok?

Egészen holnapig, vagy tovább, a világvége után is, nekem szép, nekem létező Tündérország. Amolyan holsírjaink, meg domborulnak, meg tejjel és mézzel folyó, meg olvasztótégely, meg miegymás……

….. turul-állító mocsok ország, polgárt polgártól faji alapon megkülönböztető ország, a világ szemébe folyton hazudó, kisgömböc-törpe országa, maffiaország….

Szeretlek Hazám, mert hiszem, hogy munkával, kínnal, keservvel leszedhető szemedről a hályog.

Nem dőlsz be új narkotikumoknak, levedled a rossz bőrt, és nem kígyóként születsz újra, magadra hívott világvége után.

Ma, 5:32-kor sokakban megérett a felismerés!

Nincs kiút, önös, Együtt-érdeket keresve! Az Együtt is csak megosztó lepkefing, mikor hegyeket mozgatni kell, mikor hamis álomvilágot kell cserélni valódi, élhetőre!

Megoldást csak a fekete-fehér, bal-jobb megszokott, unalmas sablon feltétlen vállalása hozhat.

Az első leesett.

Most fehér lesz a világ, mint a Prónay-különítmények, mint a vörösre megérdemelten mázolt gyilkos, mint szüzek ruhája, Máriák feláldoztatása előtt.

Jön ráadás, lapátolod majd a házad előtt, szentségelsz hozzá rendesen.

Pár hét, s újra eljön a mocsáron-járó, kisded alakban.

Sírni fog, nagyon!!!!

Ne hagyd! Adj neki reményt!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.29.

HÁROM SZAKÁCS

Három tenorra, nekünk nem futotta.

Három szakácsot kaptunk helyettük.

Főzni tudnak, vitathatatlan, s mégis, ahogy a kondérhoz álltak, nagy, nagy a gond.

Tömeg állja körül a kondért, éhesek, kisemmizettek, ízekben csalódottak tömege. Tömege azoknak, akiket elvert törpe-szomszéd az együnk együtt, főzzünk együtt utcabál, a Kánaán mi vagyunk happeningről, tömege azoknak, akik szokták, s azoknak, akik eddig még nem szokták az éhezést. Mind várakozással segédkezne, rakná a tüzet a kondér alá.

Az alapanyag adott. Nem hozta senki, csak úgy itt termett magától, mint a terülj-asztalkám hozadéka, csupa ízletes, ehető alapanyag, hús a húsevőknek, biozöldség a vegáknak, desszert a desszertnyikoknak, szóval, pazar!

A főzéstechnika is változatlan, némi zsiradék, azt majd kiizzadja a köz(nép), sok víz, abból meg van föld fölött, föld alatt és sok fejekben, nomeg a tűz, amit raknak a megjelentek édes-bájosak hittel, mert megérett, tűzrakásra is megérett az idő.

A három szakács közül kettő botcsinálta, de tegyük kezünk a szívünkre, nem ellenszenves, sőt szimpatikus. Kuriózumok a maguk botcsinálta, üstökös feltűnésük ellenére, vagy épp azért, s a kiéhezett, kiéheztetett étekrevágyók hisznek nekik. A harmadik, főzött már nagyfazékban kisétket. Ehetőt. Nem ünnepi ebédet, mert az ő idejében, épp a spórolás volt a jelszó, de ehetőt, nem gyomorforgatót, emészthetőt!

A szakácsok közös üstölésre, főzőcskére hívnak.

A hívásban ott az ígéret, mind jóllakunk!

Óvatosak.

Nem ígérik, hogy mindenkinek, egyformán ízletesnek tűnő ebédet főznek, csak azt, hogy ehetünk. Sőt, talán holnap is!

Egyikük se vak, sem nem hülye. Pontosan tudják, hogy a betársuló tömegben minden harmadik igényli, hogy saját kis fűszerét, amit ő hozott, ki ne hagyják a léből, és itt a gond.

Hárman gondolkodnak itt harmóniában, de az elvárás ugyanebben feléjük tízmilliós!

Hogyan felelhetnek meg, ha alapból tudott, hogy főz a lopós törpe is a szomszéd kertben? Nem egyedül, nagy, kiénekelt sajtokból, lopott cupákokból teszi!

A három szakácsnak nincs pénze fára-gázra, de a szomszéd kondérját fűti a pokol! Van alapanyag ott is, tele a kádári korban beengedet Gorenje-mélyhűtött széthúzással, Horthy-korral, zsidóugrasztással szemellenzős-törvényesen, és lyuggatott zászlókkal táncolnak körötte a forradalmakat sosem látott elvakítottak, a haszonélvezők, a pénzesre hízott potentátok.

Hogyan felelhet meg az új három szakács, ha az igazolt mesterszakács, a tömbpárt kivár? Ott áll ő is, vöröstáblásan a tűz mellett, helyezkedik, de nem tudja eldönteni, főzzön, beszálljon, és feltételként állítsa hátrébbra, valahová a partvonalra, az elmúlt harminc évben mindig átmentett kövületeit, kölönceit! Mondjak neveket? kisspéter, szekeres, bajaferenc… csupa kisbetűs, soroljam?

Hogyan felelhet meg az új hármas, ha elfogadja a támogatását minden éhezőnek, de az éhezők közé hagyja bebújni a sávos zászlót nyíltan nem lengető, most beépülő, a főzéshez álságosan, bolondgombát, mérgeket becsempésző maszkos mocskot is?

Kétharmadot akar jóllakatni ehető főzttel a három szakács.

Kényes a gyomrom. A vöröshajma, kenyérrel azzá teszi. Két és fél embert és egy házat, semmi luxus, tartok el öregen, s ahogy a nótában áll, a koldus tőlem mindig pénzt kapott.

Adnék esélyt a három felkentnek, csak azt figyelném, ki, mit, és milyen engedéllyel dob a kondérba.. Megvonnám támogatásom, nem kérnék a főztjükből, ha a vegyes kotyvalék, (mert nagyjából az, minek kendőzzük), egyszeri, szimpla kis választási étek, ha csak korgó, de fekélyt nem kerülő, újra nem tölthető hasat hoz holnapomra.

Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, mondta egyszer egy IGAZ EMBER, azoknak, akik többsége nem a hatalmat, a vendégsereget kábító flancos étlapot, de az élj jobban-t kereste.

Három szakács! Véssétek eszetekbe!

Szeretném támogatni minden elfogadható törekvésetek.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.24.

P.S.

Eszti polemizál a fészen a fasiszta, cigánygyűlölő hortogányival. Ki az a Eszti, alig tudom, de azt tudom, a fasisztáknak nem lehet helye, polémia szinten sem a tisztességeset akarók között!

FÉLELEMKELTÉS

VALÓDI KORMÁNY ELLENI TÜNTETÉS-BECSALOGATÓ A HELYI TÉMA XVII. MAI, OKTÓBER 17.-I SZÁMÁNAK EGY, A HARMADIK OLDALON MEGJELENTETETT CIKKE.

A „MEGINT LESZ LOVASROHAM” CÍMMEL MEGJELENTETETT HÍR, IDŐPONT ÉS HELYSZÍN PONTOS MEGJELÖLÉSE NÉLKÜL KÖZLI, LESZ AZ IDÉN IS LOVASROHAM!!!!

A FELVEZETÉSBEN AZ ÖTLETGAZDA, DÉZSY ZOLTÁN FILMRENDEZŐ TÁJÉKOZTATJA AZ OLVASÓT, HOGY 2006-BAN A FIDESZ TÜNTETÉSRŐL BÉKÉSEN HAZAFELÉ IGYEKVŐKET BRUTÁLIS, GUMILÖVEDÉKES, KÖNNYGÁZOS KARDLAPOS LOVASRENDŐR-TÁMADÁS ÉRTE.

EZT PRÓBÁLJA ÁLLÍTÓLAG REKONSTRUÁLNI (FELELEVENÍTENI, AHOGY Ő MONDJA), HOGY DIGITÁLIS EMLÉKMŰVET ÁLLÍTSON AZ „ÁLDOZATOKNAK”.

LOPOTT TANKRÓL, RANDALLÍROZÓ GAZEMBEREKRŐL, FELGYÚJTOTT AUTÓKRÓL, A HÁTTÉRBEN MEGBÚVÓ FELBUJTÓKRÓL NEM BESZÉL. AZOKNAK NEM KELL EMLÉKMŰ, PERSZE LEHET, HOGY TÉVEDEK, A FELBUJTÓK MÉG KAPHATNAK, CSAK VÁRNI KELL RÁ KICSIT.

A CIKKÍRÓ A PONTOS HELYSZÍNT ÉS AZ IDŐPONTOT IS ELHALLGATJA, AMI LEHET AKÁR JELZÉS IS, OTT LESZ ÉS AKKOR, AMIKOR PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK AKARJA, S A TÖMEG CSAK JÓ LESZ STATISZTÁNAK,  DE KÖZLI, DÉZSY MÁR AZ ÉV ELSŐ NAPJÁN BEADTA TERÜLETFOGLALÁSI ENGEDÉLY-KÉRELMÉT, ÉS AKCIÓJÁT KELLŐ RENDŐRI BIZTOSÍTÁSSAL FOGJA MEGEJTENI.

NESZE NEKTEK, OKTÓBERRE, A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ ÉS MILLA TÜNTETÉSRE KÉSZÜLŐ MAGYAROK!!!!!

FOSSATOK BE, MARADJATOK OTTHON!

VAGY MÉGSEM??????

VAGY MÉGSEM!!!!!!!!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.17.

KIRÁLYCSINÁLÓK IDEJE

KIRÁLYCSINÁLÓK IDEJE

Első hallásra ostobaságnak tűnhet, a kisember ostobaságának, mégis megkockáztatom a gondolatot!

Azt hiszem, elérkezett a királycsinálás ideje!

Lassan indult és nem látszott, merre halad. Ráépült az általános hangulatra, kimondta az egyetlen fix evidenciát és szervezett rá egy komoly tüntetést is.

http://www.youtube.com/watch?v=GSP81Che1X0

Nem tetszik a rendszer – ez volt a mottó, a mozgatórúgó. Olyasmi, ami minden épeszű polgár fejében egyre erősebben élt, olyasmi, amit kimondtunk egyenként, kimondtunk baráti társaságban, de egyébiránt a kutya sem figyelt ránk.

A Milla, igen a Milla szervezte az első komoly megmozdulást, lelket és hitet adott a megjelent tömeg, és emelte a rendezvény értékét az akkor, 2011. október 23.-án a meghirdetett tüntetésre zárt rendben, a Clark Ádám térről érkező-csatlakozó Szolidaritás szervezte társ-tömeg.

Az, hogy a választók meghatározó többsége utálja a pártokat, szimpla tény. Tett ezért mindegyik rendesen.

Az MDF az antalli gőggel, az egykori „úri világ” visszaállításának kísérletével, a KDNP a totális hülyeséggel, az MSZP a belső megújulás elmaradásával, illetve a tutyimutyi kormányzás nyolc évével, az SZDSZ a másodrendű kérdések ideologizálásával és a felvállalt, vagy csak háttérben művelt kerékkötő szereppel, és végül a Fidesz, a gátlástalan és önhitt korrupció viselkedési- és kormányzási minta szintjére emelésével.

Hiába alakult új formáció, az LMP, önfenntartó, önmegvalósító törekvései csak a fennálló rend (rendetlenség) konzerválását segítik elő, és nőni, erősödni, csak a nyíltan náci eszméket is hangoztató demagóg, a jobbik tudott.

Hiába alakult stabil tagsággal a DK, kezdeményezésüket nullázza a pártelnök ellen évekig folytatott aljas, de hatásos kampány.

Valljuk be, ne csak tudjuk! A kisember, a fanatikusak kivételével, zsigerből utálja a fideszt, de épp úgy borsódzik a háta az szociktól, és nem látott eleddig választható erőt, hogy önként és dalolva menjen, szavazzon a demokrácia fennmaradásához szükséges minimumra, a változásra.

Most megérett az idő valami újra!

Két friss, pártokhoz nem köthető, ideológiát nyíltan nem hirdető, de a jelenlegi ideológiával szemben álló szervezet hirdet összefogást, közös kiállást a törpe elzavarására, a téboly megszüntetésére parlamentáris eszközökkel.

Van hangjuk, hallható, és a várakozás feléjük nagy.

A kisember, egy sikeres második októberi rendezvény után kaphat új hitet, hogy egy új összefogásban, pártállástól függetlenül minden tennivágyó megtalálja a helyét, s egy győztes választás után az ország elindul, okos, kiművelt, konszenzussal választott fejek irányítása mellett egy élhetőbb világ felé.

A tervben lehetnek jobb és baloldali beállítottságúak, bajnaik, lengyellászlók, rónapéterek és ángyánok, majtényik és akár sólymok is, tehetnek a közjó érdekében számos kolláthok, meráthok, de akár gaskó-idegen felfogású szakszervezeti vezetők, civil szervezetek jószándékú vezetői-tagjai.

Hiszem, hogy bármely tisztességes baloldali párt tagja, vezetője a kezdeményezéseteket támogatni fogja. Látom a buktatókat, de bízom abban, hogy kikerülhetők.

Eljött a királycsinálás ideje!

Gyertek, ti újak!

Győzzetek!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.06.

HOL A HAZÁM???

Grófpistát a fél falu csak grófpista néven ismerte, pedig se gróf se Pista nem volt. Nuszbaumnak szülte az anyja.  Apját kereste fiatal felnőtt korában egy ideig, aztán legyintett, letett róla.

Grófpista részeges lett. Szakmát választott, a részeges szakmáját, mert az nem volt bejegyezve semmilyen polgári foglalkozásként, és tetszett neki, hogy nehezen kategorizálható.

Grófpista kijárt sok iskolákat, szerzett kiemelt minősítést diplomaosztón, valami harmadik helyet egy országos rajz-pályázaton és kitanult magánszorgalomból mindent, ami fölösleges volt.

Átlagon felüli kolbászt töltött a disznóvágásokon. Ha hívták, az ismerős fél-falu, meg a másik, a kevésbé ismerős fél is hozzá járt orvosi zsályáért fogfájás okán, tőle vették a bodzát, tanácsa alapján fedeztették a vegyesvér kutyákat, hogy akár házőrzésben, akár szobakutya minőségben jeleskedjenek.

Grófpistrát nem tartotta nyilván a hatóság. Tett róla. Papíron szinte nem létezett. A tény, hogy a betevőre szükséges pénzt itt-ott megkereste, hol kertet locsolt, hol emésztőt ásott a fizetőképes kereslet szerint, csak a falusi boltban megvett parizer-kenyéradagban és a kocsmában jelentkezett.

Grófpista minden este hat óra felé felült a világ legjobb járművére, a kétkerekes, békebeli fekete drótszamárra, és elkerekezett az áldozóhelyre.

Négy konyakot rendelt, hozzá két korsó sör csúszott le adósságmentesen és hallgatta a falu hangjait, a hírmondókat, az építkezésekről csapatásra betérő cigányokat, az alkoholista doktort, a hivatásában reményét vesztett tanítót, a sörre-borra időnként kiéhező ifjúságot.

Hallgatag volt, csak ivott. A politizálásról rég leszokott. nem szidta Orbánt, nem nosztalgiázott pártkönyvsirató régi káderekkel, és a sávos új valóságra is csak úgy köpött, hogy aki látja, ne véleménynyilvánításnak fogja fel, fogadja úgy, mint a slejm viszkető feltörekvését, parlagfű-effektust, politikailag nem minősíthetőt.

Csak nagyritkán rúgott be.

Pünkösdkor mindig, mert ugye, eszébe jutott némi pünkösdi királyság, király nélkül, vagy azzal, és megesett, hogy csak úgy, ok és értékelhető érv nélkül tett rá egy-egy fölösleges lapáttal.

Az elhajlásait tolerálta a kocsmanép, a kocsmáros is. Grófpista adósságmentesen élt. Egyedül.

Háza, amit még anyjától örökölt, úgy egy kilométerre volt a falutól, a tanyavilág szélén. Pár száz méterre, földúton, egy eldugott valóságban, alig húszpercnyi útra Szegedtől, a Hódmezővásárhely felé vivő szürke aszfalttól balra leágazón.

Talán a nőhiány, talán a kézi aratás utáni fáradtság pakoltatott a szokott tömény adagra aznap este többet. Csöndben berúgott. Volt még érkezése a fizetésre, ereje is maradt, hogy biciklire üljön, és éjjel negyed egy körül esett el.

Szürke aszfalt. Csík a világból, embercsinálta, elválasztó és összekötő. Mindössze ötszáz méterre a földúttól, a hazavivő bizonyosságtól, a tanyát őrző kuvasztól, éjjel negyed egykor.

Asztalosandris jó gyerek volt.

Sokra nem vitte, de munkája volt. Még katonaként szerzett jogosítványt, és a párja unszolására képezte tovább magát. Nagy hűtőkocsit kapott. Nyelvet nem beszélt, így a külföld neki, coki, járta az utakat otthon. Legtöbbször felküldték a határra, Záhonyba, hogy a csempész húst átpakolva guruljon vissza hazai békés-vidéki tájra, hígítva ezzel a sokpecsétes, állatorvosilag ellenőrzött alapanyag-állagot olcsóbb, félig dögkútra érett hamissal. A menetlevele mindig pontosan kiállított. Kipihent ember, se ital, se egyéb szenvedély -  Asztalosandris jó gyerek volt.

Este kapta, tíz után a jelzést, hogy irány a határ, lehet kiállni. Az asszonytól elbúcsúzott, az megszokta már, és a tompított fény sárgásfehérében nekieredt az útnak, mint annyiszor.

Talán a béke benne, talán az éjszaka sötétje, a monotónia volt paradox módon, ami megmentette a gázolástól.

Az úton kereszten fekvő biciklit, mellett az embert időben észrevette. Fékezett, megállt. Megugrott adrenalin szinttel a vériben futott a fekvő alakhoz –  él-e még?

Az első ijedtség hamar elmúlt. Maradt a méreg. Csak részeg falusi! - mondta magában. Nyújtózott egyet az éjszakában.

Forgalom semmi.

A hűtő hátuljához ment, az kétszárnyú ajtót kinyitotta. Visszasétált a biciklihez, rúgott rajta egy kicsit, aztán vállára kapta a fekvő alakot, és a kocsihoz cipelte. A test hangosan puffant a platón. Még egy kör, s a bringa is a raktérben landolt. Komótosan becsukta a szárnyas ajtót, visszaült a fülkébe és elindult, sebességkorlátokat rendben betartva, a határ felé.

Zenét hallgatott.

Megállt vizelni a négyes becsatlakozásánál.

Püspökladányban kanyarodott egyet a központ felé. A rendőrséget elhagyva, a parkban padokat látott. Megállt. Vészvillogó bekapcsol, raktér kinyit.

Asztalosandris újra vállára emelte szerzett utasát, és óvatosan, finoman letette a padra, hadd aludjon tovább. Arcát betakarta egy Blikkel. A főcímen gusztushúszt ünnepelt pár celeb.

A biciklit nekitámasztotta a padnak, mondott egy jójcakát és ment a dolgára tovább.

Grófpista jóval kilenc után ébredt. Bringa megvan. A padra nem emlékezett. A tört, zúzott kövön, a lába előtt az újságpapírról tetovált kopasz vigyorgott képibe, bal alsó sarokban egy pár csöcs virított, s a szalagcím emlékeztette. Szent István napja van, új élet, új kenyér………..

A kérdés csak később döbbent belé.

Istenem! Hol a Hazám?????

Balog Gábor

-csataloo-

2012.08.20.