Olyan, mint a gyerek a közös étkezdében, aki falhoz csapta a mákostésztát és angyali arccal a tanárra csodálkozik: Én? Hogyan is tehettem volna? Minden ocsmányságot terjesztenek rólam!
Olyan, mint a tanár az étkezdében, aki látta, ki csapta a falhoz a mákostésztát, és hallgat, rosszabb, mint sunyít, szó és cselekvés nélkül veszi tudomásul a tényt, igen, itt akad, aki mákostésztát csapdos a falhoz, de mit is tegyek, a világ már csak ilyen. Sőt, ha nem figyelik éppen, a markába röhög.
Saját, vagy bértollnokok által megírt választ küldött a Bashi annak az ötven amerikai kongresszusi képviselőnek, akik szót emeltek a Magyarországon miniszterelnöki hallgatással és távolságtartással, néma asszisztenciával, nyílt és burkolt megnyilvánulásokkal, az utcán és Parlamentben újraéledő fasiszta, antiszemita gondolatvilág tűrése ellen.
Válaszában, mint a mákostésztás gyerek, mellébeszél, hazudik.
Mondhatnánk, megszoktuk tőle, hisz kétezer négyes pálfordulása óta csak elvétve akadt igaz szava, s azt is legtöbbször plagizálta, hol a dakotáktól, hol mástól, kiragadva szövegkörnyezetből, hülyítve a hülyíthetőket.
Mondhatnánk, csupa igazság, amit mellébeszélő válaszlevelében leír, mármint hogy kedves szenátorok, én magam vagyok a megtestesült tolerancia és ráadásul jófiú, tenném a dolgom, de látják, maguknál bújtatják, maguknál működik legálisan az egész eszmerendszer melegágya és maguk tűrik, rajtam kérik számon, miért nem teszek ellenük.
Nem mondjuk, mert ez is kapitális hazugság, mint a kétharmados támogatottság, mint az, hogy a Bashi azt az országot képviseli, amiben születtünk, élünk.
A Bashi mindenütt csak a saját haszonlesését, a törpében megbúvó őrült megalomániát képviseli. Ennek rendeli alá összes arcát, ezért azonos neve a kétszínűséggel.
Mit is mondhatunk egyáltalán?
Csak, és kizárólagosan, de mielőbb egyet:
Megállj Bashi! Elég volt belőled!
Takarodj, amíg szépen teheted!
Balog Gábor
-csataloo-
2012.07.04.
