Ahogy azon az ajtón beléptem, tudtam, semmi nem változott. Megöleltél, és visszaöleltelek. Huszonkét év. Pont ennyi, és nélküled. Most, itt fekszel mellettem, meztelen. A kezed, a szép, eres kezed, a hosszú ujjakkal a hátam, a fenekem simogatja. A szád valami hangtalan, elmondhatatlanul bizalmas, személyes beszélgetésben van a számmal. Most nem markolsz, nem húzol magadba. Ráér. Keresed szememben huszonkét kiesett év villódzó maradékát. Látod.
Figyeled kezem, ahogy a melleden matat, korzózik, zugokat, hajlatokat jár be.
Nagyon szép maradtál. Nem változtál, Kedves!
Egyszer, nagyon rég, kurtán-furcsán eleresztettelek. Éltünk, és beleéltük, beleégettük magunk egy nekünk öregedő világba. Külön-külön.
Valami változott. Veled szeretném leélni a maradék életem.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.11.18.
Figyeled kezem, ahogy a melleden matat, korzózik, zugokat, hajlatokat jár be.
Nagyon szép maradtál. Nem változtál, Kedves!
Egyszer, nagyon rég, kurtán-furcsán eleresztettelek. Éltünk, és beleéltük, beleégettük magunk egy nekünk öregedő világba. Külön-külön.
Valami változott. Veled szeretném leélni a maradék életem.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.11.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése