AZ LMP KIÁLL MELLETTÜNK (???)

 

://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=107056

Sok ellenvetésem van a cikk jegyzőjének, illetve az LMP egyéb helyekről is ismert véleményének-állásfoglalásának felvetéseihez.

Vegyük az alaphelyzetet.

Jelenleg diplomás túlképzés van, ami önmagában nem rossz, inkább jó dolog. A kiművelt fők száma többletérték, márpedig engedtessék meg, hogy mindegy, milyen szinten, rész-szinten, vagy társadalmilag nehezen értékelhető marginális szegmens szinten is, a szerzett, egyetemeken, főiskolákon, netán felsőfokú képesítést adó OKJ képzésen szerzett tudás, a nem-tudáshoz viszonyítva össznépi tudástöbblet. Potenciális haszon. A képzések zöme, az állami támogatású, a kvázi és látszólag ingyenes, és a fizetős is, tekintettel arra, hogy a tudásanyag minden esetben ugyanaz, a maga összetettségében, oktatott tematikájában, vizsgái szigorában olyan szakemberek képez, akik végzettségük szerinti szakmában bizton megállnák helyük.

Gazdasági válság van, nem csak itt, ebben a csonka, vagy épp nekünk méretezett kishazában, de szerte, mindenfelé. A válság alapja itt és most, nem a közgazdaságilag oly ismerős túltermelési válság, nem katasztrófahelyzet okozta válság, hanem - miért nem mondja már ki valaki annyi ráutaló jel, köztes félbukások kezelése után – a pénzvilág ön-túlterjeszkedése. Kontroll nélküli túlterjeszkedés, ahol számlapénz gyár alapon bebukhat Anglia ősi bankja, egyetlen személy üzelmei miatt,, ahol egy fél nemzetet kell a szarból kihúzni a fedezet nélküli hitelek miatt a vezető USA kormányzatnak, s ahol ennek eredményeként az európai pénzintézetek skrupulus-mentesen visznek-vezényelnek birka, jobblétet áhító kisembert magukkal együtt totális csődbe.

Ne menjek vakvágányra! Mit mond Shakespeare? Kölcsönt ne végy, ne adj! Osztom? Dehogy!

Kapitalizmus van. A tőke, a vállalkozás általában pezsgő világa, a maga háromszáz éves kifinomult vadságával, elkerülhetetlen, kivédhetetlen monopolista törekvéseivel, döglődőn és életerősen.

Mit tehet ebben a helyzetben a tanult, képzettsége szerinti munkához nem jutó diplomás?
Nyel, barátom! Nyel nagyot és megtanul újra élni! Megtanulja, hogy a túlélés a fontos! Elfogadja, hogy minden bevétel bevétel, amin kenyeret vehet, ha mást nem is! Bliccel a metrón, villamoson és kibeszéli magát, ha elkapják. Időszakosan, ésszel kiköti a villanyórát, amivel nem csak maga szerez sajátmagának csöppnyi könnyűséget, de előbb-utóbb munkahelyet teremt az ellenőrzőknek, akik majd seperc rájönnek arra, lopja a gázt, az áramot, vizet. Megtanulja, hogy szemetet szedni hasznos. Megtanulja, hogy havat lapátolni, hasznos. A befolyó, semmi-forint értékét tanulja meg értékelni.

Az, hogy közben, mert rabszolgamunkát végez, a szedett szemetet az első sarkon elszórja, a lazsálás lehetőségeit maximálisan kihasználja, az neki, de a többi sorsosának sem felróható, természetes, emberi hozzáállás.

Vegyünk, egy átlagosan képzett, átlagos jegyekkel minden vizsgát abszolvált, munkanélküli szociológust. Van ésszerű körülmények között elhelyezkedési lehetősége végzett, túlkínálatos, csókos, pártorientáltan kiválasztó, elfogadó, vagy elutasító szakmavilágban? Ugye, nincs?
Ki a hibás, hogy így alakult a helyzet?

Győriványi Sándor,
Kiss Gyula
Kiss Péter 1.
Harrach Péter
Kiss Péter 2.
Burány Sándor
Csizmár Gábor
Kiss Páter-Péter 3.
Lamperth Mónika
Szűcs Erika
Herczog László
Matolcsi György
Czomba Sándor
Nagy Róza
Cséfalvay Zoltán,
volt munkaügyi és szociális-munkaügyi miniszterek!

A felsorolt elvtársak csak egyvalamihez nem értettek, Ahhoz, hogy tervezni kell, mégpedig közelítően jól kell tervezni egy nemzetgazdaság bognár, kádár, mezőgazdasági gépszerelő, bádogos, villanyszerelő, mentő, műtős, pincér és lángossütő, megannyi más szakma-igényét, a legkeményebb kapitalizmusban is. Az, hogy a kisspéterek visszatérőn hozzá-nem értők, pozícióba bújtatott párt-nyikhajok, még mai párnyikhajoknak se szúrjon most szemet!
A legszomorúbb, hogy minden vezető alatt apparátus, magas létszámú aktatologató és léhűtő dolgozott.

Kedves LMP!
A világot megváltani, kurvára kevés az ideológia!
Az, hogy végzettségednek megfelelő állást kapj, mese, álomvilág! Nézz körül, ha máshol nem saját, parlamenti padsoraidban! Mennyi a hozzáértő és mennyi köztük a választás hozta slepp?
Szakszervezeti, - félve mondom - a szociáldemokrácia elveit vallón, s annak mentén élő alapon kéne civil szerveződés, amibe belefér a hómunkára készülő diplomás, a hiteleiből vett lakásából kiakolbólított, a nyugdíj-nyögdíj előtti itt-ott megtalálható munkás, a beszari alkalmazott, a rendőr, a katona (de sok harcot, háborút nyertünk az elmúlt háromszáz évben), a hajlékra vágyó hajléktalan, a munkára éhes cigány, és a tisztességén, tehetségéből meggazdagodott.

Értem én az LMP igazát, de nincs igaza.
Élni kell. Azt csak munkából szerzett pénzből lehet.
Kivételek, többnyire a maffiózók, és a parlamenti képviselők.

Persze, tévedhetek.

Balog Gábor
-csataloo-
2011-06.23.

KIRAKATPER

A sármos nyikhaj a mai magyar valóság emblémája.

A te életedé, az én életemé. A pénz beszél, kutya ugat valósága, a megveszem a vádlót kilóra valósága. A szocdem pártot 89-ben szétverő ruttnerek mai siker csűrés-csavarás valósága. A koronát vasból Saabos-Horn ittfelejtett valósága, a Vancsik az árokban, Toller az árokban valósága, a meglazított csavarkötések valósága egy egykori MDF-es félhülye kocsiján.

Ez a mi világunk. Lopott nyugdíjpénzből csökkentett államadósság valósága.

A gründolt újságok, iparművek, bányák, kőszállítások, kórházak, székházak, szőlők és kaszinók, postabankok, yblbankok, mezőbankok ki-emlékszik-még- ezekre valósága, a svájci frank hitelek unokád is ezt nyögi majd valósága, a kozmetikázott számsorok, a számsorok mögött a te meg én.
Megannyi szóra sem érdemes porszem.

Leváltások és kinevezések lyukas zászlóval, lyukas gatyában, rauzsaszínben, vagy kékmadarasan, narancsszínekben, s ha tetszik, a szivárvány összes színében, tarkabarka melegfelvonuláson.

A sármos nyikhaj tárgyalásának felvezetése a nyalóka neked-nekem. Ezt edd, ez jutott mára, ne kössön le kenyérgond, gyereknevelés, jövő! Paródiája jognak, paródiája tisztességnek.

Eddig jutottál, hajrámagyar!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.21.

A FIDESZ TAPSOL

Alcím: Sanyi nézz magadba!

A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.



Visz múltat magával, ami természetes, és mint minden múlt, az eltelt napokkal devalválódik, részletek merülnek feledésbe, fontos, önmeghatározó részletekre mondja rá testület, hogy epizód volt.



A mai MSZP rothadásának legfőbb oka a tolerancia, befelé. Kevés emblematikus alakja volt a pártnak 89 után. Az akkor négyesben pódiumra álltak közül a nyikhaj, a pénzhajhász, hamar elugrott tótumfaktumnak külföldre, pénzügyekben. Mielőtt valaki ködösítéssel vádol, kimondom, Németh Miklósról, a középszer közgazdászról, a viszonylag jó megjelenésű, kekk senkiről, a haza változásaiban részvételt önös haszonlesésre felcserélőre gondolok.



A párt, az MSZP évek hosszú során tartotta talonban ezt az embert, pedig a kártyában akad mindenki, Geszler Hermann, Tell Vilmos és kuoni pásztor, csak Németh Miklós nevű-jelzésű kártya nincs sehol.



Ott állt a pódiumon a Zűrös Matyi. Karrier-diplomata, nem egy kádárok pénzén, simaszájú mellébeszélő. Ő kiabálta ki nekem is a placcon, mert ott voltam, a Köztársaságot.

Ott állt az akkor még nem tudottan bukott köztársasági elnök-jelölt, a bucifej Pozsgai. Emelgették egymás kezét a Hornnal, a kisemberrel, akiben legalább volt annyi tudás és büszkeség, hogy vállalta múltját.

A magyarság 49-91-közötti múltját, tele disszonánssal.



A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.



Megélhetést biztosít szavazóktól szerzett, törvény szerint kijáró kvóta, kövületeknek. Pók a sarokban kisspétereknek, „meglegyen a pénzem” pártpénztárnokoknak, kislányosra maszkolt lendvaiknak, sőt, időnként soraiba férnek némi viccelődő zuschlagok, aus-szal.

Tisztességes, ebben a bagázsban, etikailag lett volna köteles lemondani, bukott választás mai haszonélvezője, mind. Kötelességük lett volna kiválasztani, listán szerzett jogokkal a helyükbe lépő, emberért, magyarért, tisztességgel fellépő követőket.

Nem tették. A pénz, a magyar állam tönk szélére sodródásának sokban tevékeny szürke közreműködőinek fontosabb volt a magánéleti fizetnek nekem, miért utasítanám vissza, állapot.



Volt egyszer egy Gyurcsány.



Eszes, darutáncos, gondolkodó, meg Pinocchio-orrú egyesély. Megjátszottuk – nyertünk.

Az összes követő ténykedése, jó, vagy rossz irányú - ő tudja legjobban, melyik-melyik –kétirányosan volt kudarcra ítélve. Orbán tüntetett távolmaradással, tüntettetett maga helyett újnáci ideológiákkal. Barikád-emelő strómanokkal, tüntethetett, mert fizette a Parlament. Köztük tüntettem én, az adófizető választó. Kukát nem borogattam.



Nincs kihívó, aki elsöpörné a haszonleső, minden kérdésben csak önhaszont nézve megalkudó senki-fajtát!

Egyedül, Fecó!



Az MSZP döglődik, osztódni készül.
Nekem, időben kevés van vissza. Ingyért beszélek.

Fiúk!

Így nem lehet!

Ha kételkedtek, hadd adjak tanácsot!

Gerince nem csak behódolónak lehet!

Fecó óvatosabban bánt volna trikolorral,

de szelet kenyered,

hozzá szalonna, ehetted volna kilábolásig.

Onnan kicsinyre, magyarra mértezetett

petőfis Kánaán.

Húzz igát, izzadj,

s ha dolgozol nemzetépülésre,

nem köpnek szembe újgazdagok.


Ő, semmiképp nem.


Talán, de datálva.



Számonkérhetőn.

http://www.youtube.com/watch?v=4GaztPdt1qQ&feature=related
Balog Gábor

-csataloo-

2011.06.16.

SANYI

Tele a média az öszödi beszéd vélt kiszivárogtatásának legújabb, bizonyítás és bizonyítékmentes változatával..
Ilyenkor szokott eszembe jutni boldogult párom.
Gábornak kereszteltek, Gáborként vettem el anno. Az együttélés során előfordult, hogy hülyeségeket beszéltem.
Olyankor figyelmeztetőn felemelte jobbkezét, s mutatóujjával megfenyegetett:Te, SANYI! Tudd, hogy mit beszélsz!

:):)


Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.12.

KI A MAGYAR???

 

Ma élő, gondolkodó, verselő társam tette fel a kérdést egy megkésett bírósági tárgyalásra váró vádlott minősítése kapcsán. Ki is a magyar?

Megpróbálom megválaszolni, onnan, ahonnan én látom.
Kezdjük!

Anonymus szerint:
• Álmos, Árpád apja
• Előd, Szabolcs apja, „akitől a Csák nemzetség származik”
• Kend (Kond, Kund), „Korcán (Kurszán) apja” és Kaplun (Kaplon, Kaplony) apja, akitől a Kaplon nemzetség származik
• Ond, Ete apja, „akitől a Kalán nemzetség és a Kölcse nemzetség származik”
• Tas, Lél (Lehel) apja
• Huba, „akitől a Szemere nemzetség származik”
• Tétény (Töhötöm), Horka apja, „a Horkának fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származik”

Kézai Simon szerint:
• A Turul-nemzetségbeli Ügek fia Előd fia Álmos fia Árpád
• Szabolcs, aki Csákvár környékén telepedett le tőle ered a Csák nemzetség
• Gyula, aki „utóbb Erdélyben lakott”
• Őrs, „ez, mint mondják a Sajó körül ütötte fel sátrait”
• Künd, „ez a Nyír(ség) környékén lakott, fiai Kusid és Kupian”
• Lél, „először Galgóc környékén, majd a nyitrai részeken lakott, tőle származik a Zovárd nemzetség”
• Vérbulcsú „aki Zalában, a Balaton körül telepedett meg”, akit azért neveztek Vérbulcsúnak, mert „nagyapját a krimhildi csatában a németek megölték”, ő pedig bosszúból „némelyeknek úgy itta a vérét, mint a bort”
Általános, történészek számtalanszor pontosított, tárgyalt és részleteiben vitatott mai felfogása szerint a hét törzs (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.), és a velük együtt érkező egy-három kabar-kazár törzsek leszármazottjai.

Magyarok a honfoglalás-kori, elfoglalt új haza elmagyarosodott őslakói, és a később érkező befogadottak, a kunok, a jászok, a besenyők itt maradt, beilleszkedett, a nemzetbe olvadt ötvözőgénjeinek mai hordozói;

A kétszer is uralkodó, egy szem Orseolo Pétes kivételével az Árpád-házi királyok:
I. (Szent) István, Péter, Aba Sámuel, I. András, I. Béla, Salamon, I. Géza I. (Szent) László, Könyves) Kálmán, II. István, II. (Vak) Béla, II. Géza III. István, II. László, V. István, III. Béla, Imre, III. László, II. András, IV. Béla, V. István, IV. (Kun) László, III. András,

Königsberg szülötte, Brandenburgi Katalin kivételével az erdélyi fejedelmek:
János Zsigmond, Báthori István, Báthori Zsigmond, Báthori András, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthori Gábor, Bethlen Gábor,, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János, I. Apafi Mihály, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc.

Magyar a köznép és a kis-és középnemesség zöme. Magyar a tatárjárás után, a százötven éves török hódoltság után ittmaradtak és a betelepültek majd minden leszármazottja. Magyar mindazon emberek döntő többsége, aki bárhol a világban magát magyarnak vallja.

• Magyar Anjou Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Sorba fia Vajk és Morsinai Erzsébet elsőszülöttje, aki kiérdemelte a déli harangszót;

• magyar az aradi tizenhárom ( Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,. Kiss Ernő, tábornok,. Schweidel József, tábornok, Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok, Török Ignác, tábornok, Lahner György, tábornok, Knezić Károly, tábornok, Nagysándor József, tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok, Aulich Lajos, tábornok, Damjanich János, tábornok, Gróf Vécsey Károly, tábornok);
• magyar Doberdó katonatemetőinek számtalan neves-névtelenje, magyar a kétszázezres doni véráldozat, magyar a második világégés aknamezőire kergetett, s ottmaradt balos, vagy sárga csillagos munkaszolgálatos, magyar a deportált, kivégzett négyszázezer zsidó és cigány;
• magyarok a tizenkilences vörös- és fehérterror áldozatai;
• magyarok az 1942-es újvidéki mészárlás 1943-ban másodszor bíróság elé állított, elítélt katonai és csendőri vezetői, és magyarok az 1944-es szerb megtorló akciók áldozatai is.
• magyarok a háború utáni hadifoglyok, a munkatáborokba gyűjtött malenykij-robotosok, a kulákok, a recski elítéltek, a lövészárokból Titó határőreire eltávozás reményében átlövöldöző és a Köztársaság téren kibelezett kiskatonák,
• magyarok a Kádár-korszak, az antalli éra, a Horn-időszak, az első Orbán kormány, a Medgyessy és a Gyurcsány korszak kis és nagy tolvajai;
• magyarok, akik piros pártkönyvvel, hittel, vagy anélkül építettek egy országot, lettek sztahanovista horváthedék, burgertróbertek, vagy épp farkasmihályok. Magyarok, mint a nyolcszázezres tagság névtelen zöme és a teljes lakosság maradék, határon belüli kilencmilliója is.
• magyarok a ma kivándorlói és az itthon elszegényedett nyolcmillió.

Szanyi Tibor is magyar.

Magyar Magyar Zsolt, nyomdász barátom, a lelkes barlangász, Magyar Bálint volt pártvezér. Magyar Orosz Adél balettművész, és Orosz Pál az egykori Fradi-focista, Németh László író, olimpiai bajnokaink Németh Imre, Németh Ferenc, Németh Miklós és Németh Angéla, Tóth Árpád költő, Tóth Ferenc országgyűlési képviselő, kormánymegbízott,Török Bálint enyingi várúr, a Jedikula halottja és Török Ignác, a már említett vértanú, Török Ferenc a római bajnok, Cseh Tamás a nonpluszultra, Cseh László az úszó, Czigány György a rádiós, Román József művészeti író-esztéta és Román Péter zenész, Horváth Balázs a konyak ellensége, Horváth József volt belügyminiszter és Horváth Lívia költő. Ki ne felejtsem Lengyel Lászlót, Rácz Aladárt és Szerb Antalt! Ők is magyarok.
Magyar Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Wiesel, Elie, Polányi János, Oláh György, Harsányi János, Kertész Imre.
Magyar Petrovics Sándor, Glatter Miklós, Reich Jenő, Reif György, Frenreisz István, Schenbach Rozália, Jókay Móric és még sokadannyian.

Magyar, aki  magyarságában magyarra támad, és magyar, aki ezt zsigerből elutasítja.

Amit leírtam, nekem mind igaz. Hozzáteszem, én is magyar vagyok!
Mint ahogy az is igaz, hogy vannak/voltak magyarok, akiket ocskayknak, prónayknak, franciakissmihályoknak, szálasiknak, rákosiknak, hívtak. És vannak, újratermelődően vannak képírók is.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.05.31.
(felhasznált adatbázisok: wikipédia, História, mek.niif., plusz az okos fejem.)

ÖTLET

 

Hír: A gyógyszergyártók elébe mennek egy várható állami megszorításnak. Önként, dalolva ajánlanak fel pártunknak, kormányunknak huszonöt milliárdot, arra, amire az említettek költeni akarják.

Sződd a selymet elvtárs!

Lehetne nemes a cél, lehetne nemes a felajánlás. Hogy az, vagy nem az, bízzuk a magyar parasztra. A józan ész, a torgyánokból mára tán kijózanult vidéki, meg a parasztnak nézett városlakó szegény ma már, talán, el tudja dönteni.

Tessék már nekem példálózni, hogy tudhassam, hót-hülye vagyok, nem ismerem a tényeket! Tessék már itt felmutatni legalább két jobboldali országgyűlési képviselőt az elmúlt húsz évből, aki nem-apró fizetése és költségtérítése felnyalása után az összeg valamely értékkel számszerűsíthető, definiálható részét felajánlotta volna nyíltan, vagy titokban emberséges, neki hasznot nem hozó karitatív, vagy épp országállapotot javító célra! Jelzem, nem lesz könnyű feladat!
Kérdezem. Abból a plusz jövedelemből sem lehetett felajánlani semmit, a magukat politikusoknak nevező rákos húskinövésnek, amit a különféle állami és esetenként előrelátó magánvállalatok igazgatói tanácsában, felügyelői bizottságában szippantottak/szippantanak fel havonta?
Vigyázat! Nehogy egyoldalú legyek! Ugyanez a feladat és vizsgálódás elvégezhető szoc- és lib-körekre vetítetten is! Ott sem lesz sokkal jobb eredmény!

A válasz nálam kész. NEM. Gátolta a kaparj kurta szemlélet, a harácsoló ösztön. A publikus adatok birtokában (pedig az ilyesminek is van ám erős reklámértéke) ilyenre nem emlékszem. Feltételezhetően szenilis vagyok. Vagy pártos. Ki tudja?

Sződd a selymet elvtárs!

Kicsit eltértem a címtől, a bennem érlelődő alapgondolattól, de megérte. Tisztábban látom a kilábalások útját, a jövőm, Kishazám jövőjét!

Kedves Kormány, kedves Gyógyszergyártók!
Minek a lacafaszázás, miért nem tudtok a Hazám érdekében megállapodni fű alatt?

Mindketten tudjátok, hogy a költségvetés nagy tehertétele a hozzám hasonló nyugger! Húzná az állami pénzt a semmi befizetésekből, nagy a pofája, enni és beszélni is akar, s semmi affinitása a havi közadakozásra! Kocsmába jár, ha telik rá, ha nem, a panelház folyosóján bomlaszt, rémhíreket terjeszt, meg kerékkötő!

Egy jólsikerült, belső megállapodással egyszerre hárman járnátok jól! Ti, a Kormány, a Gyógyszergyártók, meg Te, velük, Széphazám!
Olyan pofon-profánul egyszerű!

Sződd a selymet elvtárs!

A büdös kiadásoldali nyuggerek nagyszámban magas vérnyomásosak. Ez élettani adottság, zömmel. Az érfalak, idővel, a lerakódott meszektől merevebbekké, ergo törékenyebbekké is válnak. A még működő szív csak pumpál, hasznot államkonyhára nem hajt, semennyit.
Miért nem veszitek észre, ha máról holnapra, a vérnyomáscsökkentő készítményekből közös megegyezés alapján kihagyjátok a hatóanyagot, s csak placebót adtok, az eddiginél kicsit magasabb, de általános fogyasztói áremelkedéstől elmaradó, úgymond baráti, nyugger-szolidáris áron, a hatás másfél éven belül garantált!
Lesz pénz nem huszonöt, de ötvenöt milliárd befizetésére úgy, hogy röhögve megtartható haszonként négyszerannyi, hullik a nyugger a piszok, és ezzel kevesebben lesznek a visszatekintő számonkérők, a gyermeki észt nagypapa korból idétlen mesékkel befolyásolók! Etnikai vonzata, hogy a hulló nyuggerek nagyban fellendíthetnék országunk büszkesége koporsógyártó vállalkozását is, s így kéthetente nem sikertelen öngyilkos, de menő munkaadó válhatna belőle.
Csökkenne a nyugdíjkassza kiadása! Fellendülés lesz meg Kánaán! Megfiatalodna a Nemzet!

Félni? Félni, hogy kiderül? Ugyanmá’! Kétharmaddal? Ne féljetek! Nincs mitől!

Csak szőjétek azt a selymet!

Éljen Rákosi????? Hol a fenében hallottam én ezt a marhaságot?

Balog Gábor
-csataloo-
2011.04.23.

MOSOLYGOK 2010-ES MAGAMON

AGYMOSÁS NAGYBAN, VÁLASZTÁS ELŐTT

Napok óta hallgatok egy reggeli műsort. Média-tákolmány, média kókler műsora. Ésszel, tehetséggel megáldott ember tendenciózus, alávalóan mocskos, gyöngytyúkok elé takonyként szórt, semmihez nem hasonlítható kérdés-feltevős műsora. Népámítás.
Fiola, a hozzátartozást-kötődést hittel hívő és vállaló, az ember, álságos műsorban mos egybe aranymosóként szart arannyal és tesz egyenlőségjelet közöttük.
Műsor, sok betelefonálóval arról, mi a különbség napi politika két párt-kizártja, párt-megbélyegezettek között. A kérdés, melyik párt eljárása a megfelelő, elfogadható.

Mi is az alaphelyzet?

Egy Mádi László valami narancs plakát előtt nyilatkozik, hogy egy adónem, ha pontosan megfogalmazott, bizony nyakba varrható. Teszi ezt akkor, mikor a pártja fennhangon és hónapok óta hirdeti, az ötlet se jó, és különben is, elege van már a népnek, a szavazónak a régi, az új adókból. A mi Mádinkat, az ötletelőt, egy céltudatos és következetes, ránk, szavazókra koncentráló párt-grénum semmi perc alatt úgy kicsukja a mindennapok hozzászólói közül, hogy szem fennakad, és nem marad idő, csak a tapsra.
Igazat mondott?
Betörték fejét?
Dehogy! Mondott egy saját kútfőből jött ötletet és nem figyelt arra, most választás ideje van. Az ötletelés ideje letelt.
Kizárták? Nem! Megszégyenítették? Nem! Ellehetetlenítették? Nem!
Mit is nyilatkozott az érintett a kvázi- retorzió után? Csak annyit, mindig az adott pártformáció tagjának érezte- érzi magát, az is marad!

Ennyi az eleje.

Mi lenne a másik?

Egy hagyómiklós, messze nem Mádi-féle, ritkán megjelenő és nem kirakat –politikában jegyzett befolyással és súllyal rendelkező aktuál-politikus, nem elméleti, inkább gyakorlat-közeli ember, (szememben csupa kisbetűs), nem bizonyítottan, törvény elé még nem citáltan, de gyanú szerint besározódott. Azt mondja a megszellőztetés, miklósunk irányította, sugallta, ki, mit és mennyit lopjon a közösből, s hova osszon a lopottból, kinek és mennyit.
Magának? Másnak? Pártnak? Erről tart a hallgatás. Nevezettünket kikezdte az a csúnya sajtó, gyűjtöttek róla ezt meg azt, és bizony a kertek alján ott a rendőrség, az ügyészség meg minden kapcsolódó. Igaz, bekopogni hozzá, hogy itt vagyunk, még egy se kopogott.
Mi történt ezután?
A mi hagyónkat, nem ám sepercre, mint a Mádit, szépen, nyilvánosan felkérték, "ugyan mán hagyókám, olyan rendes emberünk vagy, mondjál már le, lépjél már vissza, ne terheld általunk nem hitt, elképzelhetetlen tolvajlásaid gyanújával a békasegg szinthez közelítő dicső-nagy pártunk imázsát!"
hagyókánk, némi gondolkodás után (félig) visszalépett.

Most, hogy az alapképlet, ha vonalakban is, de adott, nézzük, mit csinál a médiaguru!

Felteszi a kérdést, melyik párt-döntés a szimpatikus, ki mit választana adott helyzetben magának! Az erőt, összetartást és az ettől való eltérést nem toleráló azonnali döntést, avagy a demokratikusnak látszó „felkérünk kedveshagyó, te azért a mi kutyánk kölyke vagy-maradsz, csak mondj le önként” - megoldást.
Nem érdeklik tények. Nem kíváncsi arra, hogy míg Mádi egész eddigi életének nincs köze korrupcióhoz, tolvajláshoz, esküszegéshez, addig a hagyó-oldal felvezetésének összes nyilvános,TV-rádióban, megannyi csatornán már-már elcsépelt kvázi-bizonylatának figyelmen kívül hagyása, mind-mind elkövetett, szervezetben, szervezetten, bűnszövetkezetben elkövetett, létező törvénységeket mosdat.

A nekünk rádiófrekvencián kijutott fiolából csak annyira futja, nyilatkozz megvezetett, mi tetszik inkább!?? Ha rád szólnak keményen, avagy ha megkérdezik, arrébb állsz- e, ha szépen megkérünk, mielőtt bevarrnak? Nem azt kérdezi a műsorvezető, ki csal ki lop, ki él nem magyar törvények szerint. Igaz, nem tisztje ezt eldöntetni és előre minősíteni sem. Ugye, Néró is hót rendes ember volt, s tudtommal Nürnbergben halálra sem ítélték. Máshol se nem!

Hányingerem van. Valami fiolától.
Várom, hová táncol. Kinél adhatja el kérdésfeltevésének tendenciózus hazugságait egy sosem várható Mádi-kereset, és egy valóságos, joggal elvárható hagyó elleni kereset verdiktje után.

Balog Gábor
-csataloo-
2010.