ILLÚZIÓK

Ne legyenek illúzióitok!
Ami összetartozik, az összenő.

A Fidesz-KDNP egy jottányival sem más, mint a Jobbik, csak kommunikációjában visszafogottabb. A Jobbik a magyar mentalitás, neveltetés legsötétebb eldugott zuga, a Fidesz-KDNP ugyanennek a hozzáállásnak kozmetikázott, a náci ideológiát befogadó, azt nyíltan csak kivételes esetben és külső, akár nemzetközi figyelmeztetések alapján, kétértelműen elítélő rokona.

Ne legyenek illúzióitok!
A közelmúlt hazai, napi eseményei között számtalan jele van együvé tartozásuk Fidesz-KDNP posztokról küldött óvatos kinyilvánításának. Csak szem és fül kell, hogy ne csak a címzett, de az egyszerű, a mi, a többség is lássuk, halljuk.

A parlamentáris váltás lehetséges útjait a Fidesz-KDNP tudatos, önös érdekű törvényhozással lezárja.
Az Alkotmánybíróság csak szárazvirág lesz Isten kalapján, mert túl sok érdemi kérdésbe belepofázott kormány-kéretlenül.
A bíróságok önállóságának annyi.
Az Állami Számvevőszék már lenyelt falat, a Magyar Nemzeti Bank meg kap két új alelnököt, hogy futásra serkentsék a még nem ámokfutót.
A szakszervezetek elmehetnek a fenébe, tárgyalni velük épeszű, megélhetéséért keményen nyaló Fidesz-KDNP-s nem ül le.
A rendvédelmiek meghunyászkodhatnak, jelentem, meghunyászkodom, és Munkásőrség helyett, alsó és felső szinten védhetik a nyakunkbahúzott magyar átkot.

A szegényt lehúzzák havonta pár tízezer forinttal (egyé má’ te is péró), a szegényebbet, a hajléktalant leültetik. A munkanélkülinek látszat foglalkoztatást kínálnak ingyér’, vagy épp annyiért, statisztikáznak velük és nyomorukkal. Az összlakosság öt-hétszázalékát kitevő valóban tehetőst jutalmazzák tehermentesen a többség zsebéből.

Ne legyenek illúzióitok, Magyarok, testvéreim!

Itt tobzódik a butaság, a szellemi rövidlátás, az életképtelenség dicsérete. Füstködökkel felér a tömjén illata! Isten nevében beszélnek, de legfőképp hallgatnak papok. A tüskés koronát szamártövisből a ti fejetekre teszik! S az ateista? Az ugye, nem is ember?

Itt tobzódik a butaság! Egy senki-schiffer akar összefogni a neonácikkal számtanos-alapon. Fogadjuk el az érvelését? Több mint bizarr, csak őt minősíti!

Nincs, nem létezett történelem, ami egy népet képes volt lehúzni WC-n! Példa etruszkok, avarok, vandálok, hogy a többit ne soroljam. Mind ott virítanak jobbérzésű, s hitelességre valamit is adó történelemkönyvek lapjain!
Közéjük jutunk/jutottunk, Feleim!

Ne legyenek illúzióitok!

Kiút van.
ORBÁN, TAKARODJ!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.29.

MENJEK, VAGY MARADJAK? MARADOK!

Mint annyiszor, Hazámról gondolkodom.

A földrajzilag, etnikai többség és egy évezred óta vele élő kisebbség, változó kisebbségek milyenségével be nem határolható, többnyire egy nyelvet beszélő közösség lakhelyén, a nekem nonplusultrán.

Van e-még Hazám, vagy kilopták alólam? Ugyanazokat az őseim által is bejárt utakat járom, vagy harmad-hatod rendű, épp még járt csapások lettek az ősök útjai, s helyettük dudvára épített maszlag beton-aszfaltjára terelget maroknyi fajtatársam képzetlensége, önzése, hülyesége?

Van még Hazám, ha minden belém ötvözött nem magyar vérvonal stigma, ha vályogvető, kubikos, vagy épp csepeli szocdem megtalálható fölmenőim minden álma-vágya, mint nemzetidegen minősíttetik? Van még Hazám, ha nem a szellem, csak az épület őrzi parlamentarizmusát? Van, ha almatermő, esetleg szőlő, lágy kenyér vidékén a narancs a többségnek elfogadott?
Van még Hazám, ha kirekeszt cigányt, zsidót, tótot, románt, aki anno, azért jött ide, mert volt megélhetése, s volt közösség, aki teljes jogú polgárként befogadta?

A legrosszabb, az önösen magyarságomra, mások, bentiek, és külhonban rekedtek magyarságára játszó látszat- és számtanpolitika regnál Hazámon.

Cifraszűrbe, varrott-viselt, vagy szekrényben őrizett atillákba öltöztetett, időnként, igény szerint bőgatyás látszat-magyar, akinek jelzők ide, vagy oda, nem sajátja sem a keresztény önmeghatározás, sem a humanizmus, de hirdetik fennen.

Elmennem mindig van hová. Belém égett a dallam, szöveggel, van ott fenn egy ország. Az ideje is, óra szerint arra ketyeg.

Kérdezem, sorstársaim!
Nekünk, rossz választásaink után csak tűrni, hajbókolni kell? Nekünk, kisembereknek nem jutott ész, magyar, vegyesvér, őshonos, hogy kiebrudaljuk az összeférhetetlent, értékeink lerombolóját, a hazugság megtestesülését, a PR-technikás Fideszt? Nézzétek, figyeljétek, hogy nyal koalíciós partnerük, a választási rendszerből oly rég kibukott, a nyílt, parlamentárisan bejegyzett fasizálódás felé!

Követelem tőletek, Emberek!
Gondolkodjatok!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.27.

ITT, ODAÁTRA

Most, hogy pár nap múlva itt a névnapod, előrelátásból, restanciák ledolgozásaként, de legfőképpen szeretetből lepöntyögök neked egy levelet.
Tartalmától függetlenül benne a feléd irányuló, összes féltés és jókívánság, akkor is, ha nem szokvány-szavakba öntött.

Örülök, hogy vagy, Nagyfiam! Örülök, hogy olyanná nevelted magad, amire-akire bárki büszke lehet. Amit elértél, munkával, tisztességes, következetes munkával érted el, szeretsz dolgozni, szép családot tartasz össze pároddal, jól választottál párt, s messze földön sem adtad fel soha, sokszor bántott, vegyes magyarságodat. Jó tudni, hogy lányaid értik a hazai szót és beszélik is. Öröm hallani-látni, hogy karakán, jó kiállású, megbecsült tagja vagy innen távoli ember-környezetnek, hogy magad kialakított elveid a szeretetre, a toleranciára, a belső és külső béke harmonizációjára épülnek.
Tudom, nehéz utat jártál be eddig is.

Két makacs ego hozott világra, áldott, szeretett és idő után elviselhetetlennek tűnő édesanyád, meg én, a földön és fellegekben járó idealista, a kis lépéseiben sokszor következetlen, de hosszútávon jobb világ látó félfantaszta, loo-Kasszandra.

Megtettem már máskor is, s az évek múlásával egyre sürgetőbb, hogy rögzítsem, papíron, visszakereshetőn, létező, családnak maradandó dokumentumként, tudom, sokszor bántottalak. Meggondolatlanul akartam rád is érvényesíteni a saját igazságaim.
Köszönet neked, hogy adtál időt magadnak feldolgozni a hibáim, s megmaradt a szereteted.

Isten éltessen, Nagyfiam!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.27.

SZŐKE NŐ

Az ország egyetlen szőke nője újra bedobta magát a közösbe, novemberi, napégette bőrrel. Rakoncátlan fogakkal búgta a rusnya, hogy az orbán, megakormány, megint kérés nélkül is megsegítette a zembereket.
Minden lakáshiteles, ezentúl, kérheti munkaadóját, adjon két és félmillió forintig terjedő támogatást ahhoz, hogy ő, a munkavállaló, a későbbiekben, részletörlesztések stresszétől mentesebb mentális állapotban, alkalmazó cége hasznára jobban állhasson helyt!

Tudom magamról, hogy avangard gondolkodású vagyok. Furcsamód a feketét feketének, a fehéret fehérnek látom, preferálom a férfi-nő kapcsolatot, és magyarként, belső igény szerint vagyok zsidó, vagy cigány tót felmenőkkel.
Ezt a szőke üdvöskét már láttam az induló, rendszerváltás utáni ultra-liberális frakcióban. Láttam konzervatizálódni, láttam a sajtóban a balbeck első regnálása alatt bútort cserélni vagyonokért, hallottam róla kiflilopás meg amerikai levelezés kapcsán. Röhejes volt. Vicc.

Nem tudom, mi a mostani bejelentés lényege! A hülyeség, az átgondolatlan, előkészítetlen intézkedések humoros kipellengérezése szőkenős viccben, figyelem-elterelés, vagy komolyan gondolták, hogy ez a magyar valóság?
Válságban tele leszünk munkaadóval a vállalkozói szektorban, akik majd új himnuszokat, szózatokat danolva utasítják könyvelőiket, minden lakáshiteles dolgozónknak, ihaj, mostantól adjunk két és fél millát, de rögtön?
Ezt, speciel, nem hiszem.

Ugyanakkor nem zárom ki, hogy az ötletnek több oldalon lehetnek haszonélvezői. Például, az állami és állami irányítású, vagy épp az államtól nagyösszegű pályázatokat nyert cégeknél, ahol valami véletlen folytán, a regnáló balbeck pereputtyának, mamelukjainak csókosai- feleségei, fiai-lányai közeli és távoli rokonai, valamint hólyagosra puffadt nyelvű seggnyalóinak zsebébe hirtelen bepuffan egy két és fél millás támogatás. Például azok a magáncégeknek, ahol elég ügyes a könyvelő és zsarolóképes a főnök ahhoz, hogy az új helyzethez igazodva, akár visszamenőlegesen is hamis munkaszerződéseket írasson alá, s a kifizetést, a valós kifizetést lepapírozza adómentes támogatásként.

Ezt a szőke üdvöskét bejelentésestül, szolárbőröstül, kapafogastul, jó lenne már elfelejteni. Panoptikumba való.
Ahogy a munkaadói, elvtársai, dettó.

Dünnyögök magamban. Emlékszem valami Golda Meirre, aki nem volt egy matyó hímzés, de esze, az volt. Emlékszem egy olasz képviselőnőre is. Szőke, fedetlen keblű. Egyciklusos.
Mindenhol másképp csinálják!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.

MOODY'S

Jelentem,
a meghirdetett második magyar szabadságharc elbukott!

Nem csupán azért, mert a meghirdető a kék törpfalu Okoskáját választotta legfőbb seregvezérlőnek, nem csupán azért, mert a meghirdetett nem-ceglédi beszéd után nem állt be csapatostul mögé az istenadta nép, nem szavazták meg a meghirdetőnek életük mellé a pénzük a tehetősek, s nem adtak, csak torz mosollyal nézték az elesettek is, hogy pénzükből adakozik magának a harchirdető.

Azért, mert a meghirdető rosszul tanult.

Nem tanult illemet. Emberek közötti, elviselhető, tolerálható közlekedést.
Minden potenciális nem-magyar barátot piros-fehér-zöldbe burkoltan elmart maga mellől, törvényesítette és törvényekkel, sőt, újnak mondott kotmánnyal próbálta meg narancsra festeni a kis, kárpát-medencei eget. Sasszézott és újabban gesztusokkal, gondolatbarátai nem tiltott megnyilvánulásaival, Árpád-sávosan védi az utcai gyújtogatókat, lekomcsizza a rendpártiakat, és mérhetetlen vágyában, hogy legyen belőle is valaki egyszer-talán, elfelejtette, hogy honnan jött, hová megy!

Isa, por, homu vogymuk.

Magyarok vagyunk, magunkat magyarnak vallók, országlakók, vegyesvér-honosak és friss betelepülők. Társadalmi és legfőképp egyéni boldogulásunk elveinek megfelelők, gondolkodók. Tehetségünk, képzettségünk, gyökereink ápolásában minden új napot frissen ébredten megélő tömb és szórvány, megvezetett, becsapott tömeg.

Országunk, Hazánk az édes, térképen légypiszok, Egry, Paál, Kmety, Hollóssy megfestette tájak, lakottan Csontváry, Derkovits, Munkácsy ecce homoival, nyakunkban teherrel, kötéllel Haynautól, Ferenc Jóskától, irtva megszállásoktól, gázosítva itt-meg ott faj-, és munkaszolgálatra küldötten politikai beállítottság, no persze, plusszként, ismét csak faj szerint.
Örökség-megtagadói, haszonélvezői, szétlopói és morzsa-felszedői ezeréves Hazánk egyetlen ember-központú, tiltó és kordák közt tartó, de túlélésre, felemelkedésre, kiemelkedésre, többet alkotásra is lehetőséget adó Kádár-rendszerének. Egyszemélyes baloldal vagyunk otthon, családi körben, mi, a többség, És Kuss vagyunk, mint a slágerkönyv, amit egy furcsa lelkiismeret fogalmazott szavakba, vegyék-vigyék!

Túl jól éltünk!
Hiányzott már nyakunkba egy törpe! Hiányzott, a szirénszó, fülbeénekelve, hogy nincs az úton előttünk szikla, hogy Szkülla és Kharübdisz csak mese! Beszavaztuk, pozícióba másodszor is az idegbeteget.
A most – tévében nézem – megszeppent kisfiút, a törpét, deviánst, akinek apja-anyja nem adott időben elég tanítást, vagy (ejnye!) pofont.

Ide jutottunk feleim!
Nem figyeltünk
általános emberi értékekre,
saját önmegítélésünk szerénységére,
a világra, magunk körül.
És legfőképp,
hagytuk, hogy ránk,
AZ EMBEREKRE hivatkozzon
egy lélektelen, egoista, beteg, magyarság-romboló kurzus,
s annak vezére, Orbán Viktor!

Csók mindenkinek,
innen a gátoldalból, ahonnan évek óta csak figyelem a Dunát,
lesem áradását, de félem apadását is kellőképp,
Kis,
körömreszelőmmel reszelgetem
a hajdemagyarvagyok és okos is
rám sütött stigmát
ráncokba torzuló arcomról, s fényképeimről.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.

A CSATATÉRRŐL....

VAN EGY ORSZÁG

VAN EGY ORSZÁG.

Nem tudom, az idővel természetes leépülési folyamat része, a magamban hordozott dallamok visszhangja, az átélt valóság továbbélése, vagy szimpla hit, hit-építgető jövőben, emberben, magamban, másokban.
Van egy Ország.
Tudom, a hozzáénekelt nóta dallam vásárolt, nem magyar. Tudom, politikai céllal vették és más a Himnusz, más a Szózat, de ez, a vásárolt dallam, a hozzáírt szöveggel én ugyanúgy vagyok, mint azok.

A kisember.
A bizonytalan jövővel is felemelt fővel szembenéző kisember, akit hataloméhes nyikhajok kábítottak „hova tovább, de rosszul élünk” plakátokon, a kisember, aki fellélegezhetett, mert akadt, aki a zászlókba öltözött Andrássy úton nekem is, helyettem is, velem mondta ki:
Van jövő, van egy ország.
Az enyém. Az itt születetteké, a hazai földben porladóké. Az ideköltözötteké. a jót, emberségesebb világot akaróké.

A dal a hitemmel teli ma is.
Összenőtt Gyurcsány Ferenccel, az akkor MSZP idollal, összenőtt hitével, energiáival, kisugárzásával. Az összemosolygó tömeg tudta, nincs erő, ami a dal feléjük közvetített üzenetét legyőzné.
Nem is volt – egy ideig.

A dal sokak miatt maradt ígéret ma is. A kényszerű kompromisszumok, a napi utca-mob kihívások, a NEMZETIDEGEN, csak saját hatalmát kívánó FIDESZ, sokat tett azért, hogy az ígéret betartása még várasson magára.

Pedig, Feleim,
van egy Ország!

Fülemben a jól megírt szöveg támadhatatlanul igaz sorai, naponta.
Nem Mária országa, nem holt költők országa, nem Trianon maradéka, de egy légypiszoknyi kis kilencvenháromezer négyzetkilométer, hozzám hasonló, jól-rosszul gondolkodó emberekkel éhesen belakottan, ma önös, buta, megalomániás vezérrel, agymosott követőivel sújtottan. Egy régi-régi négy égtájos kereskedelmi útvonal közepén. Járhatatlan utakkal, gondolat-vámrendszerrel, bezárkózón, eredeti, a dalban is hirdetett nyitottsága helyett.

Van egy ország!
Míg szól/szólhat a dal, de utána is, hiszek abban, hogy van, és csak abban a politikusban van kiút, aki egyszer, s önmagára nézve az összes lehetséges jövőre vetítve is volt elég bátor kimondani a hazugság-tételt, és cselekedeteiben, maradék kormányzati idejében saját alaptétele, a ne-hazudj szerint vezetett.

Van egy ország.
Bizony, van!
MAGYARORSZÁG!!!!!!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.22.
http://www.youtube.com/watch?v=uwcDo-ugENI&ob=av3n

KEDVES IMF

Nézem az újságírói visszhang-írások megjelenéseit. Rácsodálkozom evidenciákra. Milyen jól, milyen pontosan látják a mai magyar vezetés gazdaságpolitikájában azt, ami. Milyen következetességgel mutatnak rá összefüggésekre, és milyen kultúr-mód visszafogottak véleményfogalmazásban.

Uraim! Magas IMF! Szakemberek, ott ahol az észt nem pártpolitikai hozzáállás alapján osztják! Vegyék már észre, nem konvenciózus, sablonba rakható válsághelyzetről kell elemzést készíteniük!
Vegyék, könyörgöm, vegyék észre, hogy egy semmi kis nép, húsz év útkeresése után döntött rosszul, választott magának önhitt, felkent vezért, talán majd jobb lesz felkiáltással. Vegyék már észre, hogy a szavazók, a protest-otthonmaradók és a véleményüket akár ma is nyilvánosan vállalók többsége ma már tudja, nagyot hibázott!
Kérem, ne adjanak esélyt kiútra annak, aki hatalmi vágyait kövér paranoisásokba és debil fantazmagóriák súgott, kurzus-PR-os szabadságharc ideológiáikba rejti!

Lesz, vagy nem lesz kenyér a holnap kisemberének! A kérdés erről szól.

Ne kendőzzék, a magyar gazdaságpolitika első számú felelőse a magyar miniszterelnök! Ne kérjék a képzetlen fantaszta talpa alá a laput, az kevés! Becsapnak minket, a demokráciából visszavonulót hirdetett vezetés kárvallottjait, ha taktikából, úri neveltetésből, vagy minden más, itt fel nem sorolt, de számos egyéb okból nem a jóváhagyó, a magát sztároló képzetlen balbeck azonnali távozását követelik!

Tudom, ha kérésem meghallgatásra talál, a kétharmados többséggel megválasztott botláb új terepet talál, és nekünk, itt élőknek, majd megmagyarázza, miért kell nyitnia jobbra, a kapukat hangosan döngető új fasizmus felé. Ebben nincs kételyem. Nyitni fog!
De azt is tudom, hogy él az ország, él a kicsiny, kisemmizett, és kész hitet tenni, mit, mikor, miért kíván. Demokráciát!

Itt élünk, méretre ránk szabott kicsiny, európai Kárpát-medencében. Nem akarunk mások, többek lenni, mint velünk rokon szomszédok, a velünk együtt, vagy külön ezredévet leéltek.
Nyakunkba szavaztuk a töviskoronát. Tévedtünk. Már levennénk.

Hallgassanak meg, értsenek meg!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.19.

ORSZÁGJÁRÁS

a kisgömböc szelleme járja be……


Országjáró körútra küldi embereit a kisgömböc.
Ő is megy, majd később, most elfoglalt. Meghívása, kormányzati meghívása ugyan csak Szváziföldre lenne – oda nem megy, megy helyette Türkmenisztánba ego-építési tapasztalatcserére a slapaja – így maradt egy huszadrendű-rangú konferencia, ahol szónokolhat. Közröhej.

Gurul és gurít a gömböc.
Három ujjal jól belefog a lyukba, és pályára, üsd a bábot golyóm!

A tegnapig Tolcsy, menjen délre! Hirdesse, a magyar a horvátnak barátja! Mint Ozoránál, énekelje: Nép a népnek nem ellensége! Magyar, ha vásárol, nem kenőpénzre bízza az üzleti sikert. Népes hallgatóságnak, szervezettnek, adja el árán, hogy pénz átvétel-átadásról készült minden koholmány csak vide jó! Amúgy meg köztudott, INA, Pina vásárolható, kenőpénz nélkül is, főleg, ha Bausch.

A szelek mestere, belügyér, menjen keletre! Ott sok bőrét tétlenség cserzettje vár jobb jövőre. Munkára, kenyérre, almaérésre, tárogatásra, támogatásra, akasztott eszetamásra, lelövettetésre, kivándorlásra.. Szóval, sok ott a baj, s magyar a másik magyarral nehezen talál nevezőt. A kiküldött nyugger, majd elmagyarázhatja a jövőt, hogy jobb lesz lecsúszott rétegeknek. Lopni-rabolni ugyan nem mehetnek, de tudja ő, a kényszer nagy úr - kiegészítésként közmunkabérhez. Mutathat katonás, szenvtelen arcot, mondhatja, bármikor kiadhat napiparancsot, s másnapra rend lesz, meg béke. Semmi Gárda! Elég, ha minden cigány kitesz az udvarába pár sávos zászlót.

A hazugot Rátótra zavarja, fesztiválra. Nyerni kell, s ha ez az ára, hát benevezteti. Zsűrit nevez ki, megkeni, s máris megéri az áldozat! A nép hallgatja majd, s misét mondat sok templomokban. Adj uram neki!

Északra???
Kormánytag, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
P.S.
Azt a lapátkezű szobrot meg arrább tesszük a parton, pár méter csak, s a Dunánál marad, egész a cipőknél….
Suszterinas volt, nem költő, megmondta Horger Antal, a hozzáértő, kerüljön, hát helyére….


Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.10.

KERÉNYI-KÉPEK

Nem értem, mit vakog, nyafog a ballib média a Kerényi-képeken?

Miért baj, hogy a kecskeárnyékú kaméleon alatt ott látható, méretéhez arányosan a miniszterelnök úr, nyíratlanul, mint a kecske? Az arányok eltalálva, a fazon felismerhető, s a kaméleon felfogható szimbólumnak is!

Én, innen, a sárgacsekkek közül, inkább hiányolom, hogy szervilis megközelítésében a kép kihagyja országunk olyan nagyjait, mint isten nyugosztalja Konyak Balázs, amint épp lenget, az államfőt, ahogy vizeletvizsgálat sajtótájékoztatón épp Athénben kiáll, vagy Helyesírási Tanácsadó Szótárt lapoz, Lupis Józsefet, ahogy letölt. Mellettük kis kupacban jó mutatna festve a Palotás peranyag, amit tolvaj kéz épp kilop parkoló kocsiból! Hiányzik Torgyán Józsi bácsi menyegzője a hordószónokozókkal, a főügyész úr, az elévülések tudora. Mutatós lenne a háttérben egy két okafogyott szőlő- és bányaper. A széleken, pár „cizella” - tetszetősen hatna sok-sok életút. Tanulsággal, hogyan lesz kutyából szalonna.
Szóval hiányzanak innen a valóban, a termetre is nagyok.

Igaz, sokaknak a népmesében is csak a legkisebb fiú a kedves.
Na jó, ő ott virít, de kérem, a harcostársakról szabad így megfeledkezni? Sehol egy jó húsban lévő kövér, sehol egy megesett nők istápolója prágai szónok, és kihagyták kérem csurkabácsit, meg a diridörnert!
Mit szól majd ehhez az utókor?

Kerényi fiam, az irány jó! Ne hagyd magad, s meglesz az a kettes!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.09.

NYELVI PERVERZITÁSAIM

NYELVI PERVERZITÁSAIM

Hallgatom egyik, választottan fülbecsengő műsorom, éter periférián. Réteg-műsor, vagy több annál, ki tudja. Rászoktam, mint más a drogra.
A műsorszerkesztő, riporter, tulajdonos, a kérdező, talán legjobbja annak a generációnak, ami tetszik-nem tetszik, előbb utóbb nyom nélkül kihal, eltűnik. Pazarul kérdez, érdekli a felelet, vagy belérögződött tudással, szabállyal hagyja-nem hagyja beszélni a kérdésekkel vezetettet. Egyéniségéhez, hangulatához illőn.
Az meg mondja.
Mindegy, mit, itt mellékes. Lehet világmegváltó gondolat, lehet piszlicsáré semmiség, itt, valóban mindegy. A szándék a fontos, érzem. A macska-egér játék, a lélekhalászat.

A riportalany kétdiplomás.
Belebonyolódnak valami elemzésbe, s akkor jön a szófordulat.
Név és névelő, határozott.
Nekem, a hallgatónak bizonyítottan, neked, Olvasóm, hidd-el kategóriában, itt:
….tehette volna a Tarlós….

Én nem voltam jó tanuló. Ment matek, fizika, meg vonzódtam a szavakhoz. A nyelv szépségeit, egy huszárezredet félmozdulattal, száj le- vagy felgörbítéssel megregulázni képes csöppnyi nő osztotta seggig érő fekete copffal grátisz, vagy nem úgy, de hatékonyan.
Bizony, megtanultam, fiam, a magyarban tulajdonnév elé nem teszünk határozott névelőt. Kis kivételekkel. Jegyeztem, vettem, igyekszem abban élni.

Az egyetlen hang, az „a” betű, hiteltelenné tett nyilatkozót, visszavont tőle bölcsész-diplomát.

Berecz elvtárs jutott eszembe.

„Hány családja van? Kérdezett nála rá a keselyű, s ő válaszolt, egyet meghaladó számot megadva. Tájnyelvben érthetőn, rombolva ismertség, pozíció okán a közös, együtt mindünket túlélő szépséget, a nyelvet. Ésszel változó, változtathatatlan, de sokban változatlan, logikus szabályaival.

Talán ezért kérek majd itthagyottjaimtól, fölém, latin misét.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.08.

NYÍLT LEVÉL koos attila kapcsán, MINDENKIHEZ

Az indíttatás?
Halottak napja.

Az indíttatás?
Egy senki írása a Virtuson.
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=109951


Szerettem volna az eszedre hatni. Szólni, hogy mindegy, milyenek az érzelmeid, a benned, magad-megélt válságaid, mielőtt publikálsz, mérlegelj. Tedd a saját ítélőasztalodra amit összerittyentettél, vesd össze azzal, ami a másik oldalad! Számold bele, hogy mindegy, milyenként, de része vagy a társadalomnak, s mint egyede, veled szemben is megfogalmazódnak történelmileg, hagyomány-ügyileg, átlagolható neveltetésből kiinduló és egyedi fejlődési töréseid is kizáró-kötelezőn, magyar nyelvterületen minimumként megfogalmazott/meg nem fogalmazott elvárások.
Szerettem volna hinni, hogy kétarcúságod nem csak a megfeszítettségedre felvett álca. Szerettem volna hinni, hogy maradt még benned emberség észrevenni, vannak dolgok, és vannak élethelyzetek, amikor hallhatnod lenne jobb.

Tévedtem hitemben.

Nem vagy te más, csak ami.
Meghasonlott, tehetségtelenségét provokációkba író nudli-gyerek.
Szereted, ha székelyhercegeznek.
Nem vagy az.

A székely, a magyar jobbik része. A székely, egyszerű és tiszta, mint a havasok. Neked, a tisztasághoz legföljebb annyi közöd, mint seggtörlésre használt smirglinek, s a havasokhoz, talán csak annyi, hogy onnan, téged, nem odaillőt, időben kivertek.

Te genny, fertőzés vagy! Rákos burjánzás, fel sosem fakadó kelés.

Akadt, s akad ma is a nyomtatott irodalomban hozzád hasonló, nem egy. Van, ki pénzre, sikerre, ismertségre játszik, sokukat felkarol a náluk is betegebb média. Akad, kisstílű ismeretlen, mint te, s a hozzád hasonlók. Ők a nézettség- és megjelenés-mániás dörgölődzők, akiknek személyes hasznuk sosem lesz torzszülöttségükből.

Koós Attila! Sajnálom anyád, s felmenőid!
Valahol nagyon tévedtek, s tévedett a Mindenható is, hogy hagyott megszületni.
Áldja nevét, minden jóakaratú ember!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.05.