Igen. Eddig is ott voltál a gondolataimban. Rég befészkelted magad. Tudhattad, a fészek meleg, puha, óv, megőriz. Igen. Eddig is hordtalak magamban, hol tudatosan, felidézve egy-egy villanásnyi képet, hol tudat alatt, egy-egy másra villantott mosoly szegletén. A részemmé váltál rég. Tőlem távol élő, belőlem szakadt és hozzám tapadt résszé.
Egy gép ablakából a felhők alatti valóság voltál, maradtál. A Föld. Földanya.
Néztem, ahogy a vonatról leszállsz, első kocsi, első leszálló, sok száz közül. Tudtam, még nem látsz. Nagyon szerettelek. A virágot gondosan kiválogattam, talán ezért is dugtam hátam mögé. Jó, hogy azt mondtad, tudtad, kapsz virágot, mert a kéztartás, a hátratett kéz elárult. És jó, hogy örültél neki.
Pár órával több, mint egy nap. Most ennyi jutott. Érzed, mi minden fért bele? Tudod, hány üres szekrényt töltöttünk meg a múltjainkkal? Külön élt évek lettek közössé.
Csípőmön kétoldalt két szép kezeddel alszom ma el, és nem álmodom majd, csak érzem, ahogy óvatosan, csupán fél centiket mozdítva engem ki-be, szeretsz. Hangszer és a vonó. Csended zenél.
Hegedű.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.12.01.
Egy gép ablakából a felhők alatti valóság voltál, maradtál. A Föld. Földanya.
Néztem, ahogy a vonatról leszállsz, első kocsi, első leszálló, sok száz közül. Tudtam, még nem látsz. Nagyon szerettelek. A virágot gondosan kiválogattam, talán ezért is dugtam hátam mögé. Jó, hogy azt mondtad, tudtad, kapsz virágot, mert a kéztartás, a hátratett kéz elárult. És jó, hogy örültél neki.
Pár órával több, mint egy nap. Most ennyi jutott. Érzed, mi minden fért bele? Tudod, hány üres szekrényt töltöttünk meg a múltjainkkal? Külön élt évek lettek közössé.
Csípőmön kétoldalt két szép kezeddel alszom ma el, és nem álmodom majd, csak érzem, ahogy óvatosan, csupán fél centiket mozdítva engem ki-be, szeretsz. Hangszer és a vonó. Csended zenél.
Hegedű.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.12.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése