2011. március 4., péntek

EMLÉKKOTYVALÉK -II.













Nézte a féligtelt üveget az asztalon. Látta is.
Fejében a gondolatok lassú útjukat járták. Semmi pezsgés, csak emlékezés. Kettő-hatvanhét, Kubanszkaja, kettő-hatvankilenc Moszkovszkaja, három-tizenkettő Stolichnaja. Fehér álom és valóságpótlék, mind tizenkét kopekes üvegbetéttel.



Kurva hosszú sorok. Sorok itt, sorok ott. Mint a hangyák, csak a vonulásuk lassúbb. Széles sorokban vonuló rablóhad. Költöznek? Prédát találtak? Te miért állsz sorba testvér? Mit hoztak? Nem tudom, de veszünk! Veszünk kettőt, és majd elcseréljük. Így vett télisapkát-usankát tizennyolc rubelért, ami nagy pénz volt, mert az ösztöndíj hetvenese kétszerese volt a helybéliek havi harmincöt petákjának.

A lány krumplin élt, mert annak tíz kopek volt kilója. Napi két krumpli főzve, kétnaponként hozzá egy doboz margarin, hogy ízletesebb legyen. Az adag nem volt akkora, hogy elformátlanítsa a seggét. Szép volt. Betöltötte az estét, ha ráért.

Újra sor ma mit hoztak? Zoknit veszünk? Hurrá! Zoknit, NDK zoknikat adnak. Neked mekkora a lábad? Van pénzed? Vigyázz, egy nyolcvan a zokni párja, de a vásárlást meg kell ünnepelni szokás szerint! Háromtizenkettő a Stolichnaja! Veszünk zoknit????

Fehér nadrág, rózsaszín ing, bennük vagy száznegyven kiló hús. Fekszik. Na, hol? A járdaszigeten a villamosmegállóban. Az ötösre vár és horkol, elvégre ünnep van, a munkásosztály nagy ünnepe. Itt a május, hol a május? Gyere testvér, jön a villinger, hadd segítsek, gyere, elviszlek haza, merre laksz? Lakonikus, mélyről jövő válasz az aszfaltról: eridj anyádba! Egy elment, jött másik helyébe, az is próbálkozott. Hiába. Kis, zöldplatós autó is jött két rendőrruhással. Ők nem kérdeztek címet. Tanult mozdulattal fordítottak a húshegyen, egyik a nyakánál, másik a tökeinél fogta meg a textilt. Lóbáltak kicsit, aztán a torony repült a platóra. Koppant. Itt van május elseje!!!!!

Jovka, küret előtt, Jovka küret után,. Jovka nagy ívben kirúgva. Első lecke a kakukksors velejáróiból. Vigasztalódás hátulról. Vigasztalódás elölről, felülről, oldalról pártosan. Te miért szereted a Pártot? Sej, a mi lobogónkat fújjad lányka fújjad.

Ezek a faszok nem tanultak ábrázoló geometriát! Igaz deriválni azt tudnak rendesen. Mire is jó a kettő? Sorstársak vagyunk. Holnapra elfelejtjük. Te jó isten, holnap kell vizsgázni belőle. OK. Tán kitart holnaputánig a tudás. Géza tanul. Tanul, mint sosem. Lába fenn a falon, feje az ágyon, hogy a vér a fejébe menjen. Gyerekek Gézával már beszélni sem lehet. Megint bekómált a vizsgafostól!

Rajzik a kóter. Kedves kubai barátaink rohannak hívó szóra a sarki közéértbe. Nocsak, valami új? Dehogy, csak a szokásos. Szombat van nem? Megint leütöttek valami félnégert az egyenlőség jegyében, vodkavásárlás közben, s kitört a szokásos miniháború. Gyorsan futnak a kubaiak, de az orosz se lassú, elszelel. A policáj gyorsan jött, de elkésett.
A rendőr sípol egy-kettőt, aztán újra csendes a délután.
Magyar diák Jáva motort szerel a ház előtt. Végzős. Viszi haza. Testvére otthon röplapot gyárt lopott nyomdagépen, és készül az új világra……

Jönnek a lányok. A bejáratnál szigorú regisztráció. Neve, címe, anyja miért szülte, ha maga olyan ribanc hogy idejár a külföldiekhez? Kakukk- kakukk…..


A félig telt üveg az asztalon hallgatott.
Várta, hogy sorra kerüljön ő is, és emlék legyen.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.11.07

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése