Nézte a féligtelt üveget az asztalon. Látta is.
Fejében a gondolatok lassú útjukat járták. Semmi pezsgés, csak emlékezés. Kettő-hatvanhét, Kubanszkaja, kettő-hatvankilenc Moszkovszkaja, három-tizenkettő Stolichnaja. Fehér álom és valóságpótlék mind tizenkét kopekes üvegbetéttel.
Diákkor. Ivászatok, üveggel takart pingpongasztal valami bulin, sebtiben bevedelt borok, kesernyés, zavarosszínű, opálos sörök egy utcasarki automatából. Dülöngő részegek mindenütt. Kabát gombsora alól kidugott két ujj, mutatva még ketten kellenek, hogy összejöjjön a pénz egy üveg fehérre.
Lányok képei, séták parkokban, hosszú ácsorgás a múzeumban Picasso, Monet, Manet előtt. Kuindzsi Éje a Dnyeperen és az a félelmetesen vörös hold a fekete alapon. Nevek, dallamosak, lágyak, szlávosak. Kékségekből összetett mondatok, udvarlások varázsa és az élmény. Beteljesülések.
Fürdés strandolóktól zsúfolt partokon, félelmei a tengertől, mert nem látszott sosem a távol, vagy épp csak a távol látszott, de megfogható másik part soha. Egy éjszaka és a szél, meg a hullámok moraja és újra a félelem. Nem voltak csillagok. Emlékezett erre is.
Egy tánc, amit nem ő táncolt. Csak nézte a párt, ahogy összeszokottan, mímelt szerelemmel, de valódi szenvedéllyel adták maguk a színpadon. Mozgás, ritmus és valami kék ital. Igaz, az már évekkel későbbi látvány.
Botorkáló öregasszony behúzott vállakkal és előtte ordító suhanc: Jevrejka!
Sosem tudta addig, mi a gyűlölet, a semmire, a butaságra az emberi jellem alantas, ösztönszint alatt berögződött gonoszságára építő indulat. Ott látta először. A vállát behúzó öregasszony és a magából kikelten ordító mellett egyenruhában ott vigyorgott a szovjet eszme védelmezője, a rendőr. Szégyellte magát a suhanc helyett és tanult gyűlölni ő is.
Egy kinyitott személyi igazolvány egy kedves mélybarna lány kezében. Látod, nem szerethetlek, én nem lehetek a tiéd, hiába ölellek. Nekem más lesz a sorsom. Látod? Ide van írva! Jevrejka! Zsidó! Nem érted? Miért nem érted! Menj el, ne engem szeress! Keress magadhoz valót! És látta a lány patakzó könnyeit.
Eszébe jutottak a korán nősülők. Sokan. A keresztbe-kasul, a hátuk mögötti próbahódítások, az ágyak melege, az izzadtság a testén. Lány, négykézláb, meztelen. Érezte orrában a felszálló illatot. Milyen fehér volt a bőre!
Kakukksors.
A félig telt üveg az asztalon hallgatott.
Várta, hogy sorra kerüljön ő is, és emlék legyen.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.11.06
Fejében a gondolatok lassú útjukat járták. Semmi pezsgés, csak emlékezés. Kettő-hatvanhét, Kubanszkaja, kettő-hatvankilenc Moszkovszkaja, három-tizenkettő Stolichnaja. Fehér álom és valóságpótlék mind tizenkét kopekes üvegbetéttel.
Diákkor. Ivászatok, üveggel takart pingpongasztal valami bulin, sebtiben bevedelt borok, kesernyés, zavarosszínű, opálos sörök egy utcasarki automatából. Dülöngő részegek mindenütt. Kabát gombsora alól kidugott két ujj, mutatva még ketten kellenek, hogy összejöjjön a pénz egy üveg fehérre.
Lányok képei, séták parkokban, hosszú ácsorgás a múzeumban Picasso, Monet, Manet előtt. Kuindzsi Éje a Dnyeperen és az a félelmetesen vörös hold a fekete alapon. Nevek, dallamosak, lágyak, szlávosak. Kékségekből összetett mondatok, udvarlások varázsa és az élmény. Beteljesülések.
Fürdés strandolóktól zsúfolt partokon, félelmei a tengertől, mert nem látszott sosem a távol, vagy épp csak a távol látszott, de megfogható másik part soha. Egy éjszaka és a szél, meg a hullámok moraja és újra a félelem. Nem voltak csillagok. Emlékezett erre is.
Egy tánc, amit nem ő táncolt. Csak nézte a párt, ahogy összeszokottan, mímelt szerelemmel, de valódi szenvedéllyel adták maguk a színpadon. Mozgás, ritmus és valami kék ital. Igaz, az már évekkel későbbi látvány.
Botorkáló öregasszony behúzott vállakkal és előtte ordító suhanc: Jevrejka!
Sosem tudta addig, mi a gyűlölet, a semmire, a butaságra az emberi jellem alantas, ösztönszint alatt berögződött gonoszságára építő indulat. Ott látta először. A vállát behúzó öregasszony és a magából kikelten ordító mellett egyenruhában ott vigyorgott a szovjet eszme védelmezője, a rendőr. Szégyellte magát a suhanc helyett és tanult gyűlölni ő is.
Egy kinyitott személyi igazolvány egy kedves mélybarna lány kezében. Látod, nem szerethetlek, én nem lehetek a tiéd, hiába ölellek. Nekem más lesz a sorsom. Látod? Ide van írva! Jevrejka! Zsidó! Nem érted? Miért nem érted! Menj el, ne engem szeress! Keress magadhoz valót! És látta a lány patakzó könnyeit.
Eszébe jutottak a korán nősülők. Sokan. A keresztbe-kasul, a hátuk mögötti próbahódítások, az ágyak melege, az izzadtság a testén. Lány, négykézláb, meztelen. Érezte orrában a felszálló illatot. Milyen fehér volt a bőre!
Kakukksors.
A félig telt üveg az asztalon hallgatott.
Várta, hogy sorra kerüljön ő is, és emlék legyen.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.11.06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése