Karácsony este van. Mint kvázi netfüggő, nézem a kedves oldalak hozadékát, a szépet, a kedveset, az elvarázsolót, örömöt, panaszt, hozzászólásokat. Engem is ringat az este, pedig egyedül vagyok. Már túl vagyunk a tört család üdvöskéjével közös régi rituálékon, már megvolt a vér szerinti ölelés, egymásramosolygás. A gyerek, fenét gyerek, hisz felnőtt már ez is, elment saját köreit igazgatni, rám a net maradt.
Hosszú napom volt. Későn, ötkor keltem és nyolcra rendben a száznegyven négyzetméter minden centije, állt a fa, csillogtak rajta a gömbök, nyugodt lélekkel mentem bevásárolni a maradék hiányzót. Kenyeret, üdítőt, mert az marad mindig utoljára, legritkábban iszom, és persze cigarettát kartonostul…
Ahogy a nap ment az elmúlás felé, nekem megfőtt a holnaputáni kocsonyám, a kezem itt-ott megégetve válogattam, tettem tányérba, porciózva, az egyenként csábító színhúsokat, aztán kipakoltam mindent a teraszra, mondtam valami varázsigét, hogy macska ne lássa a hűlő életet és lepihentem.
Későn ébredtem. Majd két és fél óra mélyalvás után. A két mutató torza a számlapon rám pirított. Késésben vagy! Gatya, meg miegyéb, és egy órába sem telt, hogy frissen sült hal került asztalra hogy osszuk a soha nem beszélt-kibeszélt emlékeket.
Minden lecsengett rendben. Csendes éj.
Jöhet a drog. A net. Megnéztem magam - futok. Megnézetem fiókom. Tele levéllel. Közte három a Kedvesemtől. Rossz passzban lehet! Lebaszott háromszor úgy, hogy pöngős malac nem kapott ennyit nyakába. Valamit félreértett, és nem kérdezett. Teheti. Messze és más kötésben él, más az élete. Tán nyakába ült a karácsonyeste és a hiányait késsel próbálta rendezni bennem. Ezt is teheti. Ezért mondom ma is, hogy Kedvesem.
Lassan hideg fejjel olvastam a kirobbanások már-már alpári hangnemben megírt hangjait. Higgadt próbáltam maradni. Magyaráztam és nem magyaráztam a válaszírásban. Egyszer, kétszer, és a harmadik előtt félve megjegyeztem, félek attól, amit leírni akarok.
Az eszem győzött, a szívem dobog. A harmadik levélre brómot adtam, nyugtatót, mert annak volt ideje, mint a vetésnek. Mindent megválaszoltam. És mentem tovább, a szövevényes hálón magam és titeket keresni.
Meglepetés volt, hogy újra a Kedvesre találtam. Lehet nem illő. Karácsonyi üzenet, Tőle egy másik lapon.
Beidézem, mert semmi holnapom. Vele semmiképp, mert támad, pedig megtámadott nem volt sosem.
Hosszú napom volt. Későn, ötkor keltem és nyolcra rendben a száznegyven négyzetméter minden centije, állt a fa, csillogtak rajta a gömbök, nyugodt lélekkel mentem bevásárolni a maradék hiányzót. Kenyeret, üdítőt, mert az marad mindig utoljára, legritkábban iszom, és persze cigarettát kartonostul…
Ahogy a nap ment az elmúlás felé, nekem megfőtt a holnaputáni kocsonyám, a kezem itt-ott megégetve válogattam, tettem tányérba, porciózva, az egyenként csábító színhúsokat, aztán kipakoltam mindent a teraszra, mondtam valami varázsigét, hogy macska ne lássa a hűlő életet és lepihentem.
Későn ébredtem. Majd két és fél óra mélyalvás után. A két mutató torza a számlapon rám pirított. Késésben vagy! Gatya, meg miegyéb, és egy órába sem telt, hogy frissen sült hal került asztalra hogy osszuk a soha nem beszélt-kibeszélt emlékeket.
Minden lecsengett rendben. Csendes éj.
Jöhet a drog. A net. Megnéztem magam - futok. Megnézetem fiókom. Tele levéllel. Közte három a Kedvesemtől. Rossz passzban lehet! Lebaszott háromszor úgy, hogy pöngős malac nem kapott ennyit nyakába. Valamit félreértett, és nem kérdezett. Teheti. Messze és más kötésben él, más az élete. Tán nyakába ült a karácsonyeste és a hiányait késsel próbálta rendezni bennem. Ezt is teheti. Ezért mondom ma is, hogy Kedvesem.
Lassan hideg fejjel olvastam a kirobbanások már-már alpári hangnemben megírt hangjait. Higgadt próbáltam maradni. Magyaráztam és nem magyaráztam a válaszírásban. Egyszer, kétszer, és a harmadik előtt félve megjegyeztem, félek attól, amit leírni akarok.
Az eszem győzött, a szívem dobog. A harmadik levélre brómot adtam, nyugtatót, mert annak volt ideje, mint a vetésnek. Mindent megválaszoltam. És mentem tovább, a szövevényes hálón magam és titeket keresni.
Meglepetés volt, hogy újra a Kedvesre találtam. Lehet nem illő. Karácsonyi üzenet, Tőle egy másik lapon.
Beidézem, mert semmi holnapom. Vele semmiképp, mert támad, pedig megtámadott nem volt sosem.
„Azt hiszed, kurvára okos vagy, pedig picit tévedsz!
A kurva okosak a szomszédban laknak!
Elmész a fenébe egyenes gerinc.”
A kurva okosak a szomszédban laknak!
Elmész a fenébe egyenes gerinc.”
Elmegyek. A Kedves, lehet, nem tudja, de magammal viszem. Benn. A sallangokat, ruhákat, ittmaradtakat meg összegyűjtöm, s ha arra járok, egy nejlonzacsiban felakasztom a kertkapujára. Ott hasznosak, ahol hordják.
Kívánok jó szomszédolást.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.12.24.
Kívánok jó szomszédolást.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.12.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése