ÖNGYILKOS MERÉNYLET-KÍSÉRLET ORBÁN VIKTOR ELLEN!!!!!
Bejárta a sajtót, médiát a hír, a leszázalékolt rokkant nyugdíjas demonstratívé szíven szúrta magát. Külön botrány és handabandázás nélkül, csak úgy, megoldáskeresőn a megélhetési kérdéseire.
Előzmény, hogy közölték vele, fellebbezésnek, együttérzésnek, kiút, reális kiút kínálásnak semmi helye, a törvény mindenkire vonatkozik, s az, hogy változik, nem az ők, az ügyintézők hibája.
Nem tudom, mi játszódhatott le a merénylő fejében. Nem tudom, gondolt-e bársonyban ringatott Fideszre, avítt, megmérettetést nagy ívben kerülő kereszténydemokratákra, akiknél a meghatározásban is eleve bújtatott a két alaphazugság, mármint a keresztény és a demokrata. Nem tudom, vádolt e tettével bárki magát vörösnek mondó rauzsaszínt, aki kellőnek érzett konspirálással és megszellőztetéssel nem a lényeget, erkölcsi tartás-igényt vont le őszödi egy-magyar beszédből, csak azt, hogy hazugság nélkül nehéz lesz lopnia.
Nem tudom, mennyi fát ültetett életében. Zöld, vagy majdnem az identitásból tette, ha tette, a’ la LMP, vagy szart faültetésre és zöldségeskertje sem volt panel-lakásban, kiskertes házban, vagy akárhol.
Csak azt tudom, hogy élete egy adott, jelentős szakaszában dolgozott. Úgy alakult, hogy valami génhiba, esetleg a munka frontjának rosszabbik része jutott neki, anno, s a gondoskodó társadalom, őt, a vétlent, kicsiny, de megélhetést szerény szinten biztosító jövedelemhez juttatta – mondom, anno.
Csak azt tudom, hogy törött, újraforrt gerinccel felemelni, nem egy kiló az egy kiló.
Csak azt tudom, hogy munkába kéredzkedők előtt az érvényesülés útjai kor,- képzettség-, pártállás szerint zártak, vagy nyitottak. Csak azt tudom, hogy ma még csak narancs-ezüst sávosan, fekete felhő ült Hazámra.
A merénylőt mentő vitte el. Él. Kórházi kezelése sokba kerül. Semmi kétségem, hogy behajtja rajta majd a futballpályákat építtető, a „ti adtátok, parlamenti felhatalmazással érdekkörömbe” - lopós, a kisembert lenéző törpe. A Zsebnapóleon, a kisgömböc. A Kárpát-medence reinkarnálódott Mussolinija, a türkmén gyakorlatot magára nézve elvárásnak vindikáló
FELCSÚTBASI.
Magyarok, Polgárok!
Nincs más út, mint a demokraták összefogása! Nincs más út, mint félelmek, sérelmeket a polcra, vagy „spongya rá” összefogni, minden erőnkkel!
Ne az egymástól elválasztó, megkülönböztető jeleitek legyenek fontosak baloldalon!
Ne most keressetek magatoknak pozíciót, ne pozíciót keressetek a felhő utáni időben!
KÖVETELEM TŐLETEK EMBER-LÉPTÉKBEN, TISZTESSÉGGEL GONDOLKODÓK, A FELTÉTEL NÉLKÜLI, GYORS MEGÁLLAPODÁST, AZ ÖSSZEFOGÁST!
KÖVETELEM, , HOGY VELETEK, ÖSSZEFOGÁSOTOKKAL, ELÉRT VÁLTOZÁSSAL, ÉLHETŐ, ELVISELHETŐ, LÁTHATÓ-ÉRTHETŐ CÉLLAL VEZÉRELT LEGYEN MINDEN TEHERVÁLLALÁSUNK.
A KESERVES IS!
A merénylőnek jobbulást! Tudom, nem merényletre kapott neveltetést. Tettét, a kifejezésmód milyenségét nem osztom, de el nem ítélem. Van jobb út! Hangosan, láthatón, mindenütt. Falragaszokon, firkákon, utcai közbeszédben, a technika adottságai szerint interneten, telefonon csengőhangként, röplapozva hirdetni:
ORBÁN, TAKARODJ!
És boldog, szebb jövőt ígérő holnapot kívánok minden jóakaratú embernek. Itt, lenn, Karácsonykor, 2011-ben,
egy looooooo…..
egy költő.
Előzmény, hogy közölték vele, fellebbezésnek, együttérzésnek, kiút, reális kiút kínálásnak semmi helye, a törvény mindenkire vonatkozik, s az, hogy változik, nem az ők, az ügyintézők hibája.
Nem tudom, mi játszódhatott le a merénylő fejében. Nem tudom, gondolt-e bársonyban ringatott Fideszre, avítt, megmérettetést nagy ívben kerülő kereszténydemokratákra, akiknél a meghatározásban is eleve bújtatott a két alaphazugság, mármint a keresztény és a demokrata. Nem tudom, vádolt e tettével bárki magát vörösnek mondó rauzsaszínt, aki kellőnek érzett konspirálással és megszellőztetéssel nem a lényeget, erkölcsi tartás-igényt vont le őszödi egy-magyar beszédből, csak azt, hogy hazugság nélkül nehéz lesz lopnia.
Nem tudom, mennyi fát ültetett életében. Zöld, vagy majdnem az identitásból tette, ha tette, a’ la LMP, vagy szart faültetésre és zöldségeskertje sem volt panel-lakásban, kiskertes házban, vagy akárhol.
Csak azt tudom, hogy élete egy adott, jelentős szakaszában dolgozott. Úgy alakult, hogy valami génhiba, esetleg a munka frontjának rosszabbik része jutott neki, anno, s a gondoskodó társadalom, őt, a vétlent, kicsiny, de megélhetést szerény szinten biztosító jövedelemhez juttatta – mondom, anno.
Csak azt tudom, hogy törött, újraforrt gerinccel felemelni, nem egy kiló az egy kiló.
Csak azt tudom, hogy munkába kéredzkedők előtt az érvényesülés útjai kor,- képzettség-, pártállás szerint zártak, vagy nyitottak. Csak azt tudom, hogy ma még csak narancs-ezüst sávosan, fekete felhő ült Hazámra.
A merénylőt mentő vitte el. Él. Kórházi kezelése sokba kerül. Semmi kétségem, hogy behajtja rajta majd a futballpályákat építtető, a „ti adtátok, parlamenti felhatalmazással érdekkörömbe” - lopós, a kisembert lenéző törpe. A Zsebnapóleon, a kisgömböc. A Kárpát-medence reinkarnálódott Mussolinija, a türkmén gyakorlatot magára nézve elvárásnak vindikáló
FELCSÚTBASI.
Magyarok, Polgárok!
Nincs más út, mint a demokraták összefogása! Nincs más út, mint félelmek, sérelmeket a polcra, vagy „spongya rá” összefogni, minden erőnkkel!
Ne az egymástól elválasztó, megkülönböztető jeleitek legyenek fontosak baloldalon!
Ne most keressetek magatoknak pozíciót, ne pozíciót keressetek a felhő utáni időben!
KÖVETELEM TŐLETEK EMBER-LÉPTÉKBEN, TISZTESSÉGGEL GONDOLKODÓK, A FELTÉTEL NÉLKÜLI, GYORS MEGÁLLAPODÁST, AZ ÖSSZEFOGÁST!
KÖVETELEM, , HOGY VELETEK, ÖSSZEFOGÁSOTOKKAL, ELÉRT VÁLTOZÁSSAL, ÉLHETŐ, ELVISELHETŐ, LÁTHATÓ-ÉRTHETŐ CÉLLAL VEZÉRELT LEGYEN MINDEN TEHERVÁLLALÁSUNK.
A KESERVES IS!
A merénylőnek jobbulást! Tudom, nem merényletre kapott neveltetést. Tettét, a kifejezésmód milyenségét nem osztom, de el nem ítélem. Van jobb út! Hangosan, láthatón, mindenütt. Falragaszokon, firkákon, utcai közbeszédben, a technika adottságai szerint interneten, telefonon csengőhangként, röplapozva hirdetni:
ORBÁN, TAKARODJ!
És boldog, szebb jövőt ígérő holnapot kívánok minden jóakaratú embernek. Itt, lenn, Karácsonykor, 2011-ben,
egy looooooo…..
egy költő.
Balog Gábor
-csataloo-
2011.12.24.
