(A Nő imája)
Te nagy jóságodban, engedted, hogy megszülessek és elküldted segítődnek Ratkó Annát a Földre….
Te nagy jóságodban, a szegénységbe születhettem, de adtál elém négy testvért, hogy ők is szeressenek.
Te nagy jóságodban, engedted, hogy szigorú apám kordában tartsa, nyesegesse vadhajtásaim, és anyám az áldott, esténként mesét súgjon fülembe mit hallok ma is.
Te nagy jóságodban, későn ébredtem arra, hogy nő vagyok, és áldásod volt az is, hogy a lélek előbb ébredt a testnél.
Te nagy jóságodban, rossz útra soha nem vezettél, csak engedted, hogy menjek a válaszútig és ott a rossz irányt vegyem, mert
Te nagy jóságodban, azt hiszed, szabad akaratot adtál, ami valahol igaz, de honnan tudja Évád, a férfiből alkotott játékszer leánya, melyik a helyes út a Te szemedben?
Te nagy jóságodban, férjet adtál, igaz én is besegítettem Neked, használtam Tőled kapott összes adottságaim és
Te nagy jóságodban, nem színed, de a világ előtt mondtam igent saját ketrecemre.
Te nagy jóságodban, megáldottad ölem, és két csodaszép gyermekem áldja neved, mert tőlem fogantak, és úgy neveltem őket, ahogy illik.
Te nagy jóságodban, megengedted, hogy nő létemre érvényesüljek, gyűjtsek vagyont, mert takarékos is vagyok, és nem szórom ajándékodat semmi szélre, a rászorultnak mindig adok, és gyújtok gyertyát Halottak Napján. Az igéid tisztasága is mind szívembe égett.
Te nagy jóságodban, talán nem figyeltél, a testem vágyai talán valahol elmaradtak, tudtam, valami nincs itt rendben, és gondoltam bennem van hiba, de nem,
Te nagy jóságodban, más karjában megleltem az el nem hitt létezésem és rájöttem, itt teszel próbára egyszer, majd utána kétszer is, mert
Te nagy jóságodban, adni is akarsz, és amikor azt hiszem, hogy nem figyelsz, mert csak pont vagyok némi mondatok végén, vagy egyéb, semmire nem érdemes apró írásjel a gondolat után, akkor azt mondod, nem így van leány, élet vagy te is, és éld azt az életet, amit nehéz…
Te nagy jóságodban, megint keresztet aggattál reám, mert a kezembe loptad a szerelmet, a visszatérőt, az egyigazt’, és itt van, és őrzöm és megélem, és kettészakítja létem, agyamban háborút vív saját magammal, a konszolidált, okos, hűséges és kötelességtudó Nő, a szerelmes Nővel. Nincs végeredmény, és felemészt az önmagammalháború’, és tönkreteszem a testi létem. Belehalok.
Tenagyjóságodban, engedj a szorításon.
Kérlek. Kérlek nagyon.
Balog Gábor
-csataloo-
2009.01.12.
Te nagy jóságodban, engedted, hogy megszülessek és elküldted segítődnek Ratkó Annát a Földre….
Te nagy jóságodban, a szegénységbe születhettem, de adtál elém négy testvért, hogy ők is szeressenek.
Te nagy jóságodban, engedted, hogy szigorú apám kordában tartsa, nyesegesse vadhajtásaim, és anyám az áldott, esténként mesét súgjon fülembe mit hallok ma is.
Te nagy jóságodban, későn ébredtem arra, hogy nő vagyok, és áldásod volt az is, hogy a lélek előbb ébredt a testnél.
Te nagy jóságodban, rossz útra soha nem vezettél, csak engedted, hogy menjek a válaszútig és ott a rossz irányt vegyem, mert
Te nagy jóságodban, azt hiszed, szabad akaratot adtál, ami valahol igaz, de honnan tudja Évád, a férfiből alkotott játékszer leánya, melyik a helyes út a Te szemedben?
Te nagy jóságodban, férjet adtál, igaz én is besegítettem Neked, használtam Tőled kapott összes adottságaim és
Te nagy jóságodban, nem színed, de a világ előtt mondtam igent saját ketrecemre.
Te nagy jóságodban, megáldottad ölem, és két csodaszép gyermekem áldja neved, mert tőlem fogantak, és úgy neveltem őket, ahogy illik.
Te nagy jóságodban, megengedted, hogy nő létemre érvényesüljek, gyűjtsek vagyont, mert takarékos is vagyok, és nem szórom ajándékodat semmi szélre, a rászorultnak mindig adok, és gyújtok gyertyát Halottak Napján. Az igéid tisztasága is mind szívembe égett.
Te nagy jóságodban, talán nem figyeltél, a testem vágyai talán valahol elmaradtak, tudtam, valami nincs itt rendben, és gondoltam bennem van hiba, de nem,
Te nagy jóságodban, más karjában megleltem az el nem hitt létezésem és rájöttem, itt teszel próbára egyszer, majd utána kétszer is, mert
Te nagy jóságodban, adni is akarsz, és amikor azt hiszem, hogy nem figyelsz, mert csak pont vagyok némi mondatok végén, vagy egyéb, semmire nem érdemes apró írásjel a gondolat után, akkor azt mondod, nem így van leány, élet vagy te is, és éld azt az életet, amit nehéz…
Te nagy jóságodban, megint keresztet aggattál reám, mert a kezembe loptad a szerelmet, a visszatérőt, az egyigazt’, és itt van, és őrzöm és megélem, és kettészakítja létem, agyamban háborút vív saját magammal, a konszolidált, okos, hűséges és kötelességtudó Nő, a szerelmes Nővel. Nincs végeredmény, és felemészt az önmagammalháború’, és tönkreteszem a testi létem. Belehalok.
Tenagyjóságodban, engedj a szorításon.
Kérlek. Kérlek nagyon.
Balog Gábor
-csataloo-
2009.01.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése