2011. április 25., hétfő

EGY KIZÁRÁS MARGÓJÁRA




FURCSA ÉRZÉSEKKEL VETTEM ÉSZRE, HOGY KIZÁRTAK (ALKOTÁSAIM TÖRLÉSE NÉLKÜL) EGY OLYAN OLDALRÓL, AHOL LEHETETT TISZTÁN BESZÉLNI.
Több mint egy hete keresem okát, indokát, végigolvastam előzményeit. Eszem akad. Mozaikokat is tudok összerakni. Nagyanyám, az anyai, hibás ebben is, nem én. Ha nála voltunk, unokák, a játszótér helyett maradt a hokedli, meg a kirakósdi. Mai olvasónak puzzle. Itt a tehén hol a tehén, rakd ki fiam, de fel ne kelj, míg kész nem leszel!
Odáig eljutottam, hogy Meghasonlások irodalmi síkokon című írásom volt a támadás-alap. Nem a Virtusról szólt, aki olvasta, tudja másról. Minden ehhez kapcsolódó neten megjelent írást-bejegyzést, mint író, technika-használó, tudatos használóként mentettem, ahogy illik.
Párom, a védtelent, aki költő, támadták vállalt-hitt stigmája szerint a szürkék. Farkasok indulóban, utána sleppes fehérek, akiben, versben annyi a fantázia, mint bennem szarás előtt a szilvamag. (Copyright Balog Gábor).
Nudli, hatvanas „jó” napi olvasottságú lapon hétszázharmincnyolcnál fejezte be, aztán törölték, versestől, pedig újra feltetten, ma is arat a vers.

Csak a hozzáállást nehezményeztem. Csak a zsigerből megélt, szavakba írt, egyetlen ész-versérv nélkül megírt böffenéseket. Tehetségtelen, kiélt, és kiélést soha el nem érő fűzfaverselők böffenéseit.
Kaptam, amit kaptam. Hideget-meleget. Ideig elfogadtam. Időnként éles választ is adtam egy-egy senki böffenő, nyomot légben sem hagyó szellentésére.
Kaptam, amit.
„Zsidózom.” Vérvád!
Aljas undorító a vád, de hangzása sok helyen visszaverődő.
Visszanéztem a lapon eltöltött ténykedésem összes bejegyzését. A technika, a „zsidó” szót, hat helyen adta ki. Öt esetben kurvaanyjába küldtem a lap bérelt hangulatkeltőit, a valóban zsidózókat,  vállalva mindent, mi felvállalható. A hatodikban elmagyaráztam, hogy az, mármint az ego hitt, megélt vagy vélt zsidósága, ebben, az én országomban nem stigma, főleg nem bűn. Állampolgári jog. Tisztelendő.
A törlés-kizárás háttér-összefüggéseit is ismerem. PÉNZ-PÉNZ-PÉNZ- pénzek összefonódása. Vigyorgok rajtatok, Duna-Virtus-AMF- toronyrészvényesek.
Szerkesztett lapjaitokon a dudva, a fogyasztásra használhatatlan vadtorma, a giccs, a KIÚTTALANSÁG, A GÜGYE FAKANÁL-KÖLTÉSZET burjánzik!
Nektek így jó. Tenni nem tesztek ellene.

Aki ismer, ismer.
Mellébeszélni nem szokásom.
Kiemelnék pár javasoltat, kiket a vers kategóriában (Piszkos Fred lennék? Kizárva!) szeretném, ha olvasnátok, okulásra!!!
Mityka
Hargitai Kuli Tamás
Tarpay Tamás (nick)
Leleszi Balázs Károly
Janáky Marianna a többször kizárással fenyegetett csudanő, mert nőként ír női gondolatokról
Kondor Tamás, a sorshurcolt ego
persec, a GÓJOZÓ Müllédermari,
Pethes Mari,
Sárhelyi Erika, akinek kisujjában is több van a szépből, mint laptulajdonosoknak hét élet alatt összekapálható
S ha mindez zöngés, olvassátok Marcsdorkát, Fekete Erzsébetet, Adorján György Aladárt okulásra.

Mit mondjak még?
Hogy jobb sorsra érdemes Lucskai Vince nick, a haikuival csak romboló?
Hogy névtelen senki (tudom nevét) Zéna nick, alias laracroft, meg a többi, hozzá hasonló, hetvenhat éves kedves nagyi, valami Némethné, vagy Tóthné, úgy bennlakó irodalminak hitt portálokon, hogy kettes sem kapott volna a középiskolában firkálmányaira? Szóljak pár szót zsefizsanetektről is?

Nézem a Héttorony készülő antológiát. Antológia. De nagy szó! Olvasom szerzők nevét, az elfogadásra javasolt művek számszerűségét. Egy röhej. Fecskepannák, serfőzőattilák négy publikációra javasolt verssel ott, ahol Kelebi-Kiss, vagy Mityka, csak egy-egy alkotással fér be.
Nevetségesek vagytok, ti Virtus, Héttorony, Kék-Duna, nomeg a sereghajtó senki, az Amatőr Művészek Fóruma.


Balog Gábor
-csataloo-
2010.10.27.

P.S.
Köszönöm az utolsó itt megjelent versem (Keltető) hozzászólói között azok bátorságát, akik csak akkor mertek beírni, mikor tudták, nincs, ki visszaszóljon! Az oldal és a moderátorok, a kizárók hozzáállására, emberségére is mérce vagytok! Gratulálok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése