Nagycsillag-kiscsillag?
Az útraindító lapom, az AMF apró, de jelentős változásáról folyik félvita, beszélgetés. Jó, zömmel érzéseket, kisebb részben érveket soroló, gondolatvilágokat feltáró, kibontó és hozzáállásokat részekben magyarázó beszélgetés. A szereplőket – része vagyok én is a színdarabnak – zömmel ismerem.
Csillagos világba születtem.
Régen.
Milliószám létezett fölöttem a valódi, és maroknyi kitalált, stilizált, emberképzelte csillag. Közöttük választhattam idővel, képzésem, habitusom, vagy rám kényszerített, észrevétlenül bőr alá ivódó dogmák hatás-visszahatása szerint. Adok-kapok játék szereplőjeként.
Az AMF-re, a deklaráltan gyűjtőoldalra az akkori nyolcezer tag közé egy már „befutott” prózaíró, Rauch Aranka hívott. Próbáld meg, mondta.
Úgy lett.
Megjelentettem és megjelentem. Olvasva szelektáltam és olvasottan éreztem a lap szelekcióját. Amolyan belső, spontán szelekciót. Minden új volt. Új közegben próbáltam magam, s a magamból asztalratett írás saját és kívülről jött visszhangjait figyeltem.
Minősítettek. Egy idő után ezen felbátorodva magam is minősítettem alkotásokat. Az utóbbi, lehet, hiba volt. Hallgatni arany.
A megjelentetők között láttam kiemelkedő tehetségeket, találkoztam botladozó útkeresőkkel, egyverses jajkiáltásokat küldőkkel. Láttam, éreztem a klikkesedéseket. A magamhoz tartozódókét is.
Kaptam támadást, nem egyet. Nyíltat, tisztahangút, és otromba megnyilatkozást is. Kaptam óvatos, nyúlgerincű hozzászólásokat a legjobbnak hittektől is. Visszaszóltam, ha hittem magamban. És nem töröltem semmit, bármi hígra sikeredett a napi penzum.
Most csillagos értékelésről folyik jó vita.
Jó helyen, emberek között. Lesz, ki veszít. lesz, ki hozsannát énekel. Kit? Gyerekek, kit érdekel a csillag, ha ott a homlokodon, ha hiszed, és teszel is érte, hogy ott legyen?
Fél év sem telt, s többfelé elhívtak. Mentem. Mindenütt azokkal találkoztam, akik innen származtak el. Tán sokallták, hogy sok kezdő, szárnypróbálgató között kell érettebben megjelenniük. Jól éreztem magam az új közösségekben közöttük, de visszajártam naponta ide, mert itt születtem. Nem fontos, megértenek-e az újonnanjövök. Nem fontos, hogyan értékelnek, Nem fontos hanyaknak teremtettem én új megélhetést, új közegben, látva a kiugró tehetségüket.
Semmi nem fontos, csak a szavak varázsa.
Az írás, ha jó.
Nem kell nagycsillagozni semmit, sem vörössel a vörösbenírót, sem hatszögű kékkel a hatszögűt, sem sárgával a megbélyegezettet, sem NATO-négyessel a világmegváltó főcsendőreset.
Hagyni kell, hogy ragyogjanak, ha vannak-lesznek, olvasottan, vagy elfelejtetten a CSILLAGOK.
Neveket sorolnék, hol nicckel, hol névvel, egy-egy, vagy életműalkotás szerint.
Molnár Péter (keresd a nickjét, itt van)
A-ny (tudom nevét-nem írom ide)
tonivénbácsi, a kedvenc...
Hozzá? Izibe csillagozó slepp, hogy dörgölődzön.
Eszetamás, a Tarpay,persze álnév ez is,
Leleszi Karcsi, hit, a túlélés igehirdetője
és a Díva, a kedves hallgatásba burkolódzó,
a bolondlány, a régóta hallgató Magdás Emőke
a kékszalag, szót se róla,
Sajnos Nem hallok újat tőle,
s hallgat Erika is, a Sárhelyi.
Ucci.
Lubovszki Kazimir is hallgat.
Aímee, Nyúl, Vizihangya(waterant)
Aysa, a csoda, technika,
és mind az összes. Bédy Lili fátylai,
vershez nem értők sirámai
hármasban, hegymenetben.
Ha beszólsz, egy-egy képzelt nagynak, visszaugatnak a csahosok.
Bocsánat. Bocsánat tőletek-értetek, mind, kik
szivacsos gyűjtő, de kovásodó agyamból
most és itt
kimaradtatok!
Balog Gábor
a
-csataloo-
P.S. Messze nem kell egyetérteni velem!
Az útraindító lapom, az AMF apró, de jelentős változásáról folyik félvita, beszélgetés. Jó, zömmel érzéseket, kisebb részben érveket soroló, gondolatvilágokat feltáró, kibontó és hozzáállásokat részekben magyarázó beszélgetés. A szereplőket – része vagyok én is a színdarabnak – zömmel ismerem.
Csillagos világba születtem.
Régen.
Milliószám létezett fölöttem a valódi, és maroknyi kitalált, stilizált, emberképzelte csillag. Közöttük választhattam idővel, képzésem, habitusom, vagy rám kényszerített, észrevétlenül bőr alá ivódó dogmák hatás-visszahatása szerint. Adok-kapok játék szereplőjeként.
Az AMF-re, a deklaráltan gyűjtőoldalra az akkori nyolcezer tag közé egy már „befutott” prózaíró, Rauch Aranka hívott. Próbáld meg, mondta.
Úgy lett.
Megjelentettem és megjelentem. Olvasva szelektáltam és olvasottan éreztem a lap szelekcióját. Amolyan belső, spontán szelekciót. Minden új volt. Új közegben próbáltam magam, s a magamból asztalratett írás saját és kívülről jött visszhangjait figyeltem.
Minősítettek. Egy idő után ezen felbátorodva magam is minősítettem alkotásokat. Az utóbbi, lehet, hiba volt. Hallgatni arany.
A megjelentetők között láttam kiemelkedő tehetségeket, találkoztam botladozó útkeresőkkel, egyverses jajkiáltásokat küldőkkel. Láttam, éreztem a klikkesedéseket. A magamhoz tartozódókét is.
Kaptam támadást, nem egyet. Nyíltat, tisztahangút, és otromba megnyilatkozást is. Kaptam óvatos, nyúlgerincű hozzászólásokat a legjobbnak hittektől is. Visszaszóltam, ha hittem magamban. És nem töröltem semmit, bármi hígra sikeredett a napi penzum.
Most csillagos értékelésről folyik jó vita.
Jó helyen, emberek között. Lesz, ki veszít. lesz, ki hozsannát énekel. Kit? Gyerekek, kit érdekel a csillag, ha ott a homlokodon, ha hiszed, és teszel is érte, hogy ott legyen?
Fél év sem telt, s többfelé elhívtak. Mentem. Mindenütt azokkal találkoztam, akik innen származtak el. Tán sokallták, hogy sok kezdő, szárnypróbálgató között kell érettebben megjelenniük. Jól éreztem magam az új közösségekben közöttük, de visszajártam naponta ide, mert itt születtem. Nem fontos, megértenek-e az újonnanjövök. Nem fontos, hogyan értékelnek, Nem fontos hanyaknak teremtettem én új megélhetést, új közegben, látva a kiugró tehetségüket.
Semmi nem fontos, csak a szavak varázsa.
Az írás, ha jó.
Nem kell nagycsillagozni semmit, sem vörössel a vörösbenírót, sem hatszögű kékkel a hatszögűt, sem sárgával a megbélyegezettet, sem NATO-négyessel a világmegváltó főcsendőreset.
Hagyni kell, hogy ragyogjanak, ha vannak-lesznek, olvasottan, vagy elfelejtetten a CSILLAGOK.
Neveket sorolnék, hol nicckel, hol névvel, egy-egy, vagy életműalkotás szerint.
Molnár Péter (keresd a nickjét, itt van)
A-ny (tudom nevét-nem írom ide)
tonivénbácsi, a kedvenc...
Hozzá? Izibe csillagozó slepp, hogy dörgölődzön.
Eszetamás, a Tarpay,persze álnév ez is,
Leleszi Karcsi, hit, a túlélés igehirdetője
és a Díva, a kedves hallgatásba burkolódzó,
a bolondlány, a régóta hallgató Magdás Emőke
a kékszalag, szót se róla,
Sajnos Nem hallok újat tőle,
s hallgat Erika is, a Sárhelyi.
Ucci.
Lubovszki Kazimir is hallgat.
Aímee, Nyúl, Vizihangya(waterant)
Aysa, a csoda, technika,
és mind az összes. Bédy Lili fátylai,
vershez nem értők sirámai
hármasban, hegymenetben.
Ha beszólsz, egy-egy képzelt nagynak, visszaugatnak a csahosok.
Bocsánat. Bocsánat tőletek-értetek, mind, kik
szivacsos gyűjtő, de kovásodó agyamból
most és itt
kimaradtatok!
Balog Gábor
a
-csataloo-
P.S. Messze nem kell egyetérteni velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése