Kéretlen elemzés
csataloo - 2010.08.04 19:42
KÉRETLEN ELEMZÉS
(ELEMZÉS???)
(ELEMZÉS???)
Olvastam egy „alkotást” egy jónevű lapon. Nyilvános lap, bárkinek hozzáférhető olvasói szinten, s a mai netvilágban innen eredendőn tartalma kimásolható, különösebb retorziók nélkül beidézhető (természetesen a forrás megjelölésével).
Olvastam valamit egy magát irodalminak aposztrofáló lapon, ahol legnagyobb probléma nem is a közösség önszelekciós belterjedése. Nem a tehetségtelenség korlátlan tobzódása.
Ismert arcok, robotosok, többnyire fél-fakanál, elrontott bableves és elrontott élet-háziasszonyok, de köztük számos esetben hím- és nőnemben kiugró tehetségek esetenként húsz, szerényebb egóval megáldottaknál, két-három helyen olvasható írásai.
Lap. Olyan, amilyen. Sok irodalmi lapnál jobb.
Olvastam valamit egy magát irodalminak aposztrofáló lapon, ahol legnagyobb probléma nem is a közösség önszelekciós belterjedése. Nem a tehetségtelenség korlátlan tobzódása.
Ismert arcok, robotosok, többnyire fél-fakanál, elrontott bableves és elrontott élet-háziasszonyok, de köztük számos esetben hím- és nőnemben kiugró tehetségek esetenként húsz, szerényebb egóval megáldottaknál, két-három helyen olvasható írásai.
Lap. Olyan, amilyen. Sok irodalmi lapnál jobb.
Lap, ami módszeresen és rendszeres esik abba a hibába, hogy irodalmat értő, vagy azt nem értő szerkesztői, főszerkesztői saját írásaik jelentetik meg hazai pályán.
Ismerem az alkotó hiúságát. Alkotok és hiú is vagyok. Módjával, persze. A megértésből, az elfogadásból is tettem talonba épp eleget. Mégis!
Ilyenkor kinyílik zsebemben a bicska!
Beidézem:
Ismerem az alkotó hiúságát. Alkotok és hiú is vagyok. Módjával, persze. A megértésből, az elfogadásból is tettem talonba épp eleget. Mégis!
Ilyenkor kinyílik zsebemben a bicska!
Beidézem:
"Cseperedő értékektől zúg a lelkem,
csillagképem rohanó árnyai fölött
benned magamra leltem.
Csend üzente, fegyelmez.
Mint apátlan-anyátlan, bőségben élek,
s nem is kívánom már szeretetedet,
ám mégis kell csalétek?!
A hangod bekebelez…
-
Eleget tett szépszámú sejtünk,
amire sejteni sem mertünk."
Hogy van pofája valakinek, ekkora semmit megjelentetni, elfogadtatni, véleményeztetni?
MOST ÉS ITT szándékosan nem írom le a szerző nevét. Védeni szeretném ezzel akkor, amikor támadom.
Nézzük csak az első két sort!
Magyarázza már meg valaki hozzáértő nekem, mi az, hogy cseperedő értékektől zúg a lelkem? Ráadásul, nem is akárhol, de csillagképeim rohanó árnyai fölött!
Ekkora baromságot írhatnék, tizet öt perc alatt, de sosem vitt rá a lélek!
Minek a vessző a követő mondatrészben? Ha folyamatában olvasom, az előbbi zúgás lenne a csend üzenete?
A második versszakra már alig merek írni! Mintha egy birka, vagy mekegő kecske írta volna! Az első két sor – állítás. Hogyan függ ezzel össze a követő kérdés, s utána a mekegés?
Nézzük csak az első két sort!
Magyarázza már meg valaki hozzáértő nekem, mi az, hogy cseperedő értékektől zúg a lelkem? Ráadásul, nem is akárhol, de csillagképeim rohanó árnyai fölött!
Ekkora baromságot írhatnék, tizet öt perc alatt, de sosem vitt rá a lélek!
Minek a vessző a követő mondatrészben? Ha folyamatában olvasom, az előbbi zúgás lenne a csend üzenete?
A második versszakra már alig merek írni! Mintha egy birka, vagy mekegő kecske írta volna! Az első két sor – állítás. Hogyan függ ezzel össze a követő kérdés, s utána a mekegés?
Slusszpoén a slusszpoén.
A főszerkesztő lezár, észt oszt sorokba tördelten:
„Eleget tett szépszámú sejtünk,
amire sejteni sem mertünk.”
Na ezt kapjam ki!
A főszerkesztő lezár, észt oszt sorokba tördelten:
„Eleget tett szépszámú sejtünk,
amire sejteni sem mertünk.”
Na ezt kapjam ki!
Sokszor írok rébuszokban. Megfejthető átlagos IQ-val zöme. Ami nem, az itt nálam is salakként könyvelt.
Csókoltatom a lapot, a megjelentetőt, az igényes válogatót, a nonpluszultrát.
Üzenem: Értéke nőni fog, ha nem tulajdonviszony és pozíció alapján lehet írás a főlapon. Sokat, ha saját írásait fiókba rejti. Jó mélyen!
Az idő nagy úr!
Csókoltatom a lapot, a megjelentetőt, az igényes válogatót, a nonpluszultrát.
Üzenem: Értéke nőni fog, ha nem tulajdonviszony és pozíció alapján lehet írás a főlapon. Sokat, ha saját írásait fiókba rejti. Jó mélyen!
Az idő nagy úr!
Valamit észreveszel, megragadsz mellette egy percre, s a Nagyúr már túl is lépett rajtad. Amíg itt pöfögök-mérgelődök, egy másik, nagylétszámú, de színvonalában az előbbihez sehol sem mérhető lapon egy kezdő süldőlány beküld egy kezdeményt. Beidézem.
Hozzáteszem, hogy a személyiségi jogok tőlem elvárható tisztteletben tartása végett, a szerző nevét csak kérésre teszem ki, akkor is, ha nick!
Íme az ominózus írás:
"Hiányzol, mint szívnek a vér
hiányzol mint testnek az ér
szeretlek mint fű a harmatot
mint szomorú a vidám dallamot
Nélküled én vak vagyok
nélküled én megfagyok
De hisz nincs is senki kiért éljek
nincs senkim sem akit féltsek
nincsen szívemben hangos dobbanás
sem az agyamban óriási robbanás
Nincsen társam a kövezett úton
nincs ki játsszon szívemen a húron
De nem is bánom, nincs szívfájás
nincsen semmilyen hiába várás
Nincs kiért undok féltékenységnincs kiért unalmas tétlenség
Nem függök soha senkitől
s így nem is féltek senkit semmitől"
Ugye nem egy siker írás? Nem az. Nézzük a rá kapott főszerkesztői kritikát!
Hozzáteszem, hogy a személyiségi jogok tőlem elvárható tisztteletben tartása végett, a szerző nevét csak kérésre teszem ki, akkor is, ha nick!
Íme az ominózus írás:
"Hiányzol, mint szívnek a vér
hiányzol mint testnek az ér
szeretlek mint fű a harmatot
mint szomorú a vidám dallamot
Nélküled én vak vagyok
nélküled én megfagyok
De hisz nincs is senki kiért éljek
nincs senkim sem akit féltsek
nincsen szívemben hangos dobbanás
sem az agyamban óriási robbanás
Nincsen társam a kövezett úton
nincs ki játsszon szívemen a húron
De nem is bánom, nincs szívfájás
nincsen semmilyen hiába várás
Nincs kiért undok féltékenységnincs kiért unalmas tétlenség
Nem függök soha senkitől
s így nem is féltek senkit semmitől"
Ugye nem egy siker írás? Nem az. Nézzük a rá kapott főszerkesztői kritikát!
"Szia!
Már akkor eldöntöttem, hogy ehhez a vershez írni fogok, mikor jóváhagytam a megjelenését…
Dallamos kis versike. Igaz a ritmus néhol megbicsaklik, na de hát van ez így… rímképletet végig vitted, ami már manapság így az ˝amatőr˝ körökben haladásnak számít - bár szerintem alap lenne:)Ellenben egészében véve nekem sok minden zavaros ebben a versben. Hogy úgy mondjam, szinte az egész értelmetlen. Az első versszakban rámutatsz egy ˝alanyra˝, aki hiányzik neked, aki annyit jelent neked, ˝mint szívnek a vér˝…
Aztán a második versszaktól ezt elveted, és leírod mennyire nincs senkid, mennyire nem érdekel semmi/senki, és a harmadik versszakban már kijelented, nem is bánod, jó ez így neked…
Na ezt nem értem. Ha nem érdekel ez az egész, miért hiányzik olyan pokolian, és ha olyan pokolian hiányzik, akkor hogy lehetséges az, hogy ennyire nem érdekel?
De értelmi hiba is van benne. Az első versszakban a ˝hiányzol, mint testnek az ér˝ nekem kicsit erőltetett és fura. De az első sor is… A szívnek nem hiányzik a vér, az csak keringeti azt. A vér épphogy a testnek hiányzik… azaz, nem is a vér, hanem a vér szállította oxygén és tápanyag, de mindegy is. Erre még azt mondtam, oké… kicsi botlással és sok jóindulattal ez még elmegy…
De a második versszak középső két sora:
˝nincsen szívemben hangos dobbanás
sem az agyamban óriási robbanás˝
Ez már nagyon erős volt nekem. Az első sor alapból értelmetlen, hiszen a szívben nincs dobbanás. A dobbanás nem a szívben következik be, hanem maga a szív dobban. A ˝nincs szívemnek hangos dobbanása˝ már sokkal értelmesebb lenne… Ugyanez a helyzet a ˝sem agyamban óriási robbanás˝. Ne haragudj, de itt már elnevettem magam. Miféle ÓRIÁSI robbanás hiányzik az agyadból??
Itt már végképp sok(k) volt nekem, de még megfejelted ezt a versed második versszakának utolsó sorával, ami abszolút értelmetlen, és helytelen nyelvtani forma. ˝nincs ki játsszon szívemen a húron˝ Ej ha! Na ez hogy jön össze? Mert a ˝nincs ki játsszon szívem húrján/húrjain˝ az oké. De SZÍVEMEN A HÚRON??:)
És végül egyetlen kérdés:
EZ MITŐL SZERELMES VERS? Valaki hiányzik, aztán kiderül, hogy nem is, mert nincs senkid, de ez nem is érdekel téged, mert jó ez így neked, mert így nem kell félteni senkit, és nem féltékenykedsz senkire… Mitől szerelmes vers ez"?
Tekintsünk el a helyesírási hibáktól, és nézzük csak a mondandót. Ül? Igen. Miért is? Mert a beküldött írás rossz. Akkor, tisztelt főszerkesztő úr, minek nyilvánosan beismerni, hogy ezt már eleve, a jóváhagyáskor tudta, s csak arra várt, hogy észt osszon széles fakanál-költő táborának, lebunkózva egy kezdőt? Nem lett volna tisztességesebb írni egy pár soros levelet a szerzőnek, hogy idefigyelj kisanyám-kisapám, ez az írás még nem elé jó ahhoz hogy nálam megjelenjen?
Ne álljunk meg itt! Nézzük meg a kritikus hangot megütő ítész egy írását! Vigyázzunk persze arra, ne sértsük személyiségi jogait, s deklaráljuk itt, hogy a szerző nevét csak kifejezett kérésére hozzuk nyilvánosságra!
No, nézzük, mit tud!
"Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…
Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…
Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…"
Már akkor eldöntöttem, hogy ehhez a vershez írni fogok, mikor jóváhagytam a megjelenését…
Dallamos kis versike. Igaz a ritmus néhol megbicsaklik, na de hát van ez így… rímképletet végig vitted, ami már manapság így az ˝amatőr˝ körökben haladásnak számít - bár szerintem alap lenne:)Ellenben egészében véve nekem sok minden zavaros ebben a versben. Hogy úgy mondjam, szinte az egész értelmetlen. Az első versszakban rámutatsz egy ˝alanyra˝, aki hiányzik neked, aki annyit jelent neked, ˝mint szívnek a vér˝…
Aztán a második versszaktól ezt elveted, és leírod mennyire nincs senkid, mennyire nem érdekel semmi/senki, és a harmadik versszakban már kijelented, nem is bánod, jó ez így neked…
Na ezt nem értem. Ha nem érdekel ez az egész, miért hiányzik olyan pokolian, és ha olyan pokolian hiányzik, akkor hogy lehetséges az, hogy ennyire nem érdekel?
De értelmi hiba is van benne. Az első versszakban a ˝hiányzol, mint testnek az ér˝ nekem kicsit erőltetett és fura. De az első sor is… A szívnek nem hiányzik a vér, az csak keringeti azt. A vér épphogy a testnek hiányzik… azaz, nem is a vér, hanem a vér szállította oxygén és tápanyag, de mindegy is. Erre még azt mondtam, oké… kicsi botlással és sok jóindulattal ez még elmegy…
De a második versszak középső két sora:
˝nincsen szívemben hangos dobbanás
sem az agyamban óriási robbanás˝
Ez már nagyon erős volt nekem. Az első sor alapból értelmetlen, hiszen a szívben nincs dobbanás. A dobbanás nem a szívben következik be, hanem maga a szív dobban. A ˝nincs szívemnek hangos dobbanása˝ már sokkal értelmesebb lenne… Ugyanez a helyzet a ˝sem agyamban óriási robbanás˝. Ne haragudj, de itt már elnevettem magam. Miféle ÓRIÁSI robbanás hiányzik az agyadból??
Itt már végképp sok(k) volt nekem, de még megfejelted ezt a versed második versszakának utolsó sorával, ami abszolút értelmetlen, és helytelen nyelvtani forma. ˝nincs ki játsszon szívemen a húron˝ Ej ha! Na ez hogy jön össze? Mert a ˝nincs ki játsszon szívem húrján/húrjain˝ az oké. De SZÍVEMEN A HÚRON??:)
És végül egyetlen kérdés:
EZ MITŐL SZERELMES VERS? Valaki hiányzik, aztán kiderül, hogy nem is, mert nincs senkid, de ez nem is érdekel téged, mert jó ez így neked, mert így nem kell félteni senkit, és nem féltékenykedsz senkire… Mitől szerelmes vers ez"?
Tekintsünk el a helyesírási hibáktól, és nézzük csak a mondandót. Ül? Igen. Miért is? Mert a beküldött írás rossz. Akkor, tisztelt főszerkesztő úr, minek nyilvánosan beismerni, hogy ezt már eleve, a jóváhagyáskor tudta, s csak arra várt, hogy észt osszon széles fakanál-költő táborának, lebunkózva egy kezdőt? Nem lett volna tisztességesebb írni egy pár soros levelet a szerzőnek, hogy idefigyelj kisanyám-kisapám, ez az írás még nem elé jó ahhoz hogy nálam megjelenjen?
Ne álljunk meg itt! Nézzük meg a kritikus hangot megütő ítész egy írását! Vigyázzunk persze arra, ne sértsük személyiségi jogait, s deklaráljuk itt, hogy a szerző nevét csak kifejezett kérésére hozzuk nyilvánosságra!
No, nézzük, mit tud!
"Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…
Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…
Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…"
Kissé hosszabb, mint az előző gyöngyszem, de sem stílusában, sem képeiben, egy jottányival sem jobb. Hogy jön ahhoz egy ilyen írás tulajdonosa, hogy ledorongoljon egy vele egy szinten írót?
Nem röhej? Az! Mint a gyémánt -rég várt, vagy a hímpor - színfolt rímpár, hogy ne foglalkozzam ezzel a szarral tovább. Függetlenül az írásra kapott harmincöt, efféle méltatásról:
1.
"Örülök, hogy újra vannak betűid:)
Bár a legutóbbi szonettjeid nekem jobban tetszettek, erre a versedre sincs okom azt mondani, hogy nem igazán jó, mert nem mondanék igazat. Más a forma.
Hanem el tudom képzelni, ahogy kedvesednek suttogod ezt a verset, s minden sora után egy csókot nyomsz a nyakára…:) És ha mosolyog a lány, akkor minden rendben:)"
2.
."bevallom elösször a weblapodon olvastam ezta versed… és gondoltam itt is megkeresem, és megjegyzem, hogy fantasztikus!
olyan jó látni, hogy van még szerlem. szerintema legszebb része
˝Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…˝
."bevallom elösször a weblapodon olvastam ezta versed… és gondoltam itt is megkeresem, és megjegyzem, hogy fantasztikus!
olyan jó látni, hogy van még szerlem. szerintema legszebb része
˝Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…˝
3.
"Innen kezdődik az alkotás magas lépcsője…, Csak igy tovább"
"Innen kezdődik az alkotás magas lépcsője…, Csak igy tovább"
4.
"Csak le szeretném írni, hogy ez a legszebb vers, amit valaha olvastam! Ezt már nehéz lenne túlszárnyalni. El sem tudod képezlni, mennyire boldog vagyok, hogy vagy nekem.
Köszönöm szépen hogy ennyi szépet és jót jelentek neked. Bízom benne hogy ez sosem múlik el.
Gyönyörűen fejezed ki a szerelem érzését. Még sok ilyen boldogságról szóló írást kívánok neked!"
"Csak le szeretném írni, hogy ez a legszebb vers, amit valaha olvastam! Ezt már nehéz lenne túlszárnyalni. El sem tudod képezlni, mennyire boldog vagyok, hogy vagy nekem.
Köszönöm szépen hogy ennyi szépet és jót jelentek neked. Bízom benne hogy ez sosem múlik el.
Gyönyörűen fejezed ki a szerelem érzését. Még sok ilyen boldogságról szóló írást kívánok neked!"
A szerző megjegyzése: Az utolsó bejegyzés szerzője szerkesztő a főszerkesztő alatt ugyanott. :):)
Na ennyit mára az irodalomról és lapok szerkesztéséről.
Balog Gábor
-csataloo-
2010.08.04.
Na ennyit mára az irodalomról és lapok szerkesztéséről.
Balog Gábor
-csataloo-
2010.08.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése