Látod Slomo? Mögöttünk, itt a templom.
Háza titoknevű atyának
Oda, őt imádni, s beszélgetni járnak,
a kis üzletet meghagyják nekünk, kufárnak,
míg ők benn döntik el,
mi, milyen haszonnal járhat....
A fej csak zsugorodik nyakamon,
azt várom, mikor kezd nőni a csőröm,
s ha kinő, dalokat tudok majd rajta fütyülni,
vagy a vadludakhoz szóló,
földhözragasztott gágogás lesz belőle.
Egy jóakaróm receptet hozott,
kínálta: Egyetlen tányérnyi étel!
Ciános galuska, hirtelen befalva,
s gondja nincs ravatalra se
mondta Borghia származék.
MAGYAR VALÓSÁG
(gondolat-ébresztő)
Közgazdaságilag elemezhető, magyar valóságokról írok. Támadható leszek kicsiben és nagyban. Előjöhetnek általam ismert elméletek, más nemzettestekben fogant, kipróbált, bevált nézetek. Jöhetnek földbe döngölő vélemények. Ódiumukat magamra vállalom.
Fájdalom, a rendszerváltoztatáskor a vagyonosodás felé rossz utak nyíltak. Az első tizenkét évben felhalmozott vagyon támogatással, csalással, tudatos, központilag tervezett árdrágítással, felhalmozott közvagyon-osztogatással, félresikerült, nevében-kárpótlással formálódott zömében torzra, kurzusok jellemrajza szerint.
Most kérek elnézést a kivételektől, zwackoktól, rubikoktól, nagy-huszonhárom palacsintás andrisoktól, tehetséges karosszéria –lakatusoktól, akik nem az össznépi „itt a piros, hol a piros” játékot játszották.
Az átalakuláson, az új társadalom gazdasági megformálásán már a kerekasztal tárgyalásokon nagy béka ült. Nem is egy, minimum kettő.
Az örökség békája az államadósság, és a hozzá tartozó nemzetközi szervezetek, a külhoni, s, a később külfelé privatizált bankok, illetve a magát sárba ásó, aszályos években magát átmentő humán-varangyok, nevesíthetőn.
Tegyünk az egészre!
Felejtsük el, hogy vált egy diktatórikus, de diktatúrájában, nagy százalékban jogállam, a tisztességtelenség, gátlástalanság, könyök-tervezés és végrehajtás államává. Ne merengjünk pártpénzeken, ne akadjunk fel elsíbolt pénzeken. A fő cél ne is a megoldhatatlan és bizonyítottan eredménytelen igazságszolgáltatás legyen!
Keressünk inkább közteher-vállaló megoldást!
Vegyük a mai, a válsággal terhelt képletet.
A munkaképes majd négy és félmillióból egy tized ma segélyen él. Félmillió ember! Másik, szívesen elhallgatott félmillió munkaképes korú segélyt se kap. Lop, feketézik, próbál megélni úgy, ahogy tud. Kikapcsolt villannyal, gázzal, vízzel, rásózott mobil telefonnal, hitellel a zsebben, ingó, vagy viharok nélkül is messze szállt fedéllel kopaszodó, vagy kétségbeesésében kopaszra nyírt feje felett.
Híznak a bankok. Híznak biztosítók, őrző-védők, akik, ugye, hasznot, eladható terméket nem termelnek sehol.
A bank haszna elsősorban tulajdonosi kör, s másodsorban alkalmazottak között szigorú szabály szerint osztható haszon. A bankok, ma, Magyarországon, zömmel külföldi tulajdonban vannak. A kevés kivételről meg jobb nem beszélni. Itt marad a banki tevékenységből származó bankhaszon? Államkasszába kerül akár értékelhető töredéke is? Milyen százalékban megy kimentés, milyenben hozamot hozó befektetés? Lehet-e egyszerű kődobálással megítélni a mai magyar banki tevékenységet, ami, ugye nem mai és nem is magyar találmány? Összefonódásaival, szervezettségeivel, mai formájában és itt, rákos növekedést generáló vírus, jogállamisági háttérrel doppingoltan.
Biztosítók? Röhej. Az őrző-védő, meg csak legalizálja a munka nélküli hasznot, saját, izomból terepjáróval személyes hasznot termelő fél-alvilágot.
Jövedelem-viszonyok.
Kocsi ló elszállt, szabad világ jegyében. A teltzsebű, szomorkán együtt érez, de zsebrevágja’ milliós havi béreit semmiért, a semmi teljesítményt sablonoknak, szükségtelen minősítéseknek, továbbképzéseknek megfeleleltető, értéket létre nem hozó puszta létért, beválasztottságért.
A kinnrekedt havi huszon-, harmincezer forintokból próbál megélni.
Ha nagy a baj, az pár kiváltságost kivéve, érint mindannyiunkat.
Mikor jut már valami értelmesebbnek eszébe vészhelyzet – vis major- helyzetet hirdetni, megértetni, elfogadtatni, s megvalósítani okos megfontolással?
Mitől ne lehetne kilencven százalékos adókulccsal terhelni minden jövedelmet, vagyonosodást, akár családi körre is kiterjesztve, bizonyos ésszerű, mondjuk havi egymillió fölött azzal, hogy a befolyt pénzt a magyar gazdálkodó, a paraszt, a kihaló magyar szakmunkás utódja képzése, a kivándorlásra készülő orvos, a felső korláttal behatárolható nyugdíj megfizetésére fordítsuk? Miért ne lehetne egy ilyen intézkedés szabott időkorláttal, mondjuk öt évre bevezetni, megvalósítani? Miért ne lehetne tiltani a jövedelmet nem, de többletjuttatást nyújtó luxus jutalmakat, külföldi utazásokat, gépkocsi-juttatásokat (és sorolhatnám tovább!) , alkalmazottnak és tulajdonosnak egyaránt, amiket a munkáltató/tulajdonos úgyis költségként leír?
Medence otthon a kertben, mert kell, hisz mellette tárgyalok külföldi partnereimmel, ergo leírható?
Az érintettek amúgy sem esnének el ezektől, hisz az adómentes jövedelem-korlát összegébe ez mind belefér! ÁFÁ-val, mint ahogy Józsi, a hajléktalan kapja a boltban a kenyeret!
Csak szándék, akarat, bátorság hiányzik!
Volt egyszer, ma már lassan feledhető időben egy Szolidaritás nevű szervezet. Nálunk megvalósíthatatlan?
Hölgyeim, Uraim, most jöhet az össztűz, az átok, a leidiótázás, meg a közgazdasági mellékhatások feltételezett negatív hatásainak felsorolása.
Én köszönöm, hogy legalább elmondattam!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!
Balog Gábor
-csataloo-
2010.08.27.
mondta Borghia származék.
MAGYAR VALÓSÁG
(gondolat-ébresztő)
Közgazdaságilag elemezhető, magyar valóságokról írok. Támadható leszek kicsiben és nagyban. Előjöhetnek általam ismert elméletek, más nemzettestekben fogant, kipróbált, bevált nézetek. Jöhetnek földbe döngölő vélemények. Ódiumukat magamra vállalom.
Fájdalom, a rendszerváltoztatáskor a vagyonosodás felé rossz utak nyíltak. Az első tizenkét évben felhalmozott vagyon támogatással, csalással, tudatos, központilag tervezett árdrágítással, felhalmozott közvagyon-osztogatással, félresikerült, nevében-kárpótlással formálódott zömében torzra, kurzusok jellemrajza szerint.
Most kérek elnézést a kivételektől, zwackoktól, rubikoktól, nagy-huszonhárom palacsintás andrisoktól, tehetséges karosszéria –lakatusoktól, akik nem az össznépi „itt a piros, hol a piros” játékot játszották.
Az átalakuláson, az új társadalom gazdasági megformálásán már a kerekasztal tárgyalásokon nagy béka ült. Nem is egy, minimum kettő.
Az örökség békája az államadósság, és a hozzá tartozó nemzetközi szervezetek, a külhoni, s, a később külfelé privatizált bankok, illetve a magát sárba ásó, aszályos években magát átmentő humán-varangyok, nevesíthetőn.
Tegyünk az egészre!
Felejtsük el, hogy vált egy diktatórikus, de diktatúrájában, nagy százalékban jogállam, a tisztességtelenség, gátlástalanság, könyök-tervezés és végrehajtás államává. Ne merengjünk pártpénzeken, ne akadjunk fel elsíbolt pénzeken. A fő cél ne is a megoldhatatlan és bizonyítottan eredménytelen igazságszolgáltatás legyen!
Keressünk inkább közteher-vállaló megoldást!
Vegyük a mai, a válsággal terhelt képletet.
A munkaképes majd négy és félmillióból egy tized ma segélyen él. Félmillió ember! Másik, szívesen elhallgatott félmillió munkaképes korú segélyt se kap. Lop, feketézik, próbál megélni úgy, ahogy tud. Kikapcsolt villannyal, gázzal, vízzel, rásózott mobil telefonnal, hitellel a zsebben, ingó, vagy viharok nélkül is messze szállt fedéllel kopaszodó, vagy kétségbeesésében kopaszra nyírt feje felett.
Híznak a bankok. Híznak biztosítók, őrző-védők, akik, ugye, hasznot, eladható terméket nem termelnek sehol.
A bank haszna elsősorban tulajdonosi kör, s másodsorban alkalmazottak között szigorú szabály szerint osztható haszon. A bankok, ma, Magyarországon, zömmel külföldi tulajdonban vannak. A kevés kivételről meg jobb nem beszélni. Itt marad a banki tevékenységből származó bankhaszon? Államkasszába kerül akár értékelhető töredéke is? Milyen százalékban megy kimentés, milyenben hozamot hozó befektetés? Lehet-e egyszerű kődobálással megítélni a mai magyar banki tevékenységet, ami, ugye nem mai és nem is magyar találmány? Összefonódásaival, szervezettségeivel, mai formájában és itt, rákos növekedést generáló vírus, jogállamisági háttérrel doppingoltan.
Biztosítók? Röhej. Az őrző-védő, meg csak legalizálja a munka nélküli hasznot, saját, izomból terepjáróval személyes hasznot termelő fél-alvilágot.
Jövedelem-viszonyok.
Kocsi ló elszállt, szabad világ jegyében. A teltzsebű, szomorkán együtt érez, de zsebrevágja’ milliós havi béreit semmiért, a semmi teljesítményt sablonoknak, szükségtelen minősítéseknek, továbbképzéseknek megfeleleltető, értéket létre nem hozó puszta létért, beválasztottságért.
A kinnrekedt havi huszon-, harmincezer forintokból próbál megélni.
Ha nagy a baj, az pár kiváltságost kivéve, érint mindannyiunkat.
Mikor jut már valami értelmesebbnek eszébe vészhelyzet – vis major- helyzetet hirdetni, megértetni, elfogadtatni, s megvalósítani okos megfontolással?
Mitől ne lehetne kilencven százalékos adókulccsal terhelni minden jövedelmet, vagyonosodást, akár családi körre is kiterjesztve, bizonyos ésszerű, mondjuk havi egymillió fölött azzal, hogy a befolyt pénzt a magyar gazdálkodó, a paraszt, a kihaló magyar szakmunkás utódja képzése, a kivándorlásra készülő orvos, a felső korláttal behatárolható nyugdíj megfizetésére fordítsuk? Miért ne lehetne egy ilyen intézkedés szabott időkorláttal, mondjuk öt évre bevezetni, megvalósítani? Miért ne lehetne tiltani a jövedelmet nem, de többletjuttatást nyújtó luxus jutalmakat, külföldi utazásokat, gépkocsi-juttatásokat (és sorolhatnám tovább!) , alkalmazottnak és tulajdonosnak egyaránt, amiket a munkáltató/tulajdonos úgyis költségként leír?
Medence otthon a kertben, mert kell, hisz mellette tárgyalok külföldi partnereimmel, ergo leírható?
Az érintettek amúgy sem esnének el ezektől, hisz az adómentes jövedelem-korlát összegébe ez mind belefér! ÁFÁ-val, mint ahogy Józsi, a hajléktalan kapja a boltban a kenyeret!
Csak szándék, akarat, bátorság hiányzik!
Volt egyszer, ma már lassan feledhető időben egy Szolidaritás nevű szervezet. Nálunk megvalósíthatatlan?
Hölgyeim, Uraim, most jöhet az össztűz, az átok, a leidiótázás, meg a közgazdasági mellékhatások feltételezett negatív hatásainak felsorolása.
Én köszönöm, hogy legalább elmondattam!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!
Balog Gábor
-csataloo-
2010.08.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése