HOGYAN ÉRTÉKELTED?

Van ennek a lapnak önbecsülése?

Van ebben az ebben a lapban, - tüzet és vizet megjelentető-összemosó találkozóhelyben - a szerkesztőkben, a tulajdonosokban annyi kurázsi, hogy egymást maró, sok tehetségtelen és számos tehetségnek valami védelmet adjon?

Van?

Akad tisztesség ahhoz, hogy a megjelenések vitát generálhassanak, de névtelen ne engedjék a minősítést, az értékelést?

Az írott szó, bármi furcsa a sajátos meglátás –nem piaci áru. Piacon, őstermelők és haszonra éppúgy éhes továbbközvetítők között nem elvárható kisspistától, hogy bemutatkozzon. Fonnyadtnak látja az árut? Szó, kézfogás, s valós emlékkép-berögződés nélkül lép a következőhöz. Továbblép. Névtelen. Pusztán a továbblépés a visszajelzés, amin elgondolkodhat az árus-termelő.

Piacon, kínálja magát a paraszt, a felvásárló-továbbadó, nagy-és kiskereskedő. Képzettség, tehetség, nem ragozandó egyebek szerint. A termék látható, mint itt is. Bújtatott, placcra tett érték plakátol. Veszi-viszi, kedves vevő. Vagy rothadni hagyja.

Irodalmat, verset árulok.
Piacon, korlátozott számú standdal, azzal a pulton, ami otthon megterem. Nem trágyázom a megjelentetettet. Egyetlen verset sem írtam, nem is fogok, szerkesztő-programok hátterével. Nem élek droggal. A képeim, szófordulataim, megélt éveim hozadékai. Tanult és nem tanult, belülről jövő, kikéredzkedő- kikérdezhető adottság.
Értékén mérem. Némi nagyok és hasonszőrűek írásaihoz.

Akad egy kör, amiben benne vagyok, akad sok jobb, nagyobb tehetség, akiket csendben irigylek és megbékélek az irigységemmel félig. Olyan sem szeretnék lenni, de magam módján szeretném elmesélni, én hogy látom a környezőt.
Szeretem magam. Kinek nem teszik, nyalja ki. Normális ember szereti magát. Kontrollal. Önkontrollal. Mellényzsebben hatszázhuszonhét nyelvtantanár, meg irodalmista veszekszik, ki, mikor mennyire dughatja ki fejét, s mit mondhat.
Értékelhetőt.

Gondom van az oldallal, a lappal.

Minden csatlakozási feltételt, alapszabályt elfogadtam és nem vétettem – innen, Horányból –ellene.
Szeretném tudni, az értékelés rovatból, ki, miért utál. Ki, miért tartja semminek, ha írok, s talán nem túl nagy a kérés. Jobb körökben, egyszerű „csak”-kal megfogalmazható.
Szeretném tudni – buta magam – miért, hogy emberek, értékesek, képtelenek vállalni névvel, címekkel a véleményük?

Panaszból ennyi.
Most javaslat.
Kérheti –e, a csataloo, hogy itteni szerkesztő-tulajdonos, érdekét feledve, elsőként, hasonszőr oldalak között, megtisztulásként, nevesíttessen minden értékelést? Hadd folytasson érdemes-érdemtelem vitát bármi írásról két- több, írásolvasó, választott módban, itt, a főlapon, vagy megbújva oda-vissza érvelésben.
Látjátok, mennyi bennem a naivitás?
Kérdést tettem fel.
Várhatok egészséges reakcióra?


Balog Gábor
-csataloo-
2010.05.14.

P.S.
Egy vita kapcsán, mindegy, mit jelentetek meg, akad egy, mindig egy és szerintem ugyanaz a névtelen, feltételezhetően senki, aki lenulláz. Minden tízes listákra szarok. Otthon, saját lapomon ismeretlenek, olvasnak – ismerve statisztikákat – egész jó arányban.
Csók az összes olvasómnak. A köpő- fajtának, a nyitott lélekkel érkezőnek, a fenntartásokkal, sorok közt fennakadónak, a betévedőnek, a gondolataimhoz lélekben-tartozónak.

Éltet a negligálás is. Közegfüggő.

