Jelentem,
a meghirdetett második magyar szabadságharc elbukott!
Nem csupán azért, mert a meghirdető a kék törpfalu Okoskáját választotta legfőbb seregvezérlőnek, nem csupán azért, mert a meghirdetett nem-ceglédi beszéd után nem állt be csapatostul mögé az istenadta nép, nem szavazták meg a meghirdetőnek életük mellé a pénzük a tehetősek, s nem adtak, csak torz mosollyal nézték az elesettek is, hogy pénzükből adakozik magának a harchirdető.
Azért, mert a meghirdető rosszul tanult.
a meghirdetett második magyar szabadságharc elbukott!
Nem csupán azért, mert a meghirdető a kék törpfalu Okoskáját választotta legfőbb seregvezérlőnek, nem csupán azért, mert a meghirdetett nem-ceglédi beszéd után nem állt be csapatostul mögé az istenadta nép, nem szavazták meg a meghirdetőnek életük mellé a pénzük a tehetősek, s nem adtak, csak torz mosollyal nézték az elesettek is, hogy pénzükből adakozik magának a harchirdető.
Azért, mert a meghirdető rosszul tanult.
Nem tanult illemet. Emberek közötti, elviselhető, tolerálható közlekedést.
Minden potenciális nem-magyar barátot piros-fehér-zöldbe burkoltan elmart maga mellől, törvényesítette és törvényekkel, sőt, újnak mondott kotmánnyal próbálta meg narancsra festeni a kis, kárpát-medencei eget. Sasszézott és újabban gesztusokkal, gondolatbarátai nem tiltott megnyilvánulásaival, Árpád-sávosan védi az utcai gyújtogatókat, lekomcsizza a rendpártiakat, és mérhetetlen vágyában, hogy legyen belőle is valaki egyszer-talán, elfelejtette, hogy honnan jött, hová megy!
Isa, por, homu vogymuk.
Magyarok vagyunk, magunkat magyarnak vallók, országlakók, vegyesvér-honosak és friss betelepülők. Társadalmi és legfőképp egyéni boldogulásunk elveinek megfelelők, gondolkodók. Tehetségünk, képzettségünk, gyökereink ápolásában minden új napot frissen ébredten megélő tömb és szórvány, megvezetett, becsapott tömeg.
Országunk, Hazánk az édes, térképen légypiszok, Egry, Paál, Kmety, Hollóssy megfestette tájak, lakottan Csontváry, Derkovits, Munkácsy ecce homoival, nyakunkban teherrel, kötéllel Haynautól, Ferenc Jóskától, irtva megszállásoktól, gázosítva itt-meg ott faj-, és munkaszolgálatra küldötten politikai beállítottság, no persze, plusszként, ismét csak faj szerint.
Örökség-megtagadói, haszonélvezői, szétlopói és morzsa-felszedői ezeréves Hazánk egyetlen ember-központú, tiltó és kordák közt tartó, de túlélésre, felemelkedésre, kiemelkedésre, többet alkotásra is lehetőséget adó Kádár-rendszerének. Egyszemélyes baloldal vagyunk otthon, családi körben, mi, a többség, És Kuss vagyunk, mint a slágerkönyv, amit egy furcsa lelkiismeret fogalmazott szavakba, vegyék-vigyék!
Túl jól éltünk!
Hiányzott már nyakunkba egy törpe! Hiányzott, a szirénszó, fülbeénekelve, hogy nincs az úton előttünk szikla, hogy Szkülla és Kharübdisz csak mese! Beszavaztuk, pozícióba másodszor is az idegbeteget.
A most – tévében nézem – megszeppent kisfiút, a törpét, deviánst, akinek apja-anyja nem adott időben elég tanítást, vagy (ejnye!) pofont.
Ide jutottunk feleim!
Nem figyeltünk
általános emberi értékekre,
saját önmegítélésünk szerénységére,
a világra, magunk körül.
És legfőképp,
hagytuk, hogy ránk,
AZ EMBEREKRE hivatkozzon
egy lélektelen, egoista, beteg, magyarság-romboló kurzus,
s annak vezére, Orbán Viktor!
Csók mindenkinek,
innen a gátoldalból, ahonnan évek óta csak figyelem a Dunát,
lesem áradását, de félem apadását is kellőképp,
Kis,
körömreszelőmmel reszelgetem
a hajdemagyarvagyok és okos is
rám sütött stigmát
ráncokba torzuló arcomról, s fényképeimről.
Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.
Minden potenciális nem-magyar barátot piros-fehér-zöldbe burkoltan elmart maga mellől, törvényesítette és törvényekkel, sőt, újnak mondott kotmánnyal próbálta meg narancsra festeni a kis, kárpát-medencei eget. Sasszézott és újabban gesztusokkal, gondolatbarátai nem tiltott megnyilvánulásaival, Árpád-sávosan védi az utcai gyújtogatókat, lekomcsizza a rendpártiakat, és mérhetetlen vágyában, hogy legyen belőle is valaki egyszer-talán, elfelejtette, hogy honnan jött, hová megy!
Isa, por, homu vogymuk.
Magyarok vagyunk, magunkat magyarnak vallók, országlakók, vegyesvér-honosak és friss betelepülők. Társadalmi és legfőképp egyéni boldogulásunk elveinek megfelelők, gondolkodók. Tehetségünk, képzettségünk, gyökereink ápolásában minden új napot frissen ébredten megélő tömb és szórvány, megvezetett, becsapott tömeg.
Országunk, Hazánk az édes, térképen légypiszok, Egry, Paál, Kmety, Hollóssy megfestette tájak, lakottan Csontváry, Derkovits, Munkácsy ecce homoival, nyakunkban teherrel, kötéllel Haynautól, Ferenc Jóskától, irtva megszállásoktól, gázosítva itt-meg ott faj-, és munkaszolgálatra küldötten politikai beállítottság, no persze, plusszként, ismét csak faj szerint.
Örökség-megtagadói, haszonélvezői, szétlopói és morzsa-felszedői ezeréves Hazánk egyetlen ember-központú, tiltó és kordák közt tartó, de túlélésre, felemelkedésre, kiemelkedésre, többet alkotásra is lehetőséget adó Kádár-rendszerének. Egyszemélyes baloldal vagyunk otthon, családi körben, mi, a többség, És Kuss vagyunk, mint a slágerkönyv, amit egy furcsa lelkiismeret fogalmazott szavakba, vegyék-vigyék!
Túl jól éltünk!
Hiányzott már nyakunkba egy törpe! Hiányzott, a szirénszó, fülbeénekelve, hogy nincs az úton előttünk szikla, hogy Szkülla és Kharübdisz csak mese! Beszavaztuk, pozícióba másodszor is az idegbeteget.
A most – tévében nézem – megszeppent kisfiút, a törpét, deviánst, akinek apja-anyja nem adott időben elég tanítást, vagy (ejnye!) pofont.
Ide jutottunk feleim!
Nem figyeltünk
általános emberi értékekre,
saját önmegítélésünk szerénységére,
a világra, magunk körül.
És legfőképp,
hagytuk, hogy ránk,
AZ EMBEREKRE hivatkozzon
egy lélektelen, egoista, beteg, magyarság-romboló kurzus,
s annak vezére, Orbán Viktor!
Csók mindenkinek,
innen a gátoldalból, ahonnan évek óta csak figyelem a Dunát,
lesem áradását, de félem apadását is kellőképp,
Kis,
körömreszelőmmel reszelgetem
a hajdemagyarvagyok és okos is
rám sütött stigmát
ráncokba torzuló arcomról, s fényképeimről.
Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése