2011. november 26., szombat

ITT, ODAÁTRA












Most, hogy pár nap múlva itt a névnapod, előrelátásból, restanciák ledolgozásaként, de legfőképpen szeretetből lepöntyögök neked egy levelet.
Tartalmától függetlenül benne a feléd irányuló, összes féltés és jókívánság, akkor is, ha nem szokvány-szavakba öntött.

Örülök, hogy vagy, Nagyfiam! Örülök, hogy olyanná nevelted magad, amire-akire bárki büszke lehet. Amit elértél, munkával, tisztességes, következetes munkával érted el, szeretsz dolgozni, szép családot tartasz össze pároddal, jól választottál párt, s messze földön sem adtad fel soha, sokszor bántott, vegyes magyarságodat. Jó tudni, hogy lányaid értik a hazai szót és beszélik is. Öröm hallani-látni, hogy karakán, jó kiállású, megbecsült tagja vagy innen távoli ember-környezetnek, hogy magad kialakított elveid a szeretetre, a toleranciára, a belső és külső béke harmonizációjára épülnek.
Tudom, nehéz utat jártál be eddig is.

Két makacs ego hozott világra, áldott, szeretett és idő után elviselhetetlennek tűnő édesanyád, meg én, a földön és fellegekben járó idealista, a kis lépéseiben sokszor következetlen, de hosszútávon jobb világ látó félfantaszta, loo-Kasszandra.

Megtettem már máskor is, s az évek múlásával egyre sürgetőbb, hogy rögzítsem, papíron, visszakereshetőn, létező, családnak maradandó dokumentumként, tudom, sokszor bántottalak. Meggondolatlanul akartam rád is érvényesíteni a saját igazságaim.
Köszönet neked, hogy adtál időt magadnak feldolgozni a hibáim, s megmaradt a szereteted.
Isten éltessen, Nagyfiam!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése