AGYMOSÁS NAGYBAN, VÁLASZTÁS ELŐTT
Napok óta hallgatok egy reggeli műsort. Média-tákolmány, média kókler műsora. Ésszel, tehetséggel megáldott ember tendenciózus, alávalóan mocskos, gyöngytyúkok elé takonyként szórt, semmihez nem hasonlítható kérdés-feltevős műsora. Népámítás.
Fiola, a hozzátartozást-kötődést hittel hívő és vállaló, az ember, álságos műsorban mos egybe aranymosóként szart arannyal és tesz egyenlőségjelet közöttük.
Műsor, sok betelefonálóval arról, mi a különbség napi politika két párt-kizártja, párt-megbélyegezettek között. A kérdés, melyik párt eljárása a megfelelő, elfogadható.
Mi is az alaphelyzet?
Egy Mádi László valami narancs plakát előtt nyilatkozik, hogy egy adónem, ha pontosan megfogalmazott, bizony nyakba varrható. Teszi ezt akkor, mikor a pártja fennhangon és hónapok óta hirdeti, az ötlet se jó, és különben is, elege van már a népnek, a szavazónak a régi, az új adókból. A mi Mádinkat, az ötletelőt, egy céltudatos és következetes, ránk, szavazókra koncentráló párt-grénum semmi perc alatt úgy kicsukja a mindennapok hozzászólói közül, hogy szem fennakad, és nem marad idő, csak a tapsra.
Igazat mondott?
Betörték fejét?
Dehogy! Mondott egy saját kútfőből jött ötletet és nem figyelt arra, most választás ideje van. Az ötletelés ideje letelt.
Kizárták? Nem! Megszégyenítették? Nem! Ellehetetlenítették? Nem!
Mit is nyilatkozott az érintett a kvázi- retorzió után? Csak annyit, mindig az adott pártformáció tagjának érezte- érzi magát, az is marad!
Ennyi az eleje.
Mi lenne a másik?
Egy hagyómiklós, messze nem Mádi-féle, ritkán megjelenő és nem kirakat –politikában jegyzett befolyással és súllyal rendelkező aktuál-politikus, nem elméleti, inkább gyakorlat-közeli ember, (szememben csupa kisbetűs), nem bizonyítottan, törvény elé még nem citáltan, de gyanú szerint besározódott. Azt mondja a megszellőztetés, miklósunk irányította, sugallta, ki, mit és mennyit lopjon a közösből, s hova osszon a lopottból, kinek és mennyit.
Magának? Másnak? Pártnak? Erről tart a hallgatás. Nevezettünket kikezdte az a csúnya sajtó, gyűjtöttek róla ezt meg azt, és bizony a kertek alján ott a rendőrség, az ügyészség meg minden kapcsolódó. Igaz, bekopogni hozzá, hogy itt vagyunk, még egy se kopogott.
Mi történt ezután?
A mi hagyónkat, nem ám sepercre, mint a Mádit, szépen, nyilvánosan felkérték, "ugyan mán hagyókám, olyan rendes emberünk vagy, mondjál már le, lépjél már vissza, ne terheld általunk nem hitt, elképzelhetetlen tolvajlásaid gyanújával a békasegg szinthez közelítő dicső-nagy pártunk imázsát!"
hagyókánk, némi gondolkodás után (félig) visszalépett.
Most, hogy az alapképlet, ha vonalakban is, de adott, nézzük, mit csinál a médiaguru!
Felteszi a kérdést, melyik párt-döntés a szimpatikus, ki mit választana adott helyzetben magának! Az erőt, összetartást és az ettől való eltérést nem toleráló azonnali döntést, avagy a demokratikusnak látszó „felkérünk kedveshagyó, te azért a mi kutyánk kölyke vagy-maradsz, csak mondj le önként” - megoldást.
Nem érdeklik tények. Nem kíváncsi arra, hogy míg Mádi egész eddigi életének nincs köze korrupcióhoz, tolvajláshoz, esküszegéshez, addig a hagyó-oldal felvezetésének összes nyilvános,TV-rádióban, megannyi csatornán már-már elcsépelt kvázi-bizonylatának figyelmen kívül hagyása, mind-mind elkövetett, szervezetben, szervezetten, bűnszövetkezetben elkövetett, létező törvénységeket mosdat.
A nekünk rádiófrekvencián kijutott fiolából csak annyira futja, nyilatkozz megvezetett, mi tetszik inkább!?? Ha rád szólnak keményen, avagy ha megkérdezik, arrébb állsz- e, ha szépen megkérünk, mielőtt bevarrnak? Nem azt kérdezi a műsorvezető, ki csal ki lop, ki él nem magyar törvények szerint. Igaz, nem tisztje ezt eldöntetni és előre minősíteni sem. Ugye, Néró is hót rendes ember volt, s tudtommal Nürnbergben halálra sem ítélték. Máshol se nem!
Hányingerem van. Valami fiolától.
Várom, hová táncol. Kinél adhatja el kérdésfeltevésének tendenciózus hazugságait egy sosem várható Mádi-kereset, és egy valóságos, joggal elvárható hagyó elleni kereset verdiktje után.
Balog Gábor
-csataloo-
2010.
Napok óta hallgatok egy reggeli műsort. Média-tákolmány, média kókler műsora. Ésszel, tehetséggel megáldott ember tendenciózus, alávalóan mocskos, gyöngytyúkok elé takonyként szórt, semmihez nem hasonlítható kérdés-feltevős műsora. Népámítás.
Fiola, a hozzátartozást-kötődést hittel hívő és vállaló, az ember, álságos műsorban mos egybe aranymosóként szart arannyal és tesz egyenlőségjelet közöttük.
Műsor, sok betelefonálóval arról, mi a különbség napi politika két párt-kizártja, párt-megbélyegezettek között. A kérdés, melyik párt eljárása a megfelelő, elfogadható.
Mi is az alaphelyzet?
Egy Mádi László valami narancs plakát előtt nyilatkozik, hogy egy adónem, ha pontosan megfogalmazott, bizony nyakba varrható. Teszi ezt akkor, mikor a pártja fennhangon és hónapok óta hirdeti, az ötlet se jó, és különben is, elege van már a népnek, a szavazónak a régi, az új adókból. A mi Mádinkat, az ötletelőt, egy céltudatos és következetes, ránk, szavazókra koncentráló párt-grénum semmi perc alatt úgy kicsukja a mindennapok hozzászólói közül, hogy szem fennakad, és nem marad idő, csak a tapsra.
Igazat mondott?
Betörték fejét?
Dehogy! Mondott egy saját kútfőből jött ötletet és nem figyelt arra, most választás ideje van. Az ötletelés ideje letelt.
Kizárták? Nem! Megszégyenítették? Nem! Ellehetetlenítették? Nem!
Mit is nyilatkozott az érintett a kvázi- retorzió után? Csak annyit, mindig az adott pártformáció tagjának érezte- érzi magát, az is marad!
Ennyi az eleje.
Mi lenne a másik?
Egy hagyómiklós, messze nem Mádi-féle, ritkán megjelenő és nem kirakat –politikában jegyzett befolyással és súllyal rendelkező aktuál-politikus, nem elméleti, inkább gyakorlat-közeli ember, (szememben csupa kisbetűs), nem bizonyítottan, törvény elé még nem citáltan, de gyanú szerint besározódott. Azt mondja a megszellőztetés, miklósunk irányította, sugallta, ki, mit és mennyit lopjon a közösből, s hova osszon a lopottból, kinek és mennyit.
Magának? Másnak? Pártnak? Erről tart a hallgatás. Nevezettünket kikezdte az a csúnya sajtó, gyűjtöttek róla ezt meg azt, és bizony a kertek alján ott a rendőrség, az ügyészség meg minden kapcsolódó. Igaz, bekopogni hozzá, hogy itt vagyunk, még egy se kopogott.
Mi történt ezután?
A mi hagyónkat, nem ám sepercre, mint a Mádit, szépen, nyilvánosan felkérték, "ugyan mán hagyókám, olyan rendes emberünk vagy, mondjál már le, lépjél már vissza, ne terheld általunk nem hitt, elképzelhetetlen tolvajlásaid gyanújával a békasegg szinthez közelítő dicső-nagy pártunk imázsát!"
hagyókánk, némi gondolkodás után (félig) visszalépett.
Most, hogy az alapképlet, ha vonalakban is, de adott, nézzük, mit csinál a médiaguru!
Felteszi a kérdést, melyik párt-döntés a szimpatikus, ki mit választana adott helyzetben magának! Az erőt, összetartást és az ettől való eltérést nem toleráló azonnali döntést, avagy a demokratikusnak látszó „felkérünk kedveshagyó, te azért a mi kutyánk kölyke vagy-maradsz, csak mondj le önként” - megoldást.
Nem érdeklik tények. Nem kíváncsi arra, hogy míg Mádi egész eddigi életének nincs köze korrupcióhoz, tolvajláshoz, esküszegéshez, addig a hagyó-oldal felvezetésének összes nyilvános,TV-rádióban, megannyi csatornán már-már elcsépelt kvázi-bizonylatának figyelmen kívül hagyása, mind-mind elkövetett, szervezetben, szervezetten, bűnszövetkezetben elkövetett, létező törvénységeket mosdat.
A nekünk rádiófrekvencián kijutott fiolából csak annyira futja, nyilatkozz megvezetett, mi tetszik inkább!?? Ha rád szólnak keményen, avagy ha megkérdezik, arrébb állsz- e, ha szépen megkérünk, mielőtt bevarrnak? Nem azt kérdezi a műsorvezető, ki csal ki lop, ki él nem magyar törvények szerint. Igaz, nem tisztje ezt eldöntetni és előre minősíteni sem. Ugye, Néró is hót rendes ember volt, s tudtommal Nürnbergben halálra sem ítélték. Máshol se nem!
Hányingerem van. Valami fiolától.
Várom, hová táncol. Kinél adhatja el kérdésfeltevésének tendenciózus hazugságait egy sosem várható Mádi-kereset, és egy valóságos, joggal elvárható hagyó elleni kereset verdiktje után.
Balog Gábor
-csataloo-
2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése