Alcím: Sanyi nézz magadba!
A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.
Visz múltat magával, ami természetes, és mint minden múlt, az eltelt napokkal devalválódik, részletek merülnek feledésbe, fontos, önmeghatározó részletekre mondja rá testület, hogy epizód volt.
A mai MSZP rothadásának legfőbb oka a tolerancia, befelé. Kevés emblematikus alakja volt a pártnak 89 után. Az akkor négyesben pódiumra álltak közül a nyikhaj, a pénzhajhász, hamar elugrott tótumfaktumnak külföldre, pénzügyekben. Mielőtt valaki ködösítéssel vádol, kimondom, Németh Miklósról, a középszer közgazdászról, a viszonylag jó megjelenésű, kekk senkiről, a haza változásaiban részvételt önös haszonlesésre felcserélőre gondolok.
A párt, az MSZP évek hosszú során tartotta talonban ezt az embert, pedig a kártyában akad mindenki, Geszler Hermann, Tell Vilmos és kuoni pásztor, csak Németh Miklós nevű-jelzésű kártya nincs sehol.
Ott állt a pódiumon a Zűrös Matyi. Karrier-diplomata, nem egy kádárok pénzén, simaszájú mellébeszélő. Ő kiabálta ki nekem is a placcon, mert ott voltam, a Köztársaságot.
Ott állt az akkor még nem tudottan bukott köztársasági elnök-jelölt, a bucifej Pozsgai. Emelgették egymás kezét a Hornnal, a kisemberrel, akiben legalább volt annyi tudás és büszkeség, hogy vállalta múltját.
A magyarság 49-91-közötti múltját, tele disszonánssal.
A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.
Megélhetést biztosít szavazóktól szerzett, törvény szerint kijáró kvóta, kövületeknek. Pók a sarokban kisspétereknek, „meglegyen a pénzem” pártpénztárnokoknak, kislányosra maszkolt lendvaiknak, sőt, időnként soraiba férnek némi viccelődő zuschlagok, aus-szal.
Tisztességes, ebben a bagázsban, etikailag lett volna köteles lemondani, bukott választás mai haszonélvezője, mind. Kötelességük lett volna kiválasztani, listán szerzett jogokkal a helyükbe lépő, emberért, magyarért, tisztességgel fellépő követőket.
Nem tették. A pénz, a magyar állam tönk szélére sodródásának sokban tevékeny szürke közreműködőinek fontosabb volt a magánéleti fizetnek nekem, miért utasítanám vissza, állapot.
Volt egyszer egy Gyurcsány.
Eszes, darutáncos, gondolkodó, meg Pinocchio-orrú egyesély. Megjátszottuk – nyertünk.
Az összes követő ténykedése, jó, vagy rossz irányú - ő tudja legjobban, melyik-melyik –kétirányosan volt kudarcra ítélve. Orbán tüntetett távolmaradással, tüntettetett maga helyett újnáci ideológiákkal. Barikád-emelő strómanokkal, tüntethetett, mert fizette a Parlament. Köztük tüntettem én, az adófizető választó. Kukát nem borogattam.
Nincs kihívó, aki elsöpörné a haszonleső, minden kérdésben csak önhaszont nézve megalkudó senki-fajtát!
Egyedül, Fecó!
Az MSZP döglődik, osztódni készül.
Nekem, időben kevés van vissza. Ingyért beszélek.
Fiúk!
Így nem lehet!
Ha kételkedtek, hadd adjak tanácsot!
Gerince nem csak behódolónak lehet!
Fecó óvatosabban bánt volna trikolorral,
de szelet kenyered,
hozzá szalonna, ehetted volna kilábolásig.
Onnan kicsinyre, magyarra mértezetett
petőfis Kánaán.
Húzz igát, izzadj,
s ha dolgozol nemzetépülésre,
nem köpnek szembe újgazdagok.
Ő, semmiképp nem.
Talán, de datálva.
Számonkérhetőn.
http://www.youtube.com/watch?v=4GaztPdt1qQ&feature=related
Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.16.
Igazságod vagyon. :)
VálaszTörlés