Rádióhír:
Vége a Gyulai Húskombinátnak!
Nyugtázom, könyvelem. Ennek is vége. Hungaricum volt, mint a MALÉV - annak meg annyi, pedig többje volt.
Szarok én az összes nyomorukra! Rosszul gazdálkodtak, oszt annyi! A háttérmunkában is elsumákolták a tényleges melót. Hagyták, hogy új vigécek, uniós pénzért, indulásként kivágassák a kolbászhoz messze rokonságban sem álló antalli-teheneket. Hagyták, hogy torgyik cseresznyézzenek Peruban, Chilében, Venezuelában, hagyták, hogy támogatás pártiak (csak a tudatlanabbja kedvéért írom le - azok, akik földet szereznek azért, hogy azon ne termeljenek semmit, ami hasznosítható, s ezért uniós támogatáshoz jutnak) széthordják a kisember kincsét a magyar földet, leálljanak az állattartással, feladjanak a háztájival, akkor, mikor már ők is rég a kirúgottak, a munkanélküliek közé kerültek.
Az otthoni disznó előbb fogyott (nagy család volt, meg éhes) mint a havi segély. Az otthoni disznó nagy neveldéit, a TSZ üzemágakat szétverte a rendszerváltozás, ma disznót csak fidelitásokban és békamenetekben nevelnek, az meg kolbásznak is rossz alapanyag, fele vírusos agykárosult, mert marhadisznó, fele meg helyből tapló, ami, ugye, kolbászgyártásnál nem felhasználható.
A közdisznók, közben, nagyra híztak.
Választás és önálló megmérettetés nélkül hízott dagadtra a kereszténydemokrata semmidisznó, csak némi tömjén, meg seggnyalás kellett hozzá, s jó pár hülye, aki nem is rájuk szavazott. Óriásra hízott a napóleondisznó, a törpe, a betegállat. Szobra még nincs, de lesz, ha így megy tovább.
A kolbásztöltő disznó, aki faj és fajtatársai tetemét trancsírozza-darálta önös érdekből évekig - lásd tömjénesek, meg picurka gazdák - a koporsós szájhős-vitéz, a szájzár-nélküli, többször töltött kalbászt a nyilvánosságnak. Csabán? Gyulán? Nem seckojedno? Hír volt, meg mulattság!
A kolbásztöltőnek arra van esze, hogy stadionokat gründoljon köz- és lakájpénzekből a kertje szegletébe. Ahhoz kevés az embersége, tisztessége is, hogy elgondolkodjon, a válságból kiút merre van. Hízott maga, hejre kis pocakkal. Mit érdekli a többi, a nem Napóleon-rokon?
Tán abban bízik, jobbikos barátai majd kisegítik – elvégre ő növesztette őket, belőle nőttek nagyra, mint a vágóhidakról eltűnt, kolbászgyártáshoz szükséges, hiányzó sertés-állomány.
Bye bye gyulaikalbász!
Mától éljen a csabai, meg a többi, a számolhatatlan, ellenőrizhetetlen nekeresd-noname, azt zabizd magyar!
Adalék. A törp utálja a kalbászt. tőőőőteni is! Csak azért töltötte, mert úgy kiélhette az utálatát alapanyag és késztermék iránt. Ő a pármai sankát szereti, a berlusconist.
Ti mikor ettetek gyulait utószor? Hát pármait, sunkát?
Törpe senki! Csókoltatnak a kolbász, asztalra csak késői Kádár-korban jutó reményén asszociálódott kisemberek!
Egyszer, tán nem oly sokat kell várni rá, lesz döntés, és bevarrnak, mint hazug embert a lóba.
Ülsz majd csillagok között sok jótettedért.
Tán Szegeden. Felelni fogsz mindenért, te törpe! Lakájaiddal együtt!
Tudod, a csabai darálók megmaradnak!
Kivárom, guggolva is.
Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése