ÁLLAPOTFELMÉRÉS
Öten a tíz jogosultból elmentek szavazni 2010-ben. Vitték hitük, meggyőződésük, vitték kiábrándultságuk, és ötűk közül négyen a jobboldalra szavaztak.
A 2004-től porondon levő, egyszer kormányt is adó, majd bukása után következetesen és kiszámítottan obstruáló nagy gyűjtőpárt-pártszövetség, az előkészítettség, a kampány, az ellenfelek önlejárató, önpusztító tehetségtelenségét, és a kiábrándultság össz-effektusát jól kihasználva, megérdemelten nyert. A választási rendszernek megfelelően olyan arányban, ami a győztest mindenre feljogosítja, adott, létező, húsz év gyakorlatát passzusaiban ötvöző alkotmányos keretek között.
Nagy győzelmek után kettős az út.
Adott a brennusi evidencia, a vae victis, és adott a terror utáni frankói emlékmű-emelés, nagy közös temetőbe álmodott, emelt szoborcsoportban.
A mi, látszat szinten hatvanhét százalékos nyerőnk, tudva, számítva a tőle jobbra álló demokratikus(!) szélsőjobb alapelveit, politikai síkon, erős bázisra alapozottan választhatta a jaj a legyőzötteknek megoldást.
Tart, és tobzódik össznépi elszámoltatásunk. Naponta új számonkérő-székeket kreál a kvázi többség. Nem a megtisztulás, nem a továbblépés tiszta, sallangoktól fosztott eszméi vezérletével. Ön- és túlélés, beton és lapátmentes bebetonozás-centrikusan.
Minden rossz, hazug és magyartalan, ami eddig volt, s nem mi csináltuk! A Magyar Köztársaságból, ami, ugye a hovatartozást és az államiságot jelöli, Magyarország lett, ami Hazám az édes, de a leválasztás tág teret hagy minden torz ideológiáknak.
Magyarország, Bújtatott Entitású Diktatúra,
Magyarország, a Többség Elvén Szóló Igazak Szép Hazája;
Magyarország, az Ellenzékmentes, Tiszta Jóakarók Országa.
Magyarország, az életem.
Az én Hazám ez a cseppnyi, százháromezer négyzetkilométeres pötty Európában.
Az én Hazám, s tudom, vétettem ellene. Botorul, balosként szavaztam úgy, hogy ha csak egy szóval is, de a menjetek rózsaszinek-kékere szavaztam, vén fradista.
Csekély vigasz, sőt az sem, hogy alternatíva nem volt. Én ideállok, te meg odaállsz, mondja Bereményi, a csúcs, a stabil pont, az átváltozó. Énekli az elment. Az Indián.
Ma, mint vackát, gazdáját, napi falatját vesztett emberhez csapódott idomított, a bal keresi önmagát.
A bal, a testem fontos fele. A szívem ott ver, és balkézzel fogom le jobbkezem, ha ütésre lendül. A bal, ma megélhetési játéka sok szajkómadárnak. Tollavesztett, repülni képtelen, arc- és csőrfelvarrott porondkoptatónak. Fikarcnyi hitelessége sincs, ha igazat mondanak.
Miért?
Miattuk, vezetőik, a nagy öregek miatt. Kicsiny-kaliber egójuk, országgyűlési fizetésből, meg pártjuttatásból, amúgy is megélek szemléletük miatt. Képtelenek arra, amire Orbán sem volt képes, bukás után lemondani, s nem általuk hitelesnek válogatott, majdani mameluknak adni át a kezdeményezést. Gyurcsányt, a kintről és bentről egyforma vehemenciával majd öt éven át támadottat leírnák. Hiba! Az egyetlen jó esélyt valami érdemi változásra Őszöd felvállalása, a nyissunk új lapot adhatna. A szónok, a táncoló daru tisztességes ember. Vonzása van, mert a csendesen kimondott ész-érvelés hatékony.
Lehet, a másik fél szemében, mi, balosok, a disznók, annak is felejthető, leírható része vagyunk. Nem így van! A maradék fél eldől nélkülünk.
Rámegy az Ország.
Leírtam, olvassák sokan. Tulajdonképpen egy a baj! Szanyiknak, lendvaiknak, kisspétereknek kéne olvasni, elsőként megérteni.
Amíg élek, jelentéseim a gátról küldöm rendesen. A víz jön! Sok az ürgelyuk. Értelmesen kellene megtervezni, felépíteni jobb- és balfelekből álló, ellentéteikben is, a harc mellett összetartozó, kisembereknek is elfogadható jövőt építő csapatot.
Balog Gábor
-csataloo-
Sok senki által, versem után engem csak drótostótnak aposztrofált,
Hamupipőkés-Hófehérkés,
de zablamentes!
-csataloo-
2011.08.04.
Öten a tíz jogosultból elmentek szavazni 2010-ben. Vitték hitük, meggyőződésük, vitték kiábrándultságuk, és ötűk közül négyen a jobboldalra szavaztak.
A 2004-től porondon levő, egyszer kormányt is adó, majd bukása után következetesen és kiszámítottan obstruáló nagy gyűjtőpárt-pártszövetség, az előkészítettség, a kampány, az ellenfelek önlejárató, önpusztító tehetségtelenségét, és a kiábrándultság össz-effektusát jól kihasználva, megérdemelten nyert. A választási rendszernek megfelelően olyan arányban, ami a győztest mindenre feljogosítja, adott, létező, húsz év gyakorlatát passzusaiban ötvöző alkotmányos keretek között.
Nagy győzelmek után kettős az út.
Adott a brennusi evidencia, a vae victis, és adott a terror utáni frankói emlékmű-emelés, nagy közös temetőbe álmodott, emelt szoborcsoportban.
A mi, látszat szinten hatvanhét százalékos nyerőnk, tudva, számítva a tőle jobbra álló demokratikus(!) szélsőjobb alapelveit, politikai síkon, erős bázisra alapozottan választhatta a jaj a legyőzötteknek megoldást.
Tart, és tobzódik össznépi elszámoltatásunk. Naponta új számonkérő-székeket kreál a kvázi többség. Nem a megtisztulás, nem a továbblépés tiszta, sallangoktól fosztott eszméi vezérletével. Ön- és túlélés, beton és lapátmentes bebetonozás-centrikusan.
Minden rossz, hazug és magyartalan, ami eddig volt, s nem mi csináltuk! A Magyar Köztársaságból, ami, ugye a hovatartozást és az államiságot jelöli, Magyarország lett, ami Hazám az édes, de a leválasztás tág teret hagy minden torz ideológiáknak.
Magyarország, Bújtatott Entitású Diktatúra,
Magyarország, a Többség Elvén Szóló Igazak Szép Hazája;
Magyarország, az Ellenzékmentes, Tiszta Jóakarók Országa.
Magyarország, az életem.
Az én Hazám ez a cseppnyi, százháromezer négyzetkilométeres pötty Európában.
Az én Hazám, s tudom, vétettem ellene. Botorul, balosként szavaztam úgy, hogy ha csak egy szóval is, de a menjetek rózsaszinek-kékere szavaztam, vén fradista.
Csekély vigasz, sőt az sem, hogy alternatíva nem volt. Én ideállok, te meg odaállsz, mondja Bereményi, a csúcs, a stabil pont, az átváltozó. Énekli az elment. Az Indián.
Ma, mint vackát, gazdáját, napi falatját vesztett emberhez csapódott idomított, a bal keresi önmagát.
A bal, a testem fontos fele. A szívem ott ver, és balkézzel fogom le jobbkezem, ha ütésre lendül. A bal, ma megélhetési játéka sok szajkómadárnak. Tollavesztett, repülni képtelen, arc- és csőrfelvarrott porondkoptatónak. Fikarcnyi hitelessége sincs, ha igazat mondanak.
Miért?
Miattuk, vezetőik, a nagy öregek miatt. Kicsiny-kaliber egójuk, országgyűlési fizetésből, meg pártjuttatásból, amúgy is megélek szemléletük miatt. Képtelenek arra, amire Orbán sem volt képes, bukás után lemondani, s nem általuk hitelesnek válogatott, majdani mameluknak adni át a kezdeményezést. Gyurcsányt, a kintről és bentről egyforma vehemenciával majd öt éven át támadottat leírnák. Hiba! Az egyetlen jó esélyt valami érdemi változásra Őszöd felvállalása, a nyissunk új lapot adhatna. A szónok, a táncoló daru tisztességes ember. Vonzása van, mert a csendesen kimondott ész-érvelés hatékony.
Lehet, a másik fél szemében, mi, balosok, a disznók, annak is felejthető, leírható része vagyunk. Nem így van! A maradék fél eldől nélkülünk.
Rámegy az Ország.
Leírtam, olvassák sokan. Tulajdonképpen egy a baj! Szanyiknak, lendvaiknak, kisspétereknek kéne olvasni, elsőként megérteni.
Amíg élek, jelentéseim a gátról küldöm rendesen. A víz jön! Sok az ürgelyuk. Értelmesen kellene megtervezni, felépíteni jobb- és balfelekből álló, ellentéteikben is, a harc mellett összetartozó, kisembereknek is elfogadható jövőt építő csapatot.
Balog Gábor
-csataloo-
Sok senki által, versem után engem csak drótostótnak aposztrofált,
Hamupipőkés-Hófehérkés,
de zablamentes!
-csataloo-
2011.08.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése