2011. augusztus 27., szombat

BÖFFENTETT A HATALOMBA BEÁGYAZOTT




Egy cikk, egy hír, Pálffy úr, KDNP képviselő felhorgadásáról, miszerint jobb a kuss egészségügyi, meg tüntetés témakörben. Másra, több megértésre, közös tehervállalásra lenne szükség!


A felháborodás érthető, sőt jogos. A megfogalmazást másképp formáltam volna, ám alapvetően ez is elfogadható.


Vannak tartalmi észrevételeim.
A rendszerváltozás 90-94 utáni fejetlensége, a merre menjünk, s hova, a félénken, de már lopunk, átszervezünk, a minden fürdővizet kilöttyintünk korszaka kezdte az oktatáspolitika, a képzések jól átgondolt, tervezett rendszerének szétverését. A folyamat új erőt kapott a magát liberálisnak deklaráló párt oktatás-szemléletével Horn alatt.
Ártó szándék sem ebben, sem abban nem volt. Csak nagyfokú butaság, nemtörődömség, meg magyaros, ej ráérünk arra még.
Megszűnt az eltelt ciklusok alatt a tervezett munkaerő-képzés, eltűnt a híresen képzett szakmunkás-gárda. Azelőtt, a legkisebb magyar faluban is élt végzettséggel, igazolt szakértelemmel rendelkező lakatos, bádogos, ács, fodrász, varrónő, később elektroműszerész, hűtőgép- mosógép szerelő. Meg egyre-három fusizó is. Mára kihaltak, elvándoroltak, visszaadták az ipart.
Az egészségügy, az eszköz-oldalon anno erősen támogatott, bér oldalon a hálapénzre-hivatkozással fejlesztésekből kimaradt humán erőforrás-állományával, akkoriban még vonzó pálya volt. Ötször felvételin kibukott, talán hivatástudattal is kellőképp rendelkező fiatalok álltak be évekre műtősnek, ápolónak, s tanultak a munka mellett, hogy elérjék későbbi céluk, a feljebb, előrébblépést.
Szófosó újságíróból volt, van elég. Kevés kivétellel félművelt, hanyagul tájékozódó, lelkiismeretlen banda. A szakmának csak a legrosszabb oldalait sajátították el jól. Lettek politikusok, vagy áruházi tolvajok. Kinek-kinek sorsa, habitusa, szerencséje, ismeretségi, baráti köre, vagy megalkuvásai szerint.

A rendszerváltozással, politikusból is kijutott a kisországnak rendesen. Azelőtt, a Kádár-korszakban, valóban politikus csak egy szűk, belterjes-bennfentes elit volt, a többi, a képviselők csak sallang, sallanghoz hasonló hozzáértéssel. 90-től mindössze annyi változott, hogy osztódott a választható szűk elit, de benn, saját korlátok között ugyanúgy hozzá nem értő, semmire nem jó outsiderek adják a megszerzett helyet. Beszélnek párt-direktíva szerint, vagy saját kútfőből össze-vissza.
A helyzet romlik.
Ma létezik formáció, ahol megválasztott képviselő nyíltan randalírozik. Arc, akit jobb helyen arc, szöveg alapján három évig megfigyeltetnék a Hárs-hegyen. Ma adott a válság, a vegyes elit által közösen begründolt, szívjon a kisember helyzet. Csakis önös érdekből nyilatkozik a narancspapagáj, a húdezöld kékmadár-utód, a deviáns szoci. Pont egy arctalan, valós szavazóbázis-mentes párt képviselője, a látszat-keresztény hallgatna?

A csahosok mindegyikének (ellenzéknek is) adott minimum négy évre a biztos megélhetés, a bödön-közelség. Egzisztenciális problémájuk eddig se volt nagyon, most se nincsen. Dolgozni legtöbbjük nem dolgozott, a szubordináció, szintjükön, csak pártfőnök, és pártszövetség főnök felé felfogható. Háromszáznyolcvanhat ember, akik leszarhatják a való világot.

Törvényt hoznak.
Nyilatkoznak.
Elvárnak.
Megbélyegeznek.
Kutakodnak.
Kurtítanak.
Szóval, teszik.
A munkáját hittel végzőnek, tisztelet. Itt is.
Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése