ÖNGYILKOS MERÉNYLET-KÍSÉRLET ORBÁN VIKTOR ELLEN!!!!!

Bejárta a sajtót, médiát a hír, a leszázalékolt rokkant nyugdíjas demonstratívé szíven szúrta magát. Külön botrány és handabandázás nélkül, csak úgy, megoldáskeresőn a megélhetési kérdéseire.

Előzmény, hogy közölték vele, fellebbezésnek, együttérzésnek, kiút, reális kiút kínálásnak semmi helye, a törvény mindenkire vonatkozik, s az, hogy változik, nem az ők, az ügyintézők hibája.

Nem tudom, mi játszódhatott le a merénylő fejében. Nem tudom, gondolt-e bársonyban ringatott Fideszre, avítt, megmérettetést nagy ívben kerülő kereszténydemokratákra, akiknél a meghatározásban is eleve bújtatott a két alaphazugság, mármint a keresztény és a demokrata. Nem tudom, vádolt e tettével bárki magát vörösnek mondó rauzsaszínt, aki kellőnek érzett konspirálással és megszellőztetéssel nem a lényeget, erkölcsi tartás-igényt vont le őszödi egy-magyar beszédből, csak azt, hogy hazugság nélkül nehéz lesz lopnia.
Nem tudom, mennyi fát ültetett életében. Zöld, vagy majdnem az identitásból tette, ha tette, a’ la LMP, vagy szart faültetésre és zöldségeskertje sem volt panel-lakásban, kiskertes házban, vagy akárhol.
Csak azt tudom, hogy élete egy adott, jelentős szakaszában dolgozott. Úgy alakult, hogy valami génhiba, esetleg a munka frontjának rosszabbik része jutott neki, anno, s a gondoskodó társadalom, őt, a vétlent, kicsiny, de megélhetést szerény szinten biztosító jövedelemhez juttatta – mondom, anno.
Csak azt tudom, hogy törött, újraforrt gerinccel felemelni, nem egy kiló az egy kiló.
Csak azt tudom, hogy munkába kéredzkedők előtt az érvényesülés útjai kor,- képzettség-, pártállás szerint zártak, vagy nyitottak. Csak azt tudom, hogy ma még csak narancs-ezüst sávosan, fekete felhő ült Hazámra.

A merénylőt mentő vitte el. Él. Kórházi kezelése sokba kerül. Semmi kétségem, hogy behajtja rajta majd a futballpályákat építtető, a „ti adtátok, parlamenti felhatalmazással érdekkörömbe” - lopós, a kisembert lenéző törpe. A Zsebnapóleon, a kisgömböc. A Kárpát-medence reinkarnálódott Mussolinija, a türkmén gyakorlatot magára nézve elvárásnak vindikáló

FELCSÚTBASI.

Magyarok, Polgárok!
Nincs más út, mint a demokraták összefogása! Nincs más út, mint félelmek, sérelmeket a polcra, vagy „spongya rá” összefogni, minden erőnkkel!
Ne az egymástól elválasztó, megkülönböztető jeleitek legyenek fontosak baloldalon!
Ne most keressetek magatoknak pozíciót, ne pozíciót keressetek a felhő utáni időben!

KÖVETELEM TŐLETEK EMBER-LÉPTÉKBEN, TISZTESSÉGGEL GONDOLKODÓK, A FELTÉTEL NÉLKÜLI, GYORS MEGÁLLAPODÁST, AZ ÖSSZEFOGÁST!

KÖVETELEM, , HOGY VELETEK, ÖSSZEFOGÁSOTOKKAL, ELÉRT VÁLTOZÁSSAL, ÉLHETŐ, ELVISELHETŐ, LÁTHATÓ-ÉRTHETŐ CÉLLAL VEZÉRELT LEGYEN MINDEN TEHERVÁLLALÁSUNK.
A KESERVES IS!

A merénylőnek jobbulást! Tudom, nem merényletre kapott neveltetést. Tettét, a kifejezésmód milyenségét nem osztom, de el nem ítélem. Van jobb út! Hangosan, láthatón, mindenütt. Falragaszokon, firkákon, utcai közbeszédben, a technika adottságai szerint interneten, telefonon csengőhangként, röplapozva hirdetni:
ORBÁN, TAKARODJ!

És boldog, szebb jövőt ígérő holnapot kívánok minden jóakaratú embernek. Itt, lenn, Karácsonykor, 2011-ben,

egy looooooo…..
egy költő.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.12.24.

A FELCSÚTBASI

 

A Felcsútbasi ötletel.
Na jó, be nem vallaná, soha, de akadnak tanácsadói is, ergo nem csupán saját kútfőből hülye.

Azt, hogy deviáns, hogy gondolkodásában mindig is az anarchizmus volt az eszményképe, tagadni kár. Megmutatta diákéveiben, megmutatta első komoly nyilvános megjelenésén, az újratemetésen, s utána nem sokkal, új, parlamenti székből.
Neki nem voltak elég liberálisok a liberálisok, neki leírható tömeg volt a nyugdíjasok, térdre, imához szólított kereszténydemokratákat.
Soros pénzen tanult – szerintem Soros sem tévedhetetlen, s ő, speciel, egyik nagy melléfogása volt - szerzett ál-tudását csak egyre használta huszonpár év alatt.

Hatalomépítésre.

Hatalomépítésre önösen, kirekesztőn. Kecske és bakugrásokkal, a sértett kisfiú szerepében. A színfalak mögött - hirtelen felindulásból lopva, törvényesen próbált meg zsebretenni mindent, amihez hozzáférése volt. Úgy is elévül, ha nekem fütyül alapon kinevezett, és begyűjtötte személyes hasznát a kinevezésnek milliárdos közpénzlenyúlások, átírom-eladom, nem én vagyok a hunyó csalások szövevényeiben.

Vádolt, ha kellett a Felcsútbasi.

Őt, rokonait, párttársait „megfigyelték” csúnya emberek. Itt és most bevallom, bár szervezetlenül, beszervezetlenül, sőt, csúnya is vagyok, én is figyeltem, hogy lesz a kiskupac emésztésproduktumból nemzeti kotyvalék-élesztőhatásra forradalom. Figyeltem szabadidőmben, munka után. Figyeltem, mit összezagyvál ellenzékiként, és milyen tudáshiány van akarnoksága mögött, Torgyán-nász eredményeként hatalomra jutottan.

Rigóleső a Felcsútbasi.

Imád második kurzusában minden havi hatvan-hetvenezerét gürcölőt, aki neki fütyül, megmosolyogja, persze, és imádja képzetlen, erejét nem próbált jogászként, a bónuszt: Megmászni Iustíciát, ahol, és amikor lehet.
Itt, ma, látszólag teheti.
Élő törvény és einstandnak értelmezett, megszerzett kétharmad törvényesíti intézkedéseit.
Azt is, hogy neki épülő fasiszta rendszert építsen az adózó, hogy értelmetlenül menjen csődbe az ország.
Megérdemli, hogy ő és családja minden számonkérés-elszámoltatás mentesen, megússza hagymázas álmok következményeit, valami focipályákkal körbevett, hazai, törpe-Estorilban?

Beszél a munka világáról.
Csak rálátása lehet rá, mert benne, ember-léptékű időt nem dolgozott. Teszi meggyőződéssel, hisz lehetséges vitapartnerei, az egykori „alapító atyák” mindegyike az ő cipőjében járt, és jár ma is. Egy sem dolgozott. A vita, ergo, elmarad.
Közgazdaságról, makro- és mikrogazdaságról beszél, s nem veszi észre, hogy tudása a marginális hozzáértés alsó határát sem súrolja. Megnyilatkozásaival olyan alapigazságokat, nem dakota, de magyar bölcsességet is tagad meg, miszerint fából nem lesz vaskarika, s hiába rondít naponta a nemzet asztalára, szarból nem lehet várat építeni.
Közmunkából, a havi számlák felére sem elegendő bérből akar munkára nevelni olyan tömegeket, akik boldogan dolgoznának értelmesen, ha lenne mit. Ahhoz, hogy értelmes munkára fogja a miatta is lecsúszottakat, se terve, se pénze. Az olcsó demagógia az egyetlen fegyvere: Aki nem dolgozik, nem is egyék!

Költekezik, magára a Felcsútbasi.

Ott, ahol emberek halnak éhen, pénzt osztat magának futballpálya építésre, fogorvosának fog-gyógyászati túrizmusra, Széchenyi (majd csak Döblingben végzi) és nekem fúj Széll Kálmán tervekre, terekre, miközben az itt élőnek a várható juss koki, saller meg coki.

Buta és képzetlen a Felcsútbasi.

Rádiót bezárat és ellehetetlenít képet, hangot, gondolatot, ami nem az ő nagyságát dicséri. Az „aranyeső” mámorában él, mert teheti. Aranyesőt a szép kis házra, aranyesőt a családomra, haj, ………….

Elhamarkodott véleményében szolganépnek nevezte egy többszörös kitűntetett, nemzetközileg elismert ember a fajtám, a vele egyazon-magyart.
Horgadtak azonnal, szép, turulos nemzetféltő, a megnyilvánulást maguknak kikérő nyilatkozatok. Nem közénk tartozó!

EMBER!
Tedd a kezed a szívedre! Legyél őszinte és válaszolj!
Nem az írónak van igaza, ha látva-látod a beteg, kormányzásra képtelen ember zsebedre-játszó zsebfoci-ámokfutását,

és

télre, fagyra, hóra hivatkozva, vagy csupán kényelemből otthon maradsz, s nem tömegben skandálod a hiteles, túlélést ígérő jelszót:

ORBÁN TAKARODJ???!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.12.22.

ÉRDEKES NÉZNI A NYOMORUNKAT

HOFFMANNCSIPKE-CSATARÓZSIKA ÁLMA

(abszurd fikció)

Kérdezném, miféle oktatásügy, miféle rendszer az, amely olyan embereket nevel ki már nem elhanyagolható számban magából, mint a hatalomvágytól fertőzött egykor fél-yuppi, a Felcsútbasi? A hagymázas teóriáit hülyének eladni képes Unortodox-guru? A mintát, betanult, szöveget rezzenéstelen arccal, kamerák kereszttüzében megvalló, ma már kontaktlencsés, vagy operált Szódavízszem, esetleg utódja, a Magashomlokú debil, s hogy van az, hogy mindehhez, csöndesbeszédű jogoktatók is csatlakoznak?

Megválaszolnám a kérdésemet.

Kádár-féle oktatásügy. Évente húszasával diákolimpiákat nyerők, matekben, kémiában, s fizikában szintúgy, egy totalitárius, vagy majdnem, sőt legkevésbé sem az rendszer oktatásügye!

Kérdezném, hogy lehet, hogy támogatott felemelkedés lehetősége olyan embereket nevelt ki vezetői posztra, mint Orbán, Kövér, egyszeri megjelenésből ma is megélő Deutsch, meg a látható-láthatatlan slepp, a fogd a pénzt és fussvele-simicska, a meszeljük el a jogszerűtlent, mert elévült (vagy nem) poltpeti, és kétharmaddal, nép által választott untermanjaik?

Az az oktatásügy minket is nevelt.

Gondolkodónak, többnyire jónak. Befektetésnek – lehet – későbbi kor emberi használatára. Voltunk jó, kevésbé jó – közepes – és rossz tanulók. Túléltük, felnőtt emberek lettünk. Dolgozók-alkalmazottak, vagy vezetők. Tettük a dolgunk a szintjeinken többnyire, és el-el kanyarodott kapott közös indíttatásunk egymástól messzire.

Minap említette a Nemzet Golyóstolla egy iskolába kihelyezett (Mit keres ott???) osztályfőnöki órán, hogy a közepes diák eltűnik a süllyesztőben. Igaza lenne??
Einsteint, Archimédesz, Newton közepes diák volt. Platon iskoláiról nem szól a fáma. Herzl Tivadar a polgári Bécsben szerzett diplomát. Közepes diákok? Igen!
Nem végzett diplomát osztó iskolákat Hitler, de végzett, diplomás lett a középszer Mussolini, Vona Gábor, a whiskys, s talán Gazember László is.

A közepes diákok mi vagyunk, mi mindannyian, kisemberek.
Nem vittük volna semmire? Van gyerekünk, kinek egy, kinek több. Megélhetést biztosítottunk magunknak, családunknak, s - időnként osszunk-szorozzunk – másoknak is.
Az, hogy lopásban, hazudozásban alulképzettek vagyunk, miért ránk kell, vessen követ?

Ideje lenne elzavarni azt a középszert, amiről nem szólt a Toll.
Őt, magát, a bólogató pártkatonát, a nemzetveszejtőt, pártostul, Felcsútbasistul, de minél hamarabb!!!!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.12.17.

FELCSÚTBASI

"Totális zavarodottság, üres locsogás, fájdalmasan silány szellemi teljesítmény" jellemezte a Nagyvezér, a kétharmados teljesítményét Molnár Csaba a DK alelnöke.
Igaza van. Épeszű ember nehezen kérdőjelezheti meg állítását.

Amit nem mond, amit cikkében nem ír le, az az ide vezető út mostani konklúziót alátámasztó összes jele.

A frusztrált elme szabadulási vágya a „rend a lelke mindennek” apai pofonok elől. A tobzódjunk, rúgjunk be, rúgjanak ki minket mentalitás az egyetemi évek alatt. Az az, ami nekem jó, az nekem jó, engem épít pökhendiség a pártépítés – aki hangosabb, az visz mindent – időszakában. A gyerekek(!), itt az idő, gazdagodjunk, osszunk-vigyük magunk között mentalitás székház , bánya és szőlőügyekben, hogy a lakáshoz jutásról ne is beszéljek. A minden józan emberi értékelvet feladó politikai házasság torgyánbubuval, aki törvényesen trónra segítette egy ország többségi szavazói ellenében. A megeszek mindenkit, aki nem én vagyok mentalitás ugyancsak torgyánbubura vonatkoztatva.

Nem szól a cikk a nyolc évet megelőző csúfos bukásról. Pedig, 2002-ben, a lehető legkevesebbet felmutatni tudó, csak mosolyában, szótlanul elfogadható Medgyessy verte meg! No, meg a választók.
Nem szól a cikk arról a mérhetetlen destruktivitásról, ami ebben az emberben felhalmozódott, mikor a 2006-os választáson, egy nála okosabb, jobban politizálóval szemben elbukott. Nem szól az ellenzékben eltöltött nyolc éve totális jövőkép nélküliségéről, lustaságáról. Sehol váltásközelben egy program, egy értékelhető, mérlegelhető alternatíva, csupán a hangulatra-játszás.

Mit várunk ettől az embertől?

Ki hiszi még el neki, hogy képes átlépni fóbiáin, és dolgozni, közért?
Új Népstadion, új Fradi pálya, új beléptető rendszerek (a régi raktáron porosodik), újabban nautika, gyorsnaszád, vezérhajó, kormányos, s csöpp kaland a meteorológia szakterületére - eddig lát. Ez érdekli.
Igaz, a focihoz sem ért többet, mint Jászkó Pista bátyám a Bajcsy bácsinál, kocsmában, ha megkapta a két sörét.
Tűrjük?
Tűrik a sajátjai azon az áron, hogy miatta válnak értéktelenné, hiteltelenné, bólogatójánosokká? Nem veszik észre, hogy nem csak lelkük rajta?
Megvárjuk, amíg szobrot is emeltet magának, nem csak festményen díszeleg a FELCSÚTBASI?????

Balog Gábor
-csataloo-
2011.12.13.

IVÁNYI GÁBORNAK

ILLÚZIÓK

Ne legyenek illúzióitok!
Ami összetartozik, az összenő.

A Fidesz-KDNP egy jottányival sem más, mint a Jobbik, csak kommunikációjában visszafogottabb. A Jobbik a magyar mentalitás, neveltetés legsötétebb eldugott zuga, a Fidesz-KDNP ugyanennek a hozzáállásnak kozmetikázott, a náci ideológiát befogadó, azt nyíltan csak kivételes esetben és külső, akár nemzetközi figyelmeztetések alapján, kétértelműen elítélő rokona.

Ne legyenek illúzióitok!
A közelmúlt hazai, napi eseményei között számtalan jele van együvé tartozásuk Fidesz-KDNP posztokról küldött óvatos kinyilvánításának. Csak szem és fül kell, hogy ne csak a címzett, de az egyszerű, a mi, a többség is lássuk, halljuk.

A parlamentáris váltás lehetséges útjait a Fidesz-KDNP tudatos, önös érdekű törvényhozással lezárja.
Az Alkotmánybíróság csak szárazvirág lesz Isten kalapján, mert túl sok érdemi kérdésbe belepofázott kormány-kéretlenül.
A bíróságok önállóságának annyi.
Az Állami Számvevőszék már lenyelt falat, a Magyar Nemzeti Bank meg kap két új alelnököt, hogy futásra serkentsék a még nem ámokfutót.
A szakszervezetek elmehetnek a fenébe, tárgyalni velük épeszű, megélhetéséért keményen nyaló Fidesz-KDNP-s nem ül le.
A rendvédelmiek meghunyászkodhatnak, jelentem, meghunyászkodom, és Munkásőrség helyett, alsó és felső szinten védhetik a nyakunkbahúzott magyar átkot.

A szegényt lehúzzák havonta pár tízezer forinttal (egyé má’ te is péró), a szegényebbet, a hajléktalant leültetik. A munkanélkülinek látszat foglalkoztatást kínálnak ingyér’, vagy épp annyiért, statisztikáznak velük és nyomorukkal. Az összlakosság öt-hétszázalékát kitevő valóban tehetőst jutalmazzák tehermentesen a többség zsebéből.

Ne legyenek illúzióitok, Magyarok, testvéreim!

Itt tobzódik a butaság, a szellemi rövidlátás, az életképtelenség dicsérete. Füstködökkel felér a tömjén illata! Isten nevében beszélnek, de legfőképp hallgatnak papok. A tüskés koronát szamártövisből a ti fejetekre teszik! S az ateista? Az ugye, nem is ember?

Itt tobzódik a butaság! Egy senki-schiffer akar összefogni a neonácikkal számtanos-alapon. Fogadjuk el az érvelését? Több mint bizarr, csak őt minősíti!

Nincs, nem létezett történelem, ami egy népet képes volt lehúzni WC-n! Példa etruszkok, avarok, vandálok, hogy a többit ne soroljam. Mind ott virítanak jobbérzésű, s hitelességre valamit is adó történelemkönyvek lapjain!
Közéjük jutunk/jutottunk, Feleim!

Ne legyenek illúzióitok!

Kiút van.
ORBÁN, TAKARODJ!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.29.

MENJEK, VAGY MARADJAK? MARADOK!

Mint annyiszor, Hazámról gondolkodom.

A földrajzilag, etnikai többség és egy évezred óta vele élő kisebbség, változó kisebbségek milyenségével be nem határolható, többnyire egy nyelvet beszélő közösség lakhelyén, a nekem nonplusultrán.

Van e-még Hazám, vagy kilopták alólam? Ugyanazokat az őseim által is bejárt utakat járom, vagy harmad-hatod rendű, épp még járt csapások lettek az ősök útjai, s helyettük dudvára épített maszlag beton-aszfaltjára terelget maroknyi fajtatársam képzetlensége, önzése, hülyesége?

Van még Hazám, ha minden belém ötvözött nem magyar vérvonal stigma, ha vályogvető, kubikos, vagy épp csepeli szocdem megtalálható fölmenőim minden álma-vágya, mint nemzetidegen minősíttetik? Van még Hazám, ha nem a szellem, csak az épület őrzi parlamentarizmusát? Van, ha almatermő, esetleg szőlő, lágy kenyér vidékén a narancs a többségnek elfogadott?
Van még Hazám, ha kirekeszt cigányt, zsidót, tótot, románt, aki anno, azért jött ide, mert volt megélhetése, s volt közösség, aki teljes jogú polgárként befogadta?

A legrosszabb, az önösen magyarságomra, mások, bentiek, és külhonban rekedtek magyarságára játszó látszat- és számtanpolitika regnál Hazámon.

Cifraszűrbe, varrott-viselt, vagy szekrényben őrizett atillákba öltöztetett, időnként, igény szerint bőgatyás látszat-magyar, akinek jelzők ide, vagy oda, nem sajátja sem a keresztény önmeghatározás, sem a humanizmus, de hirdetik fennen.

Elmennem mindig van hová. Belém égett a dallam, szöveggel, van ott fenn egy ország. Az ideje is, óra szerint arra ketyeg.

Kérdezem, sorstársaim!
Nekünk, rossz választásaink után csak tűrni, hajbókolni kell? Nekünk, kisembereknek nem jutott ész, magyar, vegyesvér, őshonos, hogy kiebrudaljuk az összeférhetetlent, értékeink lerombolóját, a hazugság megtestesülését, a PR-technikás Fideszt? Nézzétek, figyeljétek, hogy nyal koalíciós partnerük, a választási rendszerből oly rég kibukott, a nyílt, parlamentárisan bejegyzett fasizálódás felé!

Követelem tőletek, Emberek!
Gondolkodjatok!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.27.

ITT, ODAÁTRA

Most, hogy pár nap múlva itt a névnapod, előrelátásból, restanciák ledolgozásaként, de legfőképpen szeretetből lepöntyögök neked egy levelet.
Tartalmától függetlenül benne a feléd irányuló, összes féltés és jókívánság, akkor is, ha nem szokvány-szavakba öntött.

Örülök, hogy vagy, Nagyfiam! Örülök, hogy olyanná nevelted magad, amire-akire bárki büszke lehet. Amit elértél, munkával, tisztességes, következetes munkával érted el, szeretsz dolgozni, szép családot tartasz össze pároddal, jól választottál párt, s messze földön sem adtad fel soha, sokszor bántott, vegyes magyarságodat. Jó tudni, hogy lányaid értik a hazai szót és beszélik is. Öröm hallani-látni, hogy karakán, jó kiállású, megbecsült tagja vagy innen távoli ember-környezetnek, hogy magad kialakított elveid a szeretetre, a toleranciára, a belső és külső béke harmonizációjára épülnek.
Tudom, nehéz utat jártál be eddig is.

Két makacs ego hozott világra, áldott, szeretett és idő után elviselhetetlennek tűnő édesanyád, meg én, a földön és fellegekben járó idealista, a kis lépéseiben sokszor következetlen, de hosszútávon jobb világ látó félfantaszta, loo-Kasszandra.

Megtettem már máskor is, s az évek múlásával egyre sürgetőbb, hogy rögzítsem, papíron, visszakereshetőn, létező, családnak maradandó dokumentumként, tudom, sokszor bántottalak. Meggondolatlanul akartam rád is érvényesíteni a saját igazságaim.
Köszönet neked, hogy adtál időt magadnak feldolgozni a hibáim, s megmaradt a szereteted.

Isten éltessen, Nagyfiam!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.27.

SZŐKE NŐ

Az ország egyetlen szőke nője újra bedobta magát a közösbe, novemberi, napégette bőrrel. Rakoncátlan fogakkal búgta a rusnya, hogy az orbán, megakormány, megint kérés nélkül is megsegítette a zembereket.
Minden lakáshiteles, ezentúl, kérheti munkaadóját, adjon két és félmillió forintig terjedő támogatást ahhoz, hogy ő, a munkavállaló, a későbbiekben, részletörlesztések stresszétől mentesebb mentális állapotban, alkalmazó cége hasznára jobban állhasson helyt!

Tudom magamról, hogy avangard gondolkodású vagyok. Furcsamód a feketét feketének, a fehéret fehérnek látom, preferálom a férfi-nő kapcsolatot, és magyarként, belső igény szerint vagyok zsidó, vagy cigány tót felmenőkkel.
Ezt a szőke üdvöskét már láttam az induló, rendszerváltás utáni ultra-liberális frakcióban. Láttam konzervatizálódni, láttam a sajtóban a balbeck első regnálása alatt bútort cserélni vagyonokért, hallottam róla kiflilopás meg amerikai levelezés kapcsán. Röhejes volt. Vicc.

Nem tudom, mi a mostani bejelentés lényege! A hülyeség, az átgondolatlan, előkészítetlen intézkedések humoros kipellengérezése szőkenős viccben, figyelem-elterelés, vagy komolyan gondolták, hogy ez a magyar valóság?
Válságban tele leszünk munkaadóval a vállalkozói szektorban, akik majd új himnuszokat, szózatokat danolva utasítják könyvelőiket, minden lakáshiteles dolgozónknak, ihaj, mostantól adjunk két és fél millát, de rögtön?
Ezt, speciel, nem hiszem.

Ugyanakkor nem zárom ki, hogy az ötletnek több oldalon lehetnek haszonélvezői. Például, az állami és állami irányítású, vagy épp az államtól nagyösszegű pályázatokat nyert cégeknél, ahol valami véletlen folytán, a regnáló balbeck pereputtyának, mamelukjainak csókosai- feleségei, fiai-lányai közeli és távoli rokonai, valamint hólyagosra puffadt nyelvű seggnyalóinak zsebébe hirtelen bepuffan egy két és fél millás támogatás. Például azok a magáncégeknek, ahol elég ügyes a könyvelő és zsarolóképes a főnök ahhoz, hogy az új helyzethez igazodva, akár visszamenőlegesen is hamis munkaszerződéseket írasson alá, s a kifizetést, a valós kifizetést lepapírozza adómentes támogatásként.

Ezt a szőke üdvöskét bejelentésestül, szolárbőröstül, kapafogastul, jó lenne már elfelejteni. Panoptikumba való.
Ahogy a munkaadói, elvtársai, dettó.

Dünnyögök magamban. Emlékszem valami Golda Meirre, aki nem volt egy matyó hímzés, de esze, az volt. Emlékszem egy olasz képviselőnőre is. Szőke, fedetlen keblű. Egyciklusos.
Mindenhol másképp csinálják!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.

MOODY'S

Jelentem,
a meghirdetett második magyar szabadságharc elbukott!

Nem csupán azért, mert a meghirdető a kék törpfalu Okoskáját választotta legfőbb seregvezérlőnek, nem csupán azért, mert a meghirdetett nem-ceglédi beszéd után nem állt be csapatostul mögé az istenadta nép, nem szavazták meg a meghirdetőnek életük mellé a pénzük a tehetősek, s nem adtak, csak torz mosollyal nézték az elesettek is, hogy pénzükből adakozik magának a harchirdető.

Azért, mert a meghirdető rosszul tanult.

Nem tanult illemet. Emberek közötti, elviselhető, tolerálható közlekedést.
Minden potenciális nem-magyar barátot piros-fehér-zöldbe burkoltan elmart maga mellől, törvényesítette és törvényekkel, sőt, újnak mondott kotmánnyal próbálta meg narancsra festeni a kis, kárpát-medencei eget. Sasszézott és újabban gesztusokkal, gondolatbarátai nem tiltott megnyilvánulásaival, Árpád-sávosan védi az utcai gyújtogatókat, lekomcsizza a rendpártiakat, és mérhetetlen vágyában, hogy legyen belőle is valaki egyszer-talán, elfelejtette, hogy honnan jött, hová megy!

Isa, por, homu vogymuk.

Magyarok vagyunk, magunkat magyarnak vallók, országlakók, vegyesvér-honosak és friss betelepülők. Társadalmi és legfőképp egyéni boldogulásunk elveinek megfelelők, gondolkodók. Tehetségünk, képzettségünk, gyökereink ápolásában minden új napot frissen ébredten megélő tömb és szórvány, megvezetett, becsapott tömeg.

Országunk, Hazánk az édes, térképen légypiszok, Egry, Paál, Kmety, Hollóssy megfestette tájak, lakottan Csontváry, Derkovits, Munkácsy ecce homoival, nyakunkban teherrel, kötéllel Haynautól, Ferenc Jóskától, irtva megszállásoktól, gázosítva itt-meg ott faj-, és munkaszolgálatra küldötten politikai beállítottság, no persze, plusszként, ismét csak faj szerint.
Örökség-megtagadói, haszonélvezői, szétlopói és morzsa-felszedői ezeréves Hazánk egyetlen ember-központú, tiltó és kordák közt tartó, de túlélésre, felemelkedésre, kiemelkedésre, többet alkotásra is lehetőséget adó Kádár-rendszerének. Egyszemélyes baloldal vagyunk otthon, családi körben, mi, a többség, És Kuss vagyunk, mint a slágerkönyv, amit egy furcsa lelkiismeret fogalmazott szavakba, vegyék-vigyék!

Túl jól éltünk!
Hiányzott már nyakunkba egy törpe! Hiányzott, a szirénszó, fülbeénekelve, hogy nincs az úton előttünk szikla, hogy Szkülla és Kharübdisz csak mese! Beszavaztuk, pozícióba másodszor is az idegbeteget.
A most – tévében nézem – megszeppent kisfiút, a törpét, deviánst, akinek apja-anyja nem adott időben elég tanítást, vagy (ejnye!) pofont.

Ide jutottunk feleim!
Nem figyeltünk
általános emberi értékekre,
saját önmegítélésünk szerénységére,
a világra, magunk körül.
És legfőképp,
hagytuk, hogy ránk,
AZ EMBEREKRE hivatkozzon
egy lélektelen, egoista, beteg, magyarság-romboló kurzus,
s annak vezére, Orbán Viktor!

Csók mindenkinek,
innen a gátoldalból, ahonnan évek óta csak figyelem a Dunát,
lesem áradását, de félem apadását is kellőképp,
Kis,
körömreszelőmmel reszelgetem
a hajdemagyarvagyok és okos is
rám sütött stigmát
ráncokba torzuló arcomról, s fényképeimről.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.25.

A CSATATÉRRŐL....

VAN EGY ORSZÁG

VAN EGY ORSZÁG.

Nem tudom, az idővel természetes leépülési folyamat része, a magamban hordozott dallamok visszhangja, az átélt valóság továbbélése, vagy szimpla hit, hit-építgető jövőben, emberben, magamban, másokban.
Van egy Ország.
Tudom, a hozzáénekelt nóta dallam vásárolt, nem magyar. Tudom, politikai céllal vették és más a Himnusz, más a Szózat, de ez, a vásárolt dallam, a hozzáírt szöveggel én ugyanúgy vagyok, mint azok.

A kisember.
A bizonytalan jövővel is felemelt fővel szembenéző kisember, akit hataloméhes nyikhajok kábítottak „hova tovább, de rosszul élünk” plakátokon, a kisember, aki fellélegezhetett, mert akadt, aki a zászlókba öltözött Andrássy úton nekem is, helyettem is, velem mondta ki:
Van jövő, van egy ország.
Az enyém. Az itt születetteké, a hazai földben porladóké. Az ideköltözötteké. a jót, emberségesebb világot akaróké.

A dal a hitemmel teli ma is.
Összenőtt Gyurcsány Ferenccel, az akkor MSZP idollal, összenőtt hitével, energiáival, kisugárzásával. Az összemosolygó tömeg tudta, nincs erő, ami a dal feléjük közvetített üzenetét legyőzné.
Nem is volt – egy ideig.

A dal sokak miatt maradt ígéret ma is. A kényszerű kompromisszumok, a napi utca-mob kihívások, a NEMZETIDEGEN, csak saját hatalmát kívánó FIDESZ, sokat tett azért, hogy az ígéret betartása még várasson magára.

Pedig, Feleim,
van egy Ország!

Fülemben a jól megírt szöveg támadhatatlanul igaz sorai, naponta.
Nem Mária országa, nem holt költők országa, nem Trianon maradéka, de egy légypiszoknyi kis kilencvenháromezer négyzetkilométer, hozzám hasonló, jól-rosszul gondolkodó emberekkel éhesen belakottan, ma önös, buta, megalomániás vezérrel, agymosott követőivel sújtottan. Egy régi-régi négy égtájos kereskedelmi útvonal közepén. Járhatatlan utakkal, gondolat-vámrendszerrel, bezárkózón, eredeti, a dalban is hirdetett nyitottsága helyett.

Van egy ország!
Míg szól/szólhat a dal, de utána is, hiszek abban, hogy van, és csak abban a politikusban van kiút, aki egyszer, s önmagára nézve az összes lehetséges jövőre vetítve is volt elég bátor kimondani a hazugság-tételt, és cselekedeteiben, maradék kormányzati idejében saját alaptétele, a ne-hazudj szerint vezetett.

Van egy ország.
Bizony, van!
MAGYARORSZÁG!!!!!!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.22.
http://www.youtube.com/watch?v=uwcDo-ugENI&ob=av3n

KEDVES IMF

Nézem az újságírói visszhang-írások megjelenéseit. Rácsodálkozom evidenciákra. Milyen jól, milyen pontosan látják a mai magyar vezetés gazdaságpolitikájában azt, ami. Milyen következetességgel mutatnak rá összefüggésekre, és milyen kultúr-mód visszafogottak véleményfogalmazásban.

Uraim! Magas IMF! Szakemberek, ott ahol az észt nem pártpolitikai hozzáállás alapján osztják! Vegyék már észre, nem konvenciózus, sablonba rakható válsághelyzetről kell elemzést készíteniük!
Vegyék, könyörgöm, vegyék észre, hogy egy semmi kis nép, húsz év útkeresése után döntött rosszul, választott magának önhitt, felkent vezért, talán majd jobb lesz felkiáltással. Vegyék már észre, hogy a szavazók, a protest-otthonmaradók és a véleményüket akár ma is nyilvánosan vállalók többsége ma már tudja, nagyot hibázott!
Kérem, ne adjanak esélyt kiútra annak, aki hatalmi vágyait kövér paranoisásokba és debil fantazmagóriák súgott, kurzus-PR-os szabadságharc ideológiáikba rejti!

Lesz, vagy nem lesz kenyér a holnap kisemberének! A kérdés erről szól.

Ne kendőzzék, a magyar gazdaságpolitika első számú felelőse a magyar miniszterelnök! Ne kérjék a képzetlen fantaszta talpa alá a laput, az kevés! Becsapnak minket, a demokráciából visszavonulót hirdetett vezetés kárvallottjait, ha taktikából, úri neveltetésből, vagy minden más, itt fel nem sorolt, de számos egyéb okból nem a jóváhagyó, a magát sztároló képzetlen balbeck azonnali távozását követelik!

Tudom, ha kérésem meghallgatásra talál, a kétharmados többséggel megválasztott botláb új terepet talál, és nekünk, itt élőknek, majd megmagyarázza, miért kell nyitnia jobbra, a kapukat hangosan döngető új fasizmus felé. Ebben nincs kételyem. Nyitni fog!
De azt is tudom, hogy él az ország, él a kicsiny, kisemmizett, és kész hitet tenni, mit, mikor, miért kíván. Demokráciát!

Itt élünk, méretre ránk szabott kicsiny, európai Kárpát-medencében. Nem akarunk mások, többek lenni, mint velünk rokon szomszédok, a velünk együtt, vagy külön ezredévet leéltek.
Nyakunkba szavaztuk a töviskoronát. Tévedtünk. Már levennénk.

Hallgassanak meg, értsenek meg!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.19.

ORSZÁGJÁRÁS

a kisgömböc szelleme járja be……


Országjáró körútra küldi embereit a kisgömböc.
Ő is megy, majd később, most elfoglalt. Meghívása, kormányzati meghívása ugyan csak Szváziföldre lenne – oda nem megy, megy helyette Türkmenisztánba ego-építési tapasztalatcserére a slapaja – így maradt egy huszadrendű-rangú konferencia, ahol szónokolhat. Közröhej.

Gurul és gurít a gömböc.
Három ujjal jól belefog a lyukba, és pályára, üsd a bábot golyóm!

A tegnapig Tolcsy, menjen délre! Hirdesse, a magyar a horvátnak barátja! Mint Ozoránál, énekelje: Nép a népnek nem ellensége! Magyar, ha vásárol, nem kenőpénzre bízza az üzleti sikert. Népes hallgatóságnak, szervezettnek, adja el árán, hogy pénz átvétel-átadásról készült minden koholmány csak vide jó! Amúgy meg köztudott, INA, Pina vásárolható, kenőpénz nélkül is, főleg, ha Bausch.

A szelek mestere, belügyér, menjen keletre! Ott sok bőrét tétlenség cserzettje vár jobb jövőre. Munkára, kenyérre, almaérésre, tárogatásra, támogatásra, akasztott eszetamásra, lelövettetésre, kivándorlásra.. Szóval, sok ott a baj, s magyar a másik magyarral nehezen talál nevezőt. A kiküldött nyugger, majd elmagyarázhatja a jövőt, hogy jobb lesz lecsúszott rétegeknek. Lopni-rabolni ugyan nem mehetnek, de tudja ő, a kényszer nagy úr - kiegészítésként közmunkabérhez. Mutathat katonás, szenvtelen arcot, mondhatja, bármikor kiadhat napiparancsot, s másnapra rend lesz, meg béke. Semmi Gárda! Elég, ha minden cigány kitesz az udvarába pár sávos zászlót.

A hazugot Rátótra zavarja, fesztiválra. Nyerni kell, s ha ez az ára, hát benevezteti. Zsűrit nevez ki, megkeni, s máris megéri az áldozat! A nép hallgatja majd, s misét mondat sok templomokban. Adj uram neki!

Északra???
Kormánytag, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
P.S.
Azt a lapátkezű szobrot meg arrább tesszük a parton, pár méter csak, s a Dunánál marad, egész a cipőknél….
Suszterinas volt, nem költő, megmondta Horger Antal, a hozzáértő, kerüljön, hát helyére….


Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.10.

KERÉNYI-KÉPEK

Nem értem, mit vakog, nyafog a ballib média a Kerényi-képeken?

Miért baj, hogy a kecskeárnyékú kaméleon alatt ott látható, méretéhez arányosan a miniszterelnök úr, nyíratlanul, mint a kecske? Az arányok eltalálva, a fazon felismerhető, s a kaméleon felfogható szimbólumnak is!

Én, innen, a sárgacsekkek közül, inkább hiányolom, hogy szervilis megközelítésében a kép kihagyja országunk olyan nagyjait, mint isten nyugosztalja Konyak Balázs, amint épp lenget, az államfőt, ahogy vizeletvizsgálat sajtótájékoztatón épp Athénben kiáll, vagy Helyesírási Tanácsadó Szótárt lapoz, Lupis Józsefet, ahogy letölt. Mellettük kis kupacban jó mutatna festve a Palotás peranyag, amit tolvaj kéz épp kilop parkoló kocsiból! Hiányzik Torgyán Józsi bácsi menyegzője a hordószónokozókkal, a főügyész úr, az elévülések tudora. Mutatós lenne a háttérben egy két okafogyott szőlő- és bányaper. A széleken, pár „cizella” - tetszetősen hatna sok-sok életút. Tanulsággal, hogyan lesz kutyából szalonna.
Szóval hiányzanak innen a valóban, a termetre is nagyok.

Igaz, sokaknak a népmesében is csak a legkisebb fiú a kedves.
Na jó, ő ott virít, de kérem, a harcostársakról szabad így megfeledkezni? Sehol egy jó húsban lévő kövér, sehol egy megesett nők istápolója prágai szónok, és kihagyták kérem csurkabácsit, meg a diridörnert!
Mit szól majd ehhez az utókor?

Kerényi fiam, az irány jó! Ne hagyd magad, s meglesz az a kettes!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.09.

NYELVI PERVERZITÁSAIM

NYELVI PERVERZITÁSAIM

Hallgatom egyik, választottan fülbecsengő műsorom, éter periférián. Réteg-műsor, vagy több annál, ki tudja. Rászoktam, mint más a drogra.
A műsorszerkesztő, riporter, tulajdonos, a kérdező, talán legjobbja annak a generációnak, ami tetszik-nem tetszik, előbb utóbb nyom nélkül kihal, eltűnik. Pazarul kérdez, érdekli a felelet, vagy belérögződött tudással, szabállyal hagyja-nem hagyja beszélni a kérdésekkel vezetettet. Egyéniségéhez, hangulatához illőn.
Az meg mondja.
Mindegy, mit, itt mellékes. Lehet világmegváltó gondolat, lehet piszlicsáré semmiség, itt, valóban mindegy. A szándék a fontos, érzem. A macska-egér játék, a lélekhalászat.

A riportalany kétdiplomás.
Belebonyolódnak valami elemzésbe, s akkor jön a szófordulat.
Név és névelő, határozott.
Nekem, a hallgatónak bizonyítottan, neked, Olvasóm, hidd-el kategóriában, itt:
….tehette volna a Tarlós….

Én nem voltam jó tanuló. Ment matek, fizika, meg vonzódtam a szavakhoz. A nyelv szépségeit, egy huszárezredet félmozdulattal, száj le- vagy felgörbítéssel megregulázni képes csöppnyi nő osztotta seggig érő fekete copffal grátisz, vagy nem úgy, de hatékonyan.
Bizony, megtanultam, fiam, a magyarban tulajdonnév elé nem teszünk határozott névelőt. Kis kivételekkel. Jegyeztem, vettem, igyekszem abban élni.

Az egyetlen hang, az „a” betű, hiteltelenné tett nyilatkozót, visszavont tőle bölcsész-diplomát.

Berecz elvtárs jutott eszembe.

„Hány családja van? Kérdezett nála rá a keselyű, s ő válaszolt, egyet meghaladó számot megadva. Tájnyelvben érthetőn, rombolva ismertség, pozíció okán a közös, együtt mindünket túlélő szépséget, a nyelvet. Ésszel változó, változtathatatlan, de sokban változatlan, logikus szabályaival.

Talán ezért kérek majd itthagyottjaimtól, fölém, latin misét.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.08.

NYÍLT LEVÉL koos attila kapcsán, MINDENKIHEZ

Az indíttatás?
Halottak napja.

Az indíttatás?
Egy senki írása a Virtuson.
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=109951


Szerettem volna az eszedre hatni. Szólni, hogy mindegy, milyenek az érzelmeid, a benned, magad-megélt válságaid, mielőtt publikálsz, mérlegelj. Tedd a saját ítélőasztalodra amit összerittyentettél, vesd össze azzal, ami a másik oldalad! Számold bele, hogy mindegy, milyenként, de része vagy a társadalomnak, s mint egyede, veled szemben is megfogalmazódnak történelmileg, hagyomány-ügyileg, átlagolható neveltetésből kiinduló és egyedi fejlődési töréseid is kizáró-kötelezőn, magyar nyelvterületen minimumként megfogalmazott/meg nem fogalmazott elvárások.
Szerettem volna hinni, hogy kétarcúságod nem csak a megfeszítettségedre felvett álca. Szerettem volna hinni, hogy maradt még benned emberség észrevenni, vannak dolgok, és vannak élethelyzetek, amikor hallhatnod lenne jobb.

Tévedtem hitemben.

Nem vagy te más, csak ami.
Meghasonlott, tehetségtelenségét provokációkba író nudli-gyerek.
Szereted, ha székelyhercegeznek.
Nem vagy az.

A székely, a magyar jobbik része. A székely, egyszerű és tiszta, mint a havasok. Neked, a tisztasághoz legföljebb annyi közöd, mint seggtörlésre használt smirglinek, s a havasokhoz, talán csak annyi, hogy onnan, téged, nem odaillőt, időben kivertek.

Te genny, fertőzés vagy! Rákos burjánzás, fel sosem fakadó kelés.

Akadt, s akad ma is a nyomtatott irodalomban hozzád hasonló, nem egy. Van, ki pénzre, sikerre, ismertségre játszik, sokukat felkarol a náluk is betegebb média. Akad, kisstílű ismeretlen, mint te, s a hozzád hasonlók. Ők a nézettség- és megjelenés-mániás dörgölődzők, akiknek személyes hasznuk sosem lesz torzszülöttségükből.

Koós Attila! Sajnálom anyád, s felmenőid!
Valahol nagyon tévedtek, s tévedett a Mindenható is, hogy hagyott megszületni.
Áldja nevét, minden jóakaratú ember!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.11.05.

TAPS A TÜNTETÉSEN

Az 1988 június 27.-i Erdélyért, s a diktátor Ceausescu falurombolása elleni tüntetés óta nem vettem részt tüntetésen.
Előtte sem tüntettem. Sem Patrice Lumumbáért, sem Ben Bella mellett. Nem tüntettem Salvador Allende mellett és Pinochet ellen sem. Nem láthatott senki követségek előtt zászlót lengetni a vietnami bombázások, a szudáni és a többi afrikai népirtás, a neutron bomba, a dél-afrikai faji megkülönböztetés ellen, s Palesztina szabad státusáért sem.

Kenyérért sem tüntettem.

Apolitikus lennék? Nem az vagyok! Behatárolható, szűk köreimben az emberséget, a tisztességet, a toleranciát hirdettem-tanítottam, fiaim arra igyekeztem nevelni, sikerrel.

Tegnap, 2011. október harmadikán tüntettem Gyurcsány Ferenc, Magyarország volt – nem legsikeresebb – miniszterelnöke, a briliáns szónok, a szimpatikus ember meghurcolása, nyilvánvaló koncepciózus perbefogása ellen, két-háromezred magammal a Zichy Jenő utcában. Ott voltam, mert nem maradhattam hitem szerint távol.

A tömeg várta az Ember érkezését, az emberét, aki ötszázezer mosolygó arcú, vörösbe öltözött szimpatizánsnak tartott nagygyűlést egykor a Hősök terén, és több milliónyi szavazójának nyert választást kettőezer hatban. Várta azt, aki a Magyar Szocialista Párt emblematikus arca volt, s az (talán az egyetlen hiteles az ismertek közül) még ma is. Hitelessége furcsamód, nem a pártjához, inkább személyiségéhez, egyéniségéhez, habitusához, igazmondásához kötött. Nem Isten, nem tévedhetetlen, s tudja is ezt magáról. Hatalmat, hatalomvesztést megjárt Ember, aki ma is, töretlenül tesz egy jobb, élhetőbb álomért, a belső békéjében fejlődő, magára találó Magyarországért. Teszi ezt vitában a jóért mai pártjában is.

A várakozók színes, szimpátia-nyilvánító tömegében az érkezés előtt húsz-huszonöt perccel kisebb, fekete öltönyös csoportban feltűntek a parlamenti szocialista frakció tagjai. Kiss Péter, úgy hét-nyolcfős sleppel, tőle távolabb Lendvai Ildikó, elegáns kiskosztümében Hiller közelben, külön, s végül a pártvezér, a reklámvigyorú Mesterházy, szinte slepp nélkül. A jól láthatóan elkülönülő három góc között tétova, hova-álljak arccal állt, keresgette helyét a nagy öreg, Kovács László.

Megjött a miniszterelnök. A tömeg hangosan ünnepelte, emelte a transzparenseket. TAPSOLT!
Hosszan, ütemesen.

Csak a feketeruhások közül nem tapsolt egy sem.
Láttam.

Mint Horváth Csabát, a minap Gyurcsány-kizárást követelő budapesti frakcióvezetőt, az akció-helyszíntől kissé távolabb, kicsivel kettő után, a Callas (régi Tokaji borozó) teraszán egy kávé mögül valami nőnek mosolyogni.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.10.04.

BÖFFENTETT A HATALOMBA BEÁGYAZOTT

Egy cikk, egy hír, Pálffy úr, KDNP képviselő felhorgadásáról, miszerint jobb a kuss egészségügyi, meg tüntetés témakörben. Másra, több megértésre, közös tehervállalásra lenne szükség!

Vitaírás.http://szabadelvu.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=108598

A felháborodás érthető, sőt jogos. A megfogalmazást másképp formáltam volna, ám alapvetően ez is elfogadható.

Vannak tartalmi észrevételeim.
A rendszerváltozás 90-94 utáni fejetlensége, a merre menjünk, s hova, a félénken, de már lopunk, átszervezünk, a minden fürdővizet kilöttyintünk korszaka kezdte az oktatáspolitika, a képzések jól átgondolt, tervezett rendszerének szétverését. A folyamat új erőt kapott a magát liberálisnak deklaráló párt oktatás-szemléletével Horn alatt.
Ártó szándék sem ebben, sem abban nem volt. Csak nagyfokú butaság, nemtörődömség, meg magyaros, ej ráérünk arra még.

Megszűnt az eltelt ciklusok alatt a tervezett munkaerő-képzés, eltűnt a híresen képzett szakmunkás-gárda. Azelőtt, a legkisebb magyar faluban is élt végzettséggel, igazolt szakértelemmel rendelkező lakatos, bádogos, ács, fodrász, varrónő, később elektroműszerész, hűtőgép- mosógép szerelő. Meg egyre-három fusizó is. Mára kihaltak, elvándoroltak, visszaadták az ipart.
Az egészségügy, az eszköz-oldalon anno erősen támogatott, bér oldalon a hálapénzre-hivatkozással fejlesztésekből kimaradt humán erőforrás-állományával, akkoriban még vonzó pálya volt. Ötször felvételin kibukott, talán hivatástudattal is kellőképp rendelkező fiatalok álltak be évekre műtősnek, ápolónak, s tanultak a munka mellett, hogy elérjék későbbi céluk, a feljebb, előrébblépést.

Szófosó újságíróból volt, van elég. Kevés kivétellel félművelt, hanyagul tájékozódó, lelkiismeretlen banda. A szakmának csak a legrosszabb oldalait sajátították el jól. Lettek politikusok, vagy áruházi tolvajok. Kinek-kinek sorsa, habitusa, szerencséje, ismeretségi, baráti köre, vagy megalkuvásai szerint.

A rendszerváltozással, politikusból is kijutott a kisországnak rendesen. Azelőtt, a Kádár-korszakban, valóban politikus csak egy szűk, belterjes-bennfentes elit volt, a többi, a képviselők csak sallang, sallanghoz hasonló hozzáértéssel. 90-től mindössze annyi változott, hogy osztódott a választható szűk elit, de benn, saját korlátok között ugyanúgy hozzá nem értő, semmire nem jó outsiderek adják a megszerzett helyet. Beszélnek párt-direktíva szerint, vagy saját kútfőből össze-vissza.

A helyzet romlik.
Ma létezik formáció, ahol megválasztott képviselő nyíltan randalírozik. Arc, akit jobb helyen arc, szöveg alapján három évig megfigyeltetnék a Hárs-hegyen. Ma adott a válság, a vegyes elit által közösen begründolt, szívjon a kisember helyzet. Csakis önös érdekből nyilatkozik a narancspapagáj, a húdezöld kékmadár-utód, a deviáns szoci. Pont egy arctalan, valós szavazóbázis-mentes párt képviselője, a látszat-keresztény hallgatna?

A csahosok mindegyikének (ellenzéknek is) adott minimum négy évre a biztos megélhetés, a bödön-közelség. Egzisztenciális problémájuk eddig se volt nagyon, most se nincsen. Dolgozni legtöbbjük nem dolgozott, a szubordináció, szintjükön, csak pártfőnök, és pártszövetség főnök felé felfogható. Háromszáznyolcvanhat ember, akik leszarhatják a való világot.

Törvényt hoznak.
Nyilatkoznak.
Elvárnak.
Megbélyegeznek.
Kutakodnak.
Kurtítanak.
Szóval, teszik.

A munkáját hittel végzőnek, tisztelet. Itt is.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.

HAZÁBAN HAJLÉKTALANOK

A hajléktalan, mint az írástudatlan analfabéta, újratermelődik. Az ab ovo nem hangyalétre beállított ego, ha elveszti azt a vékony fonalat, ami a hangyák szorgos társadalmához köti (függetlenül az adott társadalom szociális és humanitárius küszöbétől), elkerülhetetlenül saját konfliktusmegoldó-képességének hiánya csapdájába kerül. Kiutat nem lát, kivonul a való világból, az utca, a terek kopott padjai, a kiserdők, városközeli barlangok lakója lesz, nomanizálódik.
Mint a városszélre betévedő állat, szemétben megtalálja tápláléka zömét. A visszatérni vágyó lapot terjeszt, az ügyeskedője kéreget, a leginkább sérült meg megalapítja a XXI. század kis Párizsát, a tolvajok, kitaszítottak, lezüllöttek kontrol nélküli világát, a maga szigorú, piramidális és erő alapú belső tagozódásával. Kialakul, ki hasznos tagja a csapatnak, felmérik, ki, miben, hol felhasználható, s kialakul a falkaösztön is. Fordított evolúció? Dehogy!
Egészséges reakciója a kitagadottak világának. Túlélés-centrikus. Az, hogy közben a gyilkolásig jutnak? Ki figyel oda!

A munka a rendőrnek is büdös! Épp úgy, mint a lakatosnak, az ácsnak, vagy a vezérigazgatónak az MVM, MNB, ÁFB, PSZÉF stb. védett festményekkel díszített főnöki irodájában, horribile dictu, a miniszterelnöknek a miniszterelnöki bársonyszékben..
A munka, olyan, mint a harctér. A közlegényt kihajtják parancsra, a vágóhídra, s a káprázz szemem sokcsillagos, fűtött bunkerból nézi a gyilkolást. Közelébe nem menne semmi pénzért! Ott meg lehet halni!

Munkát teremteni lehet sokféleképp. Legfőképp ésszel, kevés szájalással.
Tevékeny részvevője voltam nyertes kampánynak, ahol számítottan kétezer négyszáz új munkahely létrejöttét ígértük. Hazudtam. A hallgatásommal hazudtam, mert kiszámítottam a lehetségesként létrehozható, s az áttételekben generált új (fontos!), új munkahelyek számát, s a létrehozással párhuzamosan megszűnő egyéb munkahelyek arányát.
Nem hiszek új Megváltókban. A mai politikai palettában semmiképp. Kivétel egy van, aki képes volt kimondani, magára vállalni bűnét, a hazugságot, nem kérve megosztást érdem, részvétel, szám szerint, aki hittel apellált a józanészre. saját közegéből döngölték alja mód a sárba. Közben, persze, eszes ellenlábasok profitáltak a hóthülye igazmondásából. Farizeusok!

Ölik egymás, meg mást is, akihez hozzáférnek a társadalom kirekesztettjei. Az önkirekesztettek is. Ámen! Tűrjük, mert tudomásunk sincs róla, ha két utcával arrébb lakunk, s kommunikációs szokásaink közé nem ékelődött a segíts, neveld, tanítsd a jóra.

Fenntartunk szervezeteket, státussal fizetéssel, akik majd megfigyelik,
• mit reggelizett Deutsch (FŰR!) Tamás, a ki a fasz ez elhíresült kérdezője-bohóca;
• miről, kivel pletykált megbuktatom-kizárom-ellehetetlenítemet kalapos-ibolyka, meg az érettségizett, sikerrel;
• tudunk mindent arról, kivel nem kefélt (itt rövidebb a lista) a kurva, a miniszter lánya narkós, vagy a százhuszadrendű senki, csinált celeb,
• meghurcolunk mi bárkit, de csaló Hagyó-Balogh páros peréhez két ciklus kell, hogy felmentsük őket.

Nem tudjuk, mi zajlik a kapuk előtt.
Mélyszegénységben.
Megkockáztatom: Egyetlen handabandázó, visszavonultnak látszó, évek hosszú során szabad madarat sem igazán érdekel semmi mocsár.

A hatalom ütne. Csinálna rendet. Munkahely, egzisztencia-teremtésre ugyan esélye sincs, de mégis, adott az elvárás, kell a látszat! A milliárdos nyugdíjas rendőr majd rendet tesz nálunk!
Hogy hogyan, miből és mennyi idő alatt lehet nyugdíjas rendőrből milliárdos, arra meg borítsunk fátylat. Krisztusarcút, torínóit.

Jön, jön polgártársak, csak nem akarjátok észrevenni! Jön az új erő. A „hiteles”, hitelt fel nem vett JOBBIK, a zagyva gárda-magyar, a képedbe ordítok, hogy befogd a pofád demokratizmus. A takarodj kutya, mert mienk itt a leben, s a raum.

Eleinte.

Ha holnap tartanák a választásokat, úgy harmincöt százalékkal nyernének.
A nagy közvélemény kutató cégek, a Tárki, a Századvég, a Medián, elmehetnek majd mind egytől egyig a jó kurvanyjukba, mert a hallgató, a látens jobbikos fidesz szavazó, kicsinálná egzisztenciájuk, seperc alatt.

A ZEMBEREK.
A zömmel még nem hajléktalanok. A semmi baloldal, semmi alternatíva megszenvedői.

ERRE MEG KI A JÁTÉK!!!!!!!

:
Bohócország, mondaná Barátom!


Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.17.

KÍSÉRLET PINKBEN

A határon álltam. Tógás, isten képében tetszelgő gülüszemű határőr játszott cserét velem. Elvette útlevelem, s kezembe nyomott egy doktor-szösziszín drága könyvet.
„Lapozgassa, aztán majd meglátjuk!” – mondta, s fordítva egyet sapkarózsáján, trappban elfüstölt útlevelestül a határállomás melletti kantin felé.

Kinyitottam. Pink alapon a kollázs mellbevágott. A bal felső kép először.
András mosolygott róla húszévesen, fekete-fehérben. A vándor. A kép alatt talán a mottó.
To be flex.
Te lennél, fiam, tubiflex? Írsz? A te bizarr soraid csodáltam tudatlanul?
A lapon, kicsiben, nagyobban négy lánygyerek, ki színes, ki beállított póz, ki pedig spontán, meg és nyilvánulva, kinyilatkoztatva, plakát és akvarell, nevekkel, tekergődzve mint a sors, épen és lyukasztva, szakaszjegyek, havi bérlet ötszáz forintért, nomeg Árnika és az elmaradhatatlan csillagháború.

A kép mögött a Nagykörút, kisállat-kereskedés kígyóval, békával tetszés szerint, söprű és lapát a tisztántartáshoz, nomeg galambok, hullámos papagájok garmada nagy trécsben. Középen András eladott burunduk után szed be forintot. To be felx. Potyog akváriumba, harcolnak érte sziámiak, neon világít délben.
Skoda 100-as, szürke hétköznapok, koccanás a békási nagy kereszteződésben, tekergődzés a rendőr előtt, kutyavásár valami nőnek, egyszervolt kutyavásár, Budán dudán ismerkedés a női igennel, apai féltés visszatükröződése barna szemekben és újra a négy lány, orgonasípok, ábécédé, de angolul.
To be flex.
Szárított tengerpart, sárga homok szódásüvegben, fröccsintett kérdések faji hovatartozásról, Éva almája, Erzsi almája, Alíz almája, motoros vontatás görög tengeren és egy anyakönyvi kivonat a Nagy Alma egyik párkapcsolatot regisztráló irodájából. Szárított apai könnyek, anyai könnyek, andrásos könnyek, repjegyek, tűlevél-vesztett díszített fenyő áprilisban, flex i bilit ás, kiok művel tetőben ás, áruházi zacskó, benne fölül a zsemlye, alatta Párizs, lop ás, mosoly és tubiflex.

Kockás kalapban. Az én kalapomban. Nem csal. Ás. Rózsaszín háttér és mélyenszántó bölcsességek sorokba nyomtatott, kusza összevisszasága, pedáns rend, káosz, messzeség és mind-mind a tenyeremben. Munka. Sok munka.

Sorsvonal. Kitaszítottság és burok. Három, vagy négy Haza, gyere haza időben, vár a nagyvilág és megállapodtam, tudok, vagyok, megélek-pofa, négy, igen, négy gyereket nevelek fel, bizony!
Vermont és Fonyód, Miskolctapolca, tenger, marinakék aqua, mágia, Magua, Nils Holgersson a vadlúd hátán repül világotlátni egy harsányi lánnyal és fütyörészés, képbe rögzítve, cseresznyefán.

A határőr jött vissza. Lépésre tőlem megállt, s a hozott vodkaszagra tette az útlevelem.
„A könyvet elviheti!” – mondta, s szalutált.
Azonosítóján felfénylettek a betűk. Hüpp Papanelkulovits Hüpnosz. Fölöttem csikorgással megindultak a zöld hálókocsik. Hazafelé.
To be.
Or not to be.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.09.

ÁLLAPOTFELMÉRÉS

ÁLLAPOTFELMÉRÉS

Öten a tíz jogosultból elmentek szavazni 2010-ben. Vitték hitük, meggyőződésük, vitték kiábrándultságuk, és ötűk közül négyen a jobboldalra szavaztak.

A 2004-től porondon levő, egyszer kormányt is adó, majd bukása után következetesen és kiszámítottan obstruáló nagy gyűjtőpárt-pártszövetség, az előkészítettség, a kampány, az ellenfelek önlejárató, önpusztító tehetségtelenségét, és a kiábrándultság össz-effektusát jól kihasználva, megérdemelten nyert. A választási rendszernek megfelelően olyan arányban, ami a győztest mindenre feljogosítja, adott, létező, húsz év gyakorlatát passzusaiban ötvöző alkotmányos keretek között.

Nagy győzelmek után kettős az út.
Adott a brennusi evidencia, a vae victis, és adott a terror utáni frankói emlékmű-emelés, nagy közös temetőbe álmodott, emelt szoborcsoportban.
A mi, látszat szinten hatvanhét százalékos nyerőnk, tudva, számítva a tőle jobbra álló demokratikus(!) szélsőjobb alapelveit, politikai síkon, erős bázisra alapozottan választhatta a jaj a legyőzötteknek megoldást.
Tart, és tobzódik össznépi elszámoltatásunk. Naponta új számonkérő-székeket kreál a kvázi többség. Nem a megtisztulás, nem a továbblépés tiszta, sallangoktól fosztott eszméi vezérletével. Ön- és túlélés, beton és lapátmentes bebetonozás-centrikusan.

Minden rossz, hazug és magyartalan, ami eddig volt, s nem mi csináltuk! A Magyar Köztársaságból, ami, ugye a hovatartozást és az államiságot jelöli, Magyarország lett, ami Hazám az édes, de a leválasztás tág teret hagy minden torz ideológiáknak.

Magyarország, Bújtatott Entitású Diktatúra,
Magyarország, a Többség Elvén Szóló Igazak Szép Hazája;
Magyarország, az Ellenzékmentes, Tiszta Jóakarók Országa.

Magyarország, az életem.

Az én Hazám ez a cseppnyi, százháromezer négyzetkilométeres pötty Európában.
Az én Hazám, s tudom, vétettem ellene. Botorul, balosként szavaztam úgy, hogy ha csak egy szóval is, de a menjetek rózsaszinek-kékere szavaztam, vén fradista.
Csekély vigasz, sőt az sem, hogy alternatíva nem volt. Én ideállok, te meg odaállsz, mondja Bereményi, a csúcs, a stabil pont, az átváltozó. Énekli az elment. Az Indián.

Ma, mint vackát, gazdáját, napi falatját vesztett emberhez csapódott idomított, a bal keresi önmagát.

A bal, a testem fontos fele. A szívem ott ver, és balkézzel fogom le jobbkezem, ha ütésre lendül. A bal, ma megélhetési játéka sok szajkómadárnak. Tollavesztett, repülni képtelen, arc- és csőrfelvarrott porondkoptatónak. Fikarcnyi hitelessége sincs, ha igazat mondanak.
Miért?
Miattuk, vezetőik, a nagy öregek miatt. Kicsiny-kaliber egójuk, országgyűlési fizetésből, meg pártjuttatásból, amúgy is megélek szemléletük miatt. Képtelenek arra, amire Orbán sem volt képes, bukás után lemondani, s nem általuk hitelesnek válogatott, majdani mameluknak adni át a kezdeményezést. Gyurcsányt, a kintről és bentről egyforma vehemenciával majd öt éven át támadottat leírnák. Hiba! Az egyetlen jó esélyt valami érdemi változásra Őszöd felvállalása, a nyissunk új lapot adhatna. A szónok, a táncoló daru tisztességes ember. Vonzása van, mert a csendesen kimondott ész-érvelés hatékony.

Lehet, a másik fél szemében, mi, balosok, a disznók, annak is felejthető, leírható része vagyunk. Nem így van! A maradék fél eldől nélkülünk.
Rámegy az Ország.

Leírtam, olvassák sokan. Tulajdonképpen egy a baj! Szanyiknak, lendvaiknak, kisspétereknek kéne olvasni, elsőként megérteni.

Amíg élek, jelentéseim a gátról küldöm rendesen. A víz jön! Sok az ürgelyuk. Értelmesen kellene megtervezni, felépíteni jobb- és balfelekből álló, ellentéteikben is, a harc mellett összetartozó, kisembereknek is elfogadható jövőt építő csapatot.

Balog Gábor
-csataloo-
Sok senki által, versem után engem csak drótostótnak aposztrofált,
Hamupipőkés-Hófehérkés,
de zablamentes!

-csataloo-
2011.08.04.

AZ LMP KIÁLL MELLETTÜNK (???)

 

://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=107056

Sok ellenvetésem van a cikk jegyzőjének, illetve az LMP egyéb helyekről is ismert véleményének-állásfoglalásának felvetéseihez.

Vegyük az alaphelyzetet.

Jelenleg diplomás túlképzés van, ami önmagában nem rossz, inkább jó dolog. A kiművelt fők száma többletérték, márpedig engedtessék meg, hogy mindegy, milyen szinten, rész-szinten, vagy társadalmilag nehezen értékelhető marginális szegmens szinten is, a szerzett, egyetemeken, főiskolákon, netán felsőfokú képesítést adó OKJ képzésen szerzett tudás, a nem-tudáshoz viszonyítva össznépi tudástöbblet. Potenciális haszon. A képzések zöme, az állami támogatású, a kvázi és látszólag ingyenes, és a fizetős is, tekintettel arra, hogy a tudásanyag minden esetben ugyanaz, a maga összetettségében, oktatott tematikájában, vizsgái szigorában olyan szakemberek képez, akik végzettségük szerinti szakmában bizton megállnák helyük.

Gazdasági válság van, nem csak itt, ebben a csonka, vagy épp nekünk méretezett kishazában, de szerte, mindenfelé. A válság alapja itt és most, nem a közgazdaságilag oly ismerős túltermelési válság, nem katasztrófahelyzet okozta válság, hanem - miért nem mondja már ki valaki annyi ráutaló jel, köztes félbukások kezelése után – a pénzvilág ön-túlterjeszkedése. Kontroll nélküli túlterjeszkedés, ahol számlapénz gyár alapon bebukhat Anglia ősi bankja, egyetlen személy üzelmei miatt,, ahol egy fél nemzetet kell a szarból kihúzni a fedezet nélküli hitelek miatt a vezető USA kormányzatnak, s ahol ennek eredményeként az európai pénzintézetek skrupulus-mentesen visznek-vezényelnek birka, jobblétet áhító kisembert magukkal együtt totális csődbe.

Ne menjek vakvágányra! Mit mond Shakespeare? Kölcsönt ne végy, ne adj! Osztom? Dehogy!

Kapitalizmus van. A tőke, a vállalkozás általában pezsgő világa, a maga háromszáz éves kifinomult vadságával, elkerülhetetlen, kivédhetetlen monopolista törekvéseivel, döglődőn és életerősen.

Mit tehet ebben a helyzetben a tanult, képzettsége szerinti munkához nem jutó diplomás?
Nyel, barátom! Nyel nagyot és megtanul újra élni! Megtanulja, hogy a túlélés a fontos! Elfogadja, hogy minden bevétel bevétel, amin kenyeret vehet, ha mást nem is! Bliccel a metrón, villamoson és kibeszéli magát, ha elkapják. Időszakosan, ésszel kiköti a villanyórát, amivel nem csak maga szerez sajátmagának csöppnyi könnyűséget, de előbb-utóbb munkahelyet teremt az ellenőrzőknek, akik majd seperc rájönnek arra, lopja a gázt, az áramot, vizet. Megtanulja, hogy szemetet szedni hasznos. Megtanulja, hogy havat lapátolni, hasznos. A befolyó, semmi-forint értékét tanulja meg értékelni.

Az, hogy közben, mert rabszolgamunkát végez, a szedett szemetet az első sarkon elszórja, a lazsálás lehetőségeit maximálisan kihasználja, az neki, de a többi sorsosának sem felróható, természetes, emberi hozzáállás.

Vegyünk, egy átlagosan képzett, átlagos jegyekkel minden vizsgát abszolvált, munkanélküli szociológust. Van ésszerű körülmények között elhelyezkedési lehetősége végzett, túlkínálatos, csókos, pártorientáltan kiválasztó, elfogadó, vagy elutasító szakmavilágban? Ugye, nincs?
Ki a hibás, hogy így alakult a helyzet?

Győriványi Sándor,
Kiss Gyula
Kiss Péter 1.
Harrach Péter
Kiss Péter 2.
Burány Sándor
Csizmár Gábor
Kiss Páter-Péter 3.
Lamperth Mónika
Szűcs Erika
Herczog László
Matolcsi György
Czomba Sándor
Nagy Róza
Cséfalvay Zoltán,
volt munkaügyi és szociális-munkaügyi miniszterek!

A felsorolt elvtársak csak egyvalamihez nem értettek, Ahhoz, hogy tervezni kell, mégpedig közelítően jól kell tervezni egy nemzetgazdaság bognár, kádár, mezőgazdasági gépszerelő, bádogos, villanyszerelő, mentő, műtős, pincér és lángossütő, megannyi más szakma-igényét, a legkeményebb kapitalizmusban is. Az, hogy a kisspéterek visszatérőn hozzá-nem értők, pozícióba bújtatott párt-nyikhajok, még mai párnyikhajoknak se szúrjon most szemet!
A legszomorúbb, hogy minden vezető alatt apparátus, magas létszámú aktatologató és léhűtő dolgozott.

Kedves LMP!
A világot megváltani, kurvára kevés az ideológia!
Az, hogy végzettségednek megfelelő állást kapj, mese, álomvilág! Nézz körül, ha máshol nem saját, parlamenti padsoraidban! Mennyi a hozzáértő és mennyi köztük a választás hozta slepp?
Szakszervezeti, - félve mondom - a szociáldemokrácia elveit vallón, s annak mentén élő alapon kéne civil szerveződés, amibe belefér a hómunkára készülő diplomás, a hiteleiből vett lakásából kiakolbólított, a nyugdíj-nyögdíj előtti itt-ott megtalálható munkás, a beszari alkalmazott, a rendőr, a katona (de sok harcot, háborút nyertünk az elmúlt háromszáz évben), a hajlékra vágyó hajléktalan, a munkára éhes cigány, és a tisztességén, tehetségéből meggazdagodott.

Értem én az LMP igazát, de nincs igaza.
Élni kell. Azt csak munkából szerzett pénzből lehet.
Kivételek, többnyire a maffiózók, és a parlamenti képviselők.

Persze, tévedhetek.

Balog Gábor
-csataloo-
2011-06.23.

KIRAKATPER

A sármos nyikhaj a mai magyar valóság emblémája.

A te életedé, az én életemé. A pénz beszél, kutya ugat valósága, a megveszem a vádlót kilóra valósága. A szocdem pártot 89-ben szétverő ruttnerek mai siker csűrés-csavarás valósága. A koronát vasból Saabos-Horn ittfelejtett valósága, a Vancsik az árokban, Toller az árokban valósága, a meglazított csavarkötések valósága egy egykori MDF-es félhülye kocsiján.

Ez a mi világunk. Lopott nyugdíjpénzből csökkentett államadósság valósága.

A gründolt újságok, iparművek, bányák, kőszállítások, kórházak, székházak, szőlők és kaszinók, postabankok, yblbankok, mezőbankok ki-emlékszik-még- ezekre valósága, a svájci frank hitelek unokád is ezt nyögi majd valósága, a kozmetikázott számsorok, a számsorok mögött a te meg én.
Megannyi szóra sem érdemes porszem.

Leváltások és kinevezések lyukas zászlóval, lyukas gatyában, rauzsaszínben, vagy kékmadarasan, narancsszínekben, s ha tetszik, a szivárvány összes színében, tarkabarka melegfelvonuláson.

A sármos nyikhaj tárgyalásának felvezetése a nyalóka neked-nekem. Ezt edd, ez jutott mára, ne kössön le kenyérgond, gyereknevelés, jövő! Paródiája jognak, paródiája tisztességnek.

Eddig jutottál, hajrámagyar!

Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.21.

A FIDESZ TAPSOL

Alcím: Sanyi nézz magadba!

A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.



Visz múltat magával, ami természetes, és mint minden múlt, az eltelt napokkal devalválódik, részletek merülnek feledésbe, fontos, önmeghatározó részletekre mondja rá testület, hogy epizód volt.



A mai MSZP rothadásának legfőbb oka a tolerancia, befelé. Kevés emblematikus alakja volt a pártnak 89 után. Az akkor négyesben pódiumra álltak közül a nyikhaj, a pénzhajhász, hamar elugrott tótumfaktumnak külföldre, pénzügyekben. Mielőtt valaki ködösítéssel vádol, kimondom, Németh Miklósról, a középszer közgazdászról, a viszonylag jó megjelenésű, kekk senkiről, a haza változásaiban részvételt önös haszonlesésre felcserélőre gondolok.



A párt, az MSZP évek hosszú során tartotta talonban ezt az embert, pedig a kártyában akad mindenki, Geszler Hermann, Tell Vilmos és kuoni pásztor, csak Németh Miklós nevű-jelzésű kártya nincs sehol.



Ott állt a pódiumon a Zűrös Matyi. Karrier-diplomata, nem egy kádárok pénzén, simaszájú mellébeszélő. Ő kiabálta ki nekem is a placcon, mert ott voltam, a Köztársaságot.

Ott állt az akkor még nem tudottan bukott köztársasági elnök-jelölt, a bucifej Pozsgai. Emelgették egymás kezét a Hornnal, a kisemberrel, akiben legalább volt annyi tudás és büszkeség, hogy vállalta múltját.

A magyarság 49-91-közötti múltját, tele disszonánssal.



A mai MSZP úgy rohadt, ahogy van.



Megélhetést biztosít szavazóktól szerzett, törvény szerint kijáró kvóta, kövületeknek. Pók a sarokban kisspétereknek, „meglegyen a pénzem” pártpénztárnokoknak, kislányosra maszkolt lendvaiknak, sőt, időnként soraiba férnek némi viccelődő zuschlagok, aus-szal.

Tisztességes, ebben a bagázsban, etikailag lett volna köteles lemondani, bukott választás mai haszonélvezője, mind. Kötelességük lett volna kiválasztani, listán szerzett jogokkal a helyükbe lépő, emberért, magyarért, tisztességgel fellépő követőket.

Nem tették. A pénz, a magyar állam tönk szélére sodródásának sokban tevékeny szürke közreműködőinek fontosabb volt a magánéleti fizetnek nekem, miért utasítanám vissza, állapot.



Volt egyszer egy Gyurcsány.



Eszes, darutáncos, gondolkodó, meg Pinocchio-orrú egyesély. Megjátszottuk – nyertünk.

Az összes követő ténykedése, jó, vagy rossz irányú - ő tudja legjobban, melyik-melyik –kétirányosan volt kudarcra ítélve. Orbán tüntetett távolmaradással, tüntettetett maga helyett újnáci ideológiákkal. Barikád-emelő strómanokkal, tüntethetett, mert fizette a Parlament. Köztük tüntettem én, az adófizető választó. Kukát nem borogattam.



Nincs kihívó, aki elsöpörné a haszonleső, minden kérdésben csak önhaszont nézve megalkudó senki-fajtát!

Egyedül, Fecó!



Az MSZP döglődik, osztódni készül.
Nekem, időben kevés van vissza. Ingyért beszélek.

Fiúk!

Így nem lehet!

Ha kételkedtek, hadd adjak tanácsot!

Gerince nem csak behódolónak lehet!

Fecó óvatosabban bánt volna trikolorral,

de szelet kenyered,

hozzá szalonna, ehetted volna kilábolásig.

Onnan kicsinyre, magyarra mértezetett

petőfis Kánaán.

Húzz igát, izzadj,

s ha dolgozol nemzetépülésre,

nem köpnek szembe újgazdagok.


Ő, semmiképp nem.


Talán, de datálva.



Számonkérhetőn.

http://www.youtube.com/watch?v=4GaztPdt1qQ&feature=related
Balog Gábor

-csataloo-

2011.06.16.

SANYI

Tele a média az öszödi beszéd vélt kiszivárogtatásának legújabb, bizonyítás és bizonyítékmentes változatával..
Ilyenkor szokott eszembe jutni boldogult párom.
Gábornak kereszteltek, Gáborként vettem el anno. Az együttélés során előfordult, hogy hülyeségeket beszéltem.
Olyankor figyelmeztetőn felemelte jobbkezét, s mutatóujjával megfenyegetett:Te, SANYI! Tudd, hogy mit beszélsz!

:):)


Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.12.

KI A MAGYAR???

 

Ma élő, gondolkodó, verselő társam tette fel a kérdést egy megkésett bírósági tárgyalásra váró vádlott minősítése kapcsán. Ki is a magyar?

Megpróbálom megválaszolni, onnan, ahonnan én látom.
Kezdjük!

Anonymus szerint:
• Álmos, Árpád apja
• Előd, Szabolcs apja, „akitől a Csák nemzetség származik”
• Kend (Kond, Kund), „Korcán (Kurszán) apja” és Kaplun (Kaplon, Kaplony) apja, akitől a Kaplon nemzetség származik
• Ond, Ete apja, „akitől a Kalán nemzetség és a Kölcse nemzetség származik”
• Tas, Lél (Lehel) apja
• Huba, „akitől a Szemere nemzetség származik”
• Tétény (Töhötöm), Horka apja, „a Horkának fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származik”

Kézai Simon szerint:
• A Turul-nemzetségbeli Ügek fia Előd fia Álmos fia Árpád
• Szabolcs, aki Csákvár környékén telepedett le tőle ered a Csák nemzetség
• Gyula, aki „utóbb Erdélyben lakott”
• Őrs, „ez, mint mondják a Sajó körül ütötte fel sátrait”
• Künd, „ez a Nyír(ség) környékén lakott, fiai Kusid és Kupian”
• Lél, „először Galgóc környékén, majd a nyitrai részeken lakott, tőle származik a Zovárd nemzetség”
• Vérbulcsú „aki Zalában, a Balaton körül telepedett meg”, akit azért neveztek Vérbulcsúnak, mert „nagyapját a krimhildi csatában a németek megölték”, ő pedig bosszúból „némelyeknek úgy itta a vérét, mint a bort”
Általános, történészek számtalanszor pontosított, tárgyalt és részleteiben vitatott mai felfogása szerint a hét törzs (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.), és a velük együtt érkező egy-három kabar-kazár törzsek leszármazottjai.

Magyarok a honfoglalás-kori, elfoglalt új haza elmagyarosodott őslakói, és a később érkező befogadottak, a kunok, a jászok, a besenyők itt maradt, beilleszkedett, a nemzetbe olvadt ötvözőgénjeinek mai hordozói;

A kétszer is uralkodó, egy szem Orseolo Pétes kivételével az Árpád-házi királyok:
I. (Szent) István, Péter, Aba Sámuel, I. András, I. Béla, Salamon, I. Géza I. (Szent) László, Könyves) Kálmán, II. István, II. (Vak) Béla, II. Géza III. István, II. László, V. István, III. Béla, Imre, III. László, II. András, IV. Béla, V. István, IV. (Kun) László, III. András,

Königsberg szülötte, Brandenburgi Katalin kivételével az erdélyi fejedelmek:
János Zsigmond, Báthori István, Báthori Zsigmond, Báthori András, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthori Gábor, Bethlen Gábor,, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János, I. Apafi Mihály, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc.

Magyar a köznép és a kis-és középnemesség zöme. Magyar a tatárjárás után, a százötven éves török hódoltság után ittmaradtak és a betelepültek majd minden leszármazottja. Magyar mindazon emberek döntő többsége, aki bárhol a világban magát magyarnak vallja.

• Magyar Anjou Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Sorba fia Vajk és Morsinai Erzsébet elsőszülöttje, aki kiérdemelte a déli harangszót;

• magyar az aradi tizenhárom ( Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,. Kiss Ernő, tábornok,. Schweidel József, tábornok, Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok, Török Ignác, tábornok, Lahner György, tábornok, Knezić Károly, tábornok, Nagysándor József, tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok, Aulich Lajos, tábornok, Damjanich János, tábornok, Gróf Vécsey Károly, tábornok);
• magyar Doberdó katonatemetőinek számtalan neves-névtelenje, magyar a kétszázezres doni véráldozat, magyar a második világégés aknamezőire kergetett, s ottmaradt balos, vagy sárga csillagos munkaszolgálatos, magyar a deportált, kivégzett négyszázezer zsidó és cigány;
• magyarok a tizenkilences vörös- és fehérterror áldozatai;
• magyarok az 1942-es újvidéki mészárlás 1943-ban másodszor bíróság elé állított, elítélt katonai és csendőri vezetői, és magyarok az 1944-es szerb megtorló akciók áldozatai is.
• magyarok a háború utáni hadifoglyok, a munkatáborokba gyűjtött malenykij-robotosok, a kulákok, a recski elítéltek, a lövészárokból Titó határőreire eltávozás reményében átlövöldöző és a Köztársaság téren kibelezett kiskatonák,
• magyarok a Kádár-korszak, az antalli éra, a Horn-időszak, az első Orbán kormány, a Medgyessy és a Gyurcsány korszak kis és nagy tolvajai;
• magyarok, akik piros pártkönyvvel, hittel, vagy anélkül építettek egy országot, lettek sztahanovista horváthedék, burgertróbertek, vagy épp farkasmihályok. Magyarok, mint a nyolcszázezres tagság névtelen zöme és a teljes lakosság maradék, határon belüli kilencmilliója is.
• magyarok a ma kivándorlói és az itthon elszegényedett nyolcmillió.

Szanyi Tibor is magyar.

Magyar Magyar Zsolt, nyomdász barátom, a lelkes barlangász, Magyar Bálint volt pártvezér. Magyar Orosz Adél balettművész, és Orosz Pál az egykori Fradi-focista, Németh László író, olimpiai bajnokaink Németh Imre, Németh Ferenc, Németh Miklós és Németh Angéla, Tóth Árpád költő, Tóth Ferenc országgyűlési képviselő, kormánymegbízott,Török Bálint enyingi várúr, a Jedikula halottja és Török Ignác, a már említett vértanú, Török Ferenc a római bajnok, Cseh Tamás a nonpluszultra, Cseh László az úszó, Czigány György a rádiós, Román József művészeti író-esztéta és Román Péter zenész, Horváth Balázs a konyak ellensége, Horváth József volt belügyminiszter és Horváth Lívia költő. Ki ne felejtsem Lengyel Lászlót, Rácz Aladárt és Szerb Antalt! Ők is magyarok.
Magyar Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Wiesel, Elie, Polányi János, Oláh György, Harsányi János, Kertész Imre.
Magyar Petrovics Sándor, Glatter Miklós, Reich Jenő, Reif György, Frenreisz István, Schenbach Rozália, Jókay Móric és még sokadannyian.

Magyar, aki  magyarságában magyarra támad, és magyar, aki ezt zsigerből elutasítja.

Amit leírtam, nekem mind igaz. Hozzáteszem, én is magyar vagyok!
Mint ahogy az is igaz, hogy vannak/voltak magyarok, akiket ocskayknak, prónayknak, franciakissmihályoknak, szálasiknak, rákosiknak, hívtak. És vannak, újratermelődően vannak képírók is.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.05.31.
(felhasznált adatbázisok: wikipédia, História, mek.niif., plusz az okos fejem.)

ÖTLET

 

Hír: A gyógyszergyártók elébe mennek egy várható állami megszorításnak. Önként, dalolva ajánlanak fel pártunknak, kormányunknak huszonöt milliárdot, arra, amire az említettek költeni akarják.

Sződd a selymet elvtárs!

Lehetne nemes a cél, lehetne nemes a felajánlás. Hogy az, vagy nem az, bízzuk a magyar parasztra. A józan ész, a torgyánokból mára tán kijózanult vidéki, meg a parasztnak nézett városlakó szegény ma már, talán, el tudja dönteni.

Tessék már nekem példálózni, hogy tudhassam, hót-hülye vagyok, nem ismerem a tényeket! Tessék már itt felmutatni legalább két jobboldali országgyűlési képviselőt az elmúlt húsz évből, aki nem-apró fizetése és költségtérítése felnyalása után az összeg valamely értékkel számszerűsíthető, definiálható részét felajánlotta volna nyíltan, vagy titokban emberséges, neki hasznot nem hozó karitatív, vagy épp országállapotot javító célra! Jelzem, nem lesz könnyű feladat!
Kérdezem. Abból a plusz jövedelemből sem lehetett felajánlani semmit, a magukat politikusoknak nevező rákos húskinövésnek, amit a különféle állami és esetenként előrelátó magánvállalatok igazgatói tanácsában, felügyelői bizottságában szippantottak/szippantanak fel havonta?
Vigyázat! Nehogy egyoldalú legyek! Ugyanez a feladat és vizsgálódás elvégezhető szoc- és lib-körekre vetítetten is! Ott sem lesz sokkal jobb eredmény!

A válasz nálam kész. NEM. Gátolta a kaparj kurta szemlélet, a harácsoló ösztön. A publikus adatok birtokában (pedig az ilyesminek is van ám erős reklámértéke) ilyenre nem emlékszem. Feltételezhetően szenilis vagyok. Vagy pártos. Ki tudja?

Sződd a selymet elvtárs!

Kicsit eltértem a címtől, a bennem érlelődő alapgondolattól, de megérte. Tisztábban látom a kilábalások útját, a jövőm, Kishazám jövőjét!

Kedves Kormány, kedves Gyógyszergyártók!
Minek a lacafaszázás, miért nem tudtok a Hazám érdekében megállapodni fű alatt?

Mindketten tudjátok, hogy a költségvetés nagy tehertétele a hozzám hasonló nyugger! Húzná az állami pénzt a semmi befizetésekből, nagy a pofája, enni és beszélni is akar, s semmi affinitása a havi közadakozásra! Kocsmába jár, ha telik rá, ha nem, a panelház folyosóján bomlaszt, rémhíreket terjeszt, meg kerékkötő!

Egy jólsikerült, belső megállapodással egyszerre hárman járnátok jól! Ti, a Kormány, a Gyógyszergyártók, meg Te, velük, Széphazám!
Olyan pofon-profánul egyszerű!

Sződd a selymet elvtárs!

A büdös kiadásoldali nyuggerek nagyszámban magas vérnyomásosak. Ez élettani adottság, zömmel. Az érfalak, idővel, a lerakódott meszektől merevebbekké, ergo törékenyebbekké is válnak. A még működő szív csak pumpál, hasznot államkonyhára nem hajt, semennyit.
Miért nem veszitek észre, ha máról holnapra, a vérnyomáscsökkentő készítményekből közös megegyezés alapján kihagyjátok a hatóanyagot, s csak placebót adtok, az eddiginél kicsit magasabb, de általános fogyasztói áremelkedéstől elmaradó, úgymond baráti, nyugger-szolidáris áron, a hatás másfél éven belül garantált!
Lesz pénz nem huszonöt, de ötvenöt milliárd befizetésére úgy, hogy röhögve megtartható haszonként négyszerannyi, hullik a nyugger a piszok, és ezzel kevesebben lesznek a visszatekintő számonkérők, a gyermeki észt nagypapa korból idétlen mesékkel befolyásolók! Etnikai vonzata, hogy a hulló nyuggerek nagyban fellendíthetnék országunk büszkesége koporsógyártó vállalkozását is, s így kéthetente nem sikertelen öngyilkos, de menő munkaadó válhatna belőle.
Csökkenne a nyugdíjkassza kiadása! Fellendülés lesz meg Kánaán! Megfiatalodna a Nemzet!

Félni? Félni, hogy kiderül? Ugyanmá’! Kétharmaddal? Ne féljetek! Nincs mitől!

Csak szőjétek azt a selymet!

Éljen Rákosi????? Hol a fenében hallottam én ezt a marhaságot?

Balog Gábor
-csataloo-
2011.04.23.