2013. február 27., szerda

KÉRÉS BALOLDALIAKHOZ



KÉRÉS BALOLDALIAKHOZ

MIT VÁROK TŐLETEK?
RÁCIÓT, AZ ISTENÁLDOTTA ÉSZ ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ELSŐBBSÉGÉT SZEMÉLYES AMBÍCIÓITOK HELYETT.

Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány. Ti vagytok, ti lesztek a jó értelemben vett királycsinálók. Tudjátok mindhárman, volt, ki ki is mondta, személyetek választóvíz, és taszít sokakat, elbizonytalanít balra szavazó, változást akaró embereket. Olyanokat, akik veletek együtt tudják, a törpe a mételyt hintette szét Kishazánkban, fél- vagy egészen elmutyizta a tisztességet, fasizálódás felé engedte el a hülyébbjét, tönkretette gazdaságilag, de mentálisan is az országot. 

Nagy esélyetek és nagy feladatotok van.
Tudtok győzni és nem rugdosással, de kézenfogva visszavezetni a kifáradókat, az elesetteket, a feltörekvőket, a fiatalkákat, meg a korosodóbbakat is ahhoz a demokrácia-modellhez, ami biztos támasz, alapérték a gyógyuláshoz, fejlődéshez.

Kérek, könyörgök.
Fogjatok össze! Sok jó tanácsadóitokat, szimpatizánsotok prominenseit is bevonva válasszatok zászlót, nevet magatok helyett egy negyediket, akiért kiáll, aki Feritől fél alaptalanul, aki botorul libásozza Bajnait, és akit taszít Mesterházy biztosnak látszó, de valójában, ma, csak megélhetési párttámogatása-háttere.

Mind az enyémek vagytok.
A bal oldal, a jobb.
Ne hagyjátok, hogy ocsmány trükkel - már most kiszámítható - a törpe lopja el, privatizálja, kőbányásítsa a nemzet, minden határon belül polgárként élő-gondolkodó, kevertvér, vagy színtiszta magyar, sváb, szlovák, cigány, sokác és bunyevác és a többiek hitét- igényét egy szebb, élhetőbb világban.

Jelöljetek valakit magatok fölé - helyett! Zászlót, vállalhatót, összetartót. És ne hagyjátok, hogy mérleg nyelve legyen korábbi sérelem, egymásnak-feszülés, vita. 

Javaslat?
Iványi Gábor,
Kolláth György,
Kéri László,
Bíró Zoltán,
Botka László,
Kertész Ákos,
Szőnyi András,
Lengyel László,
de bárki más, aki hívni képes, akiben él a szeretet a Haza és a Tisztesség, a jobbot is elfogadó megértés iránt, aki nem megalkuvó és nem is radikális, aki amolyan debrecenijóskaként él, gondolkodik, és nem fél az igazságot kimondani, felvállalni örök változásaiban. Egy győztes arc!

Ne akarjátok, hogy megegyezésetek hiányában az otthonmaradással, kényszerűen, én is bebetonozója legyek sokadmagammal egy gyalázatos világnak!

Balog Gábor
-csataloo-
2013.02.26.

Az írásom, tudom, ki, hol osztja majd meg.
Szeretném, ha megjelenne az Együtt, az MSZP és a DK, vezető arcainak bejegyzései között. Nem kérés, csak kívánság.
Miértünk, értetek.
Ugye, értetek?

2013. február 15., péntek

LEGFŐKÉPP


LEGFŐKÉPP BAJNAI-JUHÁSZNAK, MESTERHÁZYNAK
(Ugyanannyit a többieknek is)


Akkor most kicsit átdolgozom, átértelmezem.

SŰRŰ FILLÉR HOZZA A RITKA FORINTOT.

Fillérem van. Tapinthatóan a lyukas.  A legszebb, a pénzben is nőutánzat, a régmúlt snúrozásai, pixelései aljapénze. Egy a nekem-tarisznyából kilenszázhatvannégyből, és egy egy másik bakóból, hatvannyolcból. Indulás korából, mikor kilöktek harminchetünket, hogy érettek vagyunk, s csak a kis Piros kapott matekből szekundát, hogy ugyanott, egy nyár múltával érjen ötösre. Mert ő sem volt matolcsy.

Őrzök félmaréknyit a galambos tízesből, és majd ugyanannyit a búzakalászos húszasból, köztük elvétve rézből is egy-egy, amolyan proli numizmatika gyűjtemény. Zöld posztózacskóban, ami második, elhalt nejemről, a félvilág vegyes aprópénzéből maradt rám.

Az egygombóc-fagyi ala-alumíniumból, a lánchidasból is maradt vagy kettő.
Megfér a többivel.
A ritka forintból kevesebb maradt. Van egy a Rákosi időből, barbárul felszegezve a keresztgerendára, egy negyvenhatos, nejlonban elásva a leányvirág horányi termőhelye alatt, és jó pár a zacsiban, a sarló-kalapácsot megélhetés szimpla kékjére cserélt Kádár-középpel, bennük a színtelen, de színekben látható, létező piros-fehér zölddel is.

Az eltett bélásokkal hordom magamban a  mozibelépő-jegyek első sor emlékeit, hatvannyolc új hullámát, magyarra fordítva az adj egy bélást haver lejmolást, féllábú Billt, darálós Hobót, a feltörekvést, az albérletből tanácsiba konszolidálódást, a pályaváltásaim söreit, tatárbifszteket az Ádámban-Évában, később ugyanitt a borravalót, megköpködöttet, de adhatót-eltehetőt.

A Kossuth fej ötösnél éreztem először, kezdünk lecsúszni. Még akad belőle eredeti, meg megújított is, pedig két befőttesüvegnyi volt félrerakva egykor – pinkapénz. Sosem felejtem, mikor hirtelen felindulásból a kisközértben fizettem befőttesüveggel. Anyám, a jóasszony is emlékezhet rá, ha van túlvilág, mert pult és homlok mögött igencsak negatív felhanggal emlegették.

Meghalt, megszűnt egy volt világ. Gyermekkorom, fél-felnőtt korom világa, a létező szocializmus, a kuss, ne politizálj, és ne tűnj ki nagyon a sok közül világa, ami létezéséért nekem, s sokaknak cserébe biztos nem-szegénységet adott. A kicsit, vagy nagyon Istentől elrugaszkodott világ, ami az igehirdetőt ópium-terjesztőnek titulálta, a vehemensebbjét meg meghurcolta ennyit, meg annyit, kinek mi jutott. Igaz, mindezzel párhuzamban az éhesnek kenyeret adott, a dologtalanra munkát kényszerített. Csillagos, hatalom.

Fémbe verték Jankó János folyóparti táját –tessék utánanézni!
Pár év, és eltűnt a kedvenc, a lázadó. Netes ifjúság, hogy emlékezhetnél a kék papír húszasra, Dózsára a rigussal???

Hiába dolgozol,
hiába aratsz,
mindig ilyen pucér maradsz,
mire egy vég vásznat megveszel
addigra ilyen öreg leszel!
????

Az eltűnések jöttek sorban, észrevétlen. A rendszer állt, a pénz változott. A csákó Rákóczyja, barnán, épp úgy semmivé lett, mint a bordó Kossuth.
Megjöttek pénztárca álmok, lila Ady, zöld Bartók, ki emlékszik ma erre, gyors csere a jó csere, mondják a hozzáértők.

Én elfogadom mindenben a világ változását.
Tehetségemhez, tudásomhoz mérten teszek érte és ellene, tényekkel nem vitatkozom.
Tudom, hogy a kilencvenes változással Hazám a lélekszám csökkenést is beszavazta akaratlanul a fix határok közé. Tudom, hogy az új Magyarország, a hétmilliós, nem fog eltartani engem, meg pénzekre hozzám hasonlón emlékezőket. Teher vagyunk. Nekünk mielőbb megdögleni kell! Sorsunk, és az idő az ideológia mellett dolgozik.

Ne féljetek, elmegyünk, ahogy illik!

Magunkkal visszük a tisztességes megélhetés világának festett, letűnt, félhazug képeit,
a fillért, a forintot, ami ma csak számlapénzben elfogadott, de ott is kerekítik.

Nem szeretnénk magunkkal vinni a hitet, hogy nektek, ittmaradóknak jobb lesz, ha ki mertek állni igazatokért. Hogy köptök egy újra magát pozicionáló sittpali- mentalitásra, hoffmanrózsika MSZMP-s  álkeresztyén eszményeire, futsalos papagájemberekre, fogszabályzatlan nyugdíjkassza-lopókra, balogzoltánok kapitális hazugságaira, a stadionos törpére, nyergesekre, simicskákra, önzéstől beteg emberekre, akik a nyakatokban ülnek!
Meg az ellenzék simlis, nem nemzetet, de pár embert, pár röpke évre jó pénzért pozicionáló, hol a lapátom, ez az én lapátom homokozós, dedós, idióta összekapásaira.

Tán lesz esélyetek tolvajok, gátlástalan, politikára nyergelt, magyar maffiába tömörült nyikhajok, narancsos-sávos hazátlanok ellenében!

A VÉR ÉS A BECSÜLET NAPJÁT ÜLIK A NÁCIK.
A vér a mienk, a becsület is hozzánk tapadt, mert magunk közt szocializálódtunk, jóemberek!
Értünk mi mindent.
Csak egyetérteni kellene!
VÁLTOZÁST!


Balog Gábor
-csataloo-
2013.02.15.

2013. február 14., csütörtök

MORGÁSRÉSZLET


Gyurcsány, Mesterházy, Bajnai-Kónya-Juhász, Jávor Benedek, Fodorgabi, Árok Kornél, meg számolatlanul kis schmukkok, párszázas közösségek jelöltjei. Klub-Rádió és Kálmányolga, lassan de biztosan semmibe vesző szavak, egymást kioltó félremények, apátia, letargia, elfordulás és előbb utóbb személyes, vagy országos felfordulás.

Adott a magunk nyakunkba szavazott beteg kétharmada, adott pártformációja nihilizmusba és keresztény slágerszövegbe bújtatott gazembersége, adott a lejtő és csúszunk, csúszunk lefelé, ahogy illik.
Naponta többször, gátlástalanul hazudik a kormányzat a képünkbe, normatív elvárás lesz lassan a Horthy-imádatból, fasizálódunk nem is csendesen.
Elveszik a levegőt, a megélhetést a rokkantaktól, a diákoktól, a nyugdíj előtt kirúgottaktól, a cigányságtól, mint népcsoporttól, a szegénytől, mint népcsoporttól. Ha a brancsukba, a tudatos hazudozók közé tartozol, vagy, ha a legfelsőbb kategóriában kapod a juttatásaid, tiéd a Kánaán, itt van eljött, meg hurrá, de ha nem, reszkess, vagy dögölj meg! Vándorolj ki, kérj menedékjogot ott, ahol még adnak, vagy kérj zöldkártyát, mosogass, vagy cipelj beteget, tisztíts csatornát a világ másik részén, de ne itt! Mi meg majd hivatkozunk rád, hogy milyen okos vagy, és kár volt kimenned, meg gyere haza! Ja, a Nobel-díjas is mehet, ha elfelejt hozzánk beállni a sorba!

A nacionalizmus legótvarabb technikájával próbálnak itthon önhibájukból nem élők hiszékenységét, nosztalgiáját kihasználni szavazatszerzésre külhonból, pedig kibicnek kuss.
Az adóforintokat lopják, költik passzióikra, a földet, a magyar földet lopják másik magyartól a legátlátszóbb trükkökkel, és nincs, nincs ma szó, hatalom, protest, ami megállíthatná őket.
Övék a jog, Iusticia nekik veti szét a lábát, még félre sem néz, talán tűrni sem tűr. Élvezi?
Erőtlen és idétlen hangok az éterben. Pénzespajtás Hit-gyülekezete a látszat ellenzék fóruma, az Isten nevében hülyék vagytok, kisemberek, egytől, de egyig! Erdős Virág irodalmilag értéktelen „pol-beat – pol-versei”,, mint nonpluszultra, nosza JózsefAttila-díj, meg ellenállás! Dopeman, a megyünk lopni Pityinger, mint alternatív államfő!

Egymásba marás, helyezkedés, tülekedés, pozícióféltés és pozícióra törekvés a tisztességes, az egyszerű, nem kell a vonaorbán, menjetek az anyátokba, kiszavazunk benneteket, ti gazemberek, ti pestis mentalitás helyett!

Az, hogy Gyurcsányt ezerszer kikezdték – evidencia. Az egyetlen következetes, az őszödi beszéd óta nekem idol politikus. Kell, hogy a körülményeket mérlegelve olyanokat küldjön frontvonalba maga helyett, akik önálló megszólalása hiteltelen, vagy taszító?  Varnyúlaci hol képes úgy megjelenni, mint Fecó? Vadaiági a kihaénnem a nyomulásával nem többet taszít, mint magához édesít? Miért nem kap nagyobb szerepet Molnárcsabi, Kolbertpista, Debreczeni? Félnek vállalni?

Mesterházyt nem kell kikezdeni. Rajta a bélyeg, az árulás bélyege. Pozíciót tart, megélhetést az árulásért, feladva megújulást. Vele nyerni, a gatyareklámmal? Rossz arc. Nincs benne gerinc. Pozícióőrzésre korlátozott látszat ellenzékiség. Négy év vastag pénz huszonöt MSZP-bejutottnak, a többi meg lesz, ahogy lesz mentalitás.
Vannak közöttük sokra érdemes fiatalok. Törökök, harangozók, tóbiások, meg a többiek. Botka! S pár öreg. Vitatható Szanyi, vitathatatlan öregKovács, és túl rajtuk, a Kádáron, Grószon, Pozsgain, és utóbb eszükre térve Hornon szocializálódott tagság.
Ott vannak közöttük a megélhetésiek, Kissek, szerkeresek, baják, bújtatott állásban munkásáruló, mindenfelé hajló fél-gaskó igazgatók, vasúti élményparkokban, felügyelőbizottságokban, mindegy melyik rigó fütyül, nekem fütyül senkiháziak, szarháziak.
Nem lenne egyszerűbb megtisztulni most, amikor a kor igényli?

Bajnai? Jó arc, de tehetsége nincs elmondani egy j’accuse-t, nem egy szónok típus. Elalszunk, amíg kimondja a frankót. Lassú, megalszik szájában a tej. Felfokozott indulatok között ki hisz majd az aludttej igazának?
Kónya, az okosabbik az induló bohócok közül? A fegyelmezett, a beszélni nem tudó, szónoknak nem jó, de tisztesség-ember?
Juhász, a mozgalmat időben gründolt, a szangvinikus, lázadó alkat, aki nem képes gondolkodni kimondott mondat előtt? Együtt? Naná, hogy együtt, naná, hogy veletek is gyerekek, de nemá” ígyen!

Jávorbenci, a realista, az idealista, a vesztes egy schiffer ellenében? Jávorbenci, a súlytalan? Ungár Klári, a szerelmem? Az értékítéletében eséllyel nem támadható, az ősfideszes, a kilépő, a magánéletében támadott SZEMa-s? Fodorgabi, a hóthülye kedvenc, az egyetemi tanár? A hitvallás mellett fölöslegesen elbukó, a liberalistákat nullázó?
A fejében, kalapban baltás kis melléfogás, Árok Kornél netán? Vagy az összes fogyókúra után is mindenhonnan kiutált kis schmukk?
Ti lennétek azok, akik a törpe uralmát elsöpörnétek?

Senkik, porszemek vagytok ehhez Barátaim!
Nincs meg bennetek a változáshoz szükséges alapvető alázat, a mindenről lemondok egy célért alázata!

A játszma kétesélyes.
Vagy összefogtok, mindent, mi elkülönít-megkülönböztet, félretesztek, és nevesíthető, egynevű koalícióban törlitek el a törpét, vagy látszat identitás-harcban a vezetőitek közpénzen élnek, húszan-összesen, az új vona-orbán kormány alatt egy sosemlesz második esélyig, Barátam!

Felébredhetnétek, itt a hajnal! Egyszeri!

Balog Gábor
-csataloo-
2013.02.14.