Van egy ország
Vásárolt zene, átírt szöveggel.
Amolyan sittpalis doktori is lehetne. igaz, itt a zenéért fizettek.
Kampánydal lett belőle és a szöveg megszólított mindenkit, aki érző, aki Hazáját szereti. A baloldal dala lett, Gyurcsány Ferenc dala, szívből, igazán.
Ötszázezer ember hallgatta vörös táblácskákat, zászlókat lengetve a Népköztársaság útján, a Hősök terén.
Ötszázezer azok közül, akiket lenyomott a törpe első kormányának korrupt, hazug négy éve, a turultollasodó pelyhescsibe, a megfigyelt szőlősgazda, a szélhámos tömény hazugságáradata.
Hallom a zenét, látom az arcokat a pódiumon és lenn, a tömegben. Látom magam, ahogy várom magamtól, a velem gondolkodóktól a megváltást: Orbán takarodj. És emlékszem jól, akkor senki nem mondta ezt!
Látom a győztes kínlódásait a győzelem után. Én érzem a törpe lihegését a tarkómon, pedig én csak a tisztességeset választottam, egyéb hibám nem sok akadt. Látom a kétezerhatos lopott tankot nekifutni a városnak. Nem csodálkozom a lovasrohamon az utcakő dobáló csőcselék ellen és csendőrért, de kádár-huszárért sem kiáltva megbotránkozom a demokrácia félreértelmezésén. Nekik szabad, szabad ezt?
Aztán látom az ellehetetlenítés időszakát, a könnyen utolérhető sánta kutya korszakot, hagyó-módra, a gyurcsányi elszigetelődést, a minden követ vessünk rá jobbról, meg balról is mocskos, undorító játékot törpe-tervezetten, a háromszáz forintos népszavazást, ami eleve népszavazás törvény ellenes volt, tartalma szerint.
A zene szól – van egy ország.
Látom az országot szavazni kettőezer tízben. Töröljük el, vesszen, mást akartunk, mást akarunk! Oldalvízen az Erdélyt nem adjuk, Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz hónaljkinövés, még listázás-igény nélkül és szemben ezzel egy gatyareklámnak is rossz arc vezette baloldal.
A végeredmény?
Szélhámosok mennybemenetele.
Ellopott magánnyugdíjak, megszűnt MALÉV, minden magyar nekünk szavaz állampolgárság trükk. Aki gazdag gazdagodjon, a többit egy meg a fene szemlélet, nálunk a hülyéből is lehet tündérmesés valóság gazdaságpolitika, tisztességes magyar ember nem hallgat-néz kálmányolgaribancot, bolgárelvtárs dögöljön meg szalaiannamáriás verdiktek, kövér a nap, kövér a nap, generál tahóság pulpituson és külhonban. Ahova köpök, horthy nő ki belőle világ, és csak egy, egy legény a gáton, aki le is meri önteni vérutánzattal a gyilkost. Keresztény kurzus isten nevében, Dezséri összeszarná magát, ha látná-hallaná. Baltás azeri-magyar barátságépítés, az örmények meg mehetnek a jó anyjukba, nosza! Közbeszerzések, földosztások magánzsebre, magánmegrendelésre, kerényifestmény az égbolt, fekete lyuk a művészi szabadság. tudtunkkal ma még sem dörner, sem vidnyánszki nem buzi, jöjjön a háryjános, vagy a jánosvitéz! Kádár ne jöjjön. Fejétől bűzlik a hal. Hol a feje?
A zene szól – van egy ország.
Van bizony!
A töretlen baloldali hitem, a hit abban, hogy elég értelmes a kisember-magamfajta többsége, hogy halljuk a hangot: Együtt, összefogva visszaszerezzük, visszakapjuk a Hazánk.
Bajnai Gordonnal, Gyurcsány Ferenccel, Ungár Klárával, Fodor Gáborral, Ungvári Tamással, a két Kertésszel, Konráddal, Dózsával és Martinoviccsal, Adyval és a nem elköltöztetett József Attilával.
A hitem zálogát látom százezerekben. Tettre kész harangozókban, újhelyiekben, kolbertekben, tóbiásokban, erdősvirágokban, juhászokban, szegedi polgármesterekben, nem jogász kónyákban, okos molnárzsolt-fiúkban, diáklázadókban.
Van egy ország. Kell itt lenn egy ország.
Az enyém.
Nem a békemeneteseké.
Balog Gábor
-csataloo-
2012.12.29.
