2012. november 29., csütörtök

FARKASÜVÖLTÉS

A századik bejegyzés itt. Hatszor ennyi lenne, mondhatnám, végeztem, hatszáz, elég volt! Én most akarom megélni, hogy észretértek!


FARKASÜVÖLTÉS

2012 NOVEMBER VÉGÉN MEGÉRTÜK, HOGY MAGYARORSZÁG PARLAMENTJE MEGFONTOLÁS TÁRGYÁVÁ TESZI,  - TALÁN, VAGY ESETLEG - MÉG PÉNZBÜNTETÉSSEL IS SZAKCIONÁLJA A GYÖNGYÖSI FÉLE ROSSZEMBEREK-RONGYEMBEREK FASISZTA MEGNYILVÁNULÁSAIT, AMENNYIBEN AZ A MESSZE NEM TISZTELT HÁZ FALAIN BELÜL TÖRTÉNIK.

IDÁIG JUTOTTUNK! A MÚLT SZÁZAD SPORTOLÓ-BÁLVÁNYA, BALCZÓ TESTVÉRE, MA A MAGYAR ÚJFASIZTÁK OSZLOPOS TAGJA, RÁADÁSUL A DEMOKRÁCIA JEGYÉBEN MÉG ELNÖKE IS A HÁZNAK ROTÁCIÓBAN, ÉS NEKIÁLL MAGYARÁZNI AZT, AMIT NEM LEHET.

A HATSZÁZEZER LISTÁZOTT, DEPORTÁLT, A LÁGEREKBEN KIVÉGZETTEK, A FRONTRA MUNKASZOLGÁLATOSOKKÉNT AKNAMEZŐKRE HAJTOTTAK VÉRÁLDOZATA IS KEVÉS VOLT AHHOZ, HOGY EGY CSOKORNYI BAROM, FASISZTA ÁLLAT, KELLŐ ÁLDEMOKRATIKUS ASSZISZTENCIÁVAL NE HIGGYE MAGÁT BÓBITÁNAK  ISTEN KALAPJÁN!

A PARLAMENT VITÁZIK, HÁZSZABÁLYT MÓDOSÍT, VAGY NEM, ÉS A GAZEMBEREK MAJD A MARKUKBA RÖHÖGNEK. LEGKÖZELEBB A FELSZÓLALÁSHOZ TÁN HOZZÁ IS TESZIK, PÁR FORINTOT EZ IS MEGÉR!

SZÉGYENE A MAGYARSÁGNAK, AKI HALLGAT, AKI NEM KÖVETELI AZ ÚJFASZISZTÁK LÉTEZŐ TÖRVÉNYEK ÉS NEMZETKÖZI  MEGÁLLAPODÁSOK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ AZONNALI BETILTÁSÁT!
NINCS LANGYOS VÍZ, URAK! NINCS KÖZÉPÚT, CSAK AZ ELVEK TISZTESSÉGE! A KÖZJÓ VÉDELME A FERTŐZÉSEKTŐL, A PESTISTŐL, A MA ZSIDÓT, CIGÁNYT, HOLNAP BAL- ÉS JOBBLÁBAS FUTBALISTÁKAT CSÖNDBEN, TÁMOGATÓLAG, VAGY NYÍLTAN, FIÓKPÁRTKÉNT MEGKÜLÖNBÖZTETŐKTŐL!

ÉN NEM VAGYOK JÓ SZERVEZŐ, A HANGOM IS ALIG HALLATSZIK EBBEN A ZŰRZAVARBAN. A FÜLEM JÓ. HALLOM A FARKASORDÍTÁST, DE HALLOM A VALÓBAN TENNIVÁGYÓ, NEM ALIBIT KERESŐ SZERVEZETT ÉS NEM SZERVEZETT DEMOKRATÁK, JOBB- ÉS BALOLDALI BEÁLLÍTOTTSÁGÚ PÁRTOK, PÁRTKEZDEMÉNYEK, CIVIL SZERVEZŐDÉSEK, ÉS EGYEDI, NEVÜKET VÁLLALÓ POLGÁROK-EMBEREK HANGJÁT. MA ÖTBŐL  NÉGY EMBER HALLJA AZ ÜVÖLTÉST, FARKAST KIÁLT, S AZTÁN AZ ÜVÖLTÉS MÁSNAPJÁN LEGYINT, BEÁLL A SORBA FÁSULTAN, TEHETETLENÜL.

NE ÍGY LEGYEN! 

SEGÍTSETEK, CSATLAKOZZUNK A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ KEZDEMÉNYEZÉSÉHEZ!
KÖVETELJÜK A JOBBIK BETILTÁSÁT!! A LÉTEZŐ, HANGSÚLYOZOM, LÉTEZŐ ÉS HATÁLYOS TÖRVÉNYEK ERRE MINDEN JOGALAPOT MA MÉG MEGADNAK. HOLNAP, LEHET, KÉSŐ LESZ! A TÖRPE GONOSZ, ÉS SOK A LAKÁJA! NE VÁRJUK MEG, HOGY HOLNAPTÓL TÖRVÉNYBE IKTASSÁK KÉTHARMADUKKAL, ÜNNEPELNÜNK KELL, SZOBROT KELL ÁLLÍTANI A NEMZETIRTÓKNAK, KATEDRÁT KELL ADNI, NAGYKÖVETEKNEK KELL KINEVEZNI  A BETEGLELKÜ DEVIÁNSOKAT,  KI KELL IRTANI, KARANTÉNBA KELL ZÁRNI AZ EGYETEMES EMBERI JOGOK VALLÓIT, ÉRTÉKEINEK ŐRZŐIT, PÁR AGYAMENT ZAGYVA FASISZTA SZAVAZATÁÉRT!

GYURCSÁNYOZIK, BAJNAIZIK A FALKA, MEGÁLLAPODNÁNAK PÉNZBÜNTETÉSBEN AZ ÜHÜMMSZÁJÚAK, ÉS TI NEM HALLJÁTOK TŐLE A FARKAÜVÖLTÉST! TÉRJETEK ÉSZRE, HONFITÁRSAIM!

Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.29.

2012. november 26., hétfő

EGGYEL KEVESEBB HUNGARICUM



Rádióhír:
Vége a Gyulai Húskombinátnak!

Nyugtázom, könyvelem. Ennek is vége. Hungaricum volt, mint a MALÉV  - annak meg annyi, pedig többje volt.

Szarok én az összes nyomorukra! Rosszul gazdálkodtak, oszt annyi! A háttérmunkában is elsumákolták a tényleges melót. Hagyták, hogy új vigécek, uniós pénzért, indulásként kivágassák a kolbászhoz messze rokonságban sem álló antalli-teheneket. Hagyták, hogy torgyik cseresznyézzenek Peruban, Chilében, Venezuelában, hagyták, hogy támogatás pártiak (csak a tudatlanabbja kedvéért írom le - azok, akik földet szereznek azért, hogy azon ne termeljenek semmit, ami hasznosítható, s ezért uniós támogatáshoz jutnak) széthordják a kisember kincsét a magyar földet, leálljanak az állattartással, feladjanak a háztájival, akkor, mikor már ők is rég a kirúgottak, a munkanélküliek közé kerültek.

Az otthoni disznó előbb fogyott  (nagy család volt, meg éhes) mint a havi segély. Az otthoni disznó nagy neveldéit, a TSZ üzemágakat szétverte a rendszerváltozás, ma disznót csak fidelitásokban és békamenetekben nevelnek, az meg kolbásznak is rossz alapanyag, fele vírusos agykárosult, mert marhadisznó, fele meg helyből tapló, ami, ugye, kolbászgyártásnál nem felhasználható.

A közdisznók, közben, nagyra híztak.
Választás és önálló megmérettetés nélkül hízott dagadtra a kereszténydemokrata semmidisznó, csak némi tömjén, meg seggnyalás kellett hozzá, s jó pár hülye, aki nem is rájuk szavazott. Óriásra hízott a napóleondisznó, a törpe, a betegállat. Szobra még nincs, de lesz, ha így megy tovább.

A kolbásztöltő disznó, aki faj és fajtatársai tetemét trancsírozza-darálta önös érdekből évekig - lásd tömjénesek, meg picurka gazdák - a koporsós szájhős-vitéz, a szájzár-nélküli, többször töltött kalbászt a nyilvánosságnak.  Csabán? Gyulán? Nem seckojedno? Hír volt, meg mulattság!
A kolbásztöltőnek arra van esze, hogy stadionokat gründoljon köz- és lakájpénzekből a kertje szegletébe. Ahhoz kevés az embersége, tisztessége is, hogy elgondolkodjon, a válságból kiút merre van. Hízott maga, hejre kis pocakkal. Mit érdekli a többi, a nem Napóleon-rokon?

Tán abban bízik, jobbikos barátai majd kisegítik – elvégre ő növesztette őket, belőle nőttek nagyra, mint a vágóhidakról eltűnt, kolbászgyártáshoz szükséges, hiányzó sertés-állomány.

Bye bye gyulaikalbász!
Mától éljen a csabai, meg a többi, a számolhatatlan, ellenőrizhetetlen nekeresd-noname, azt zabizd magyar!
Adalék. A törp utálja a kalbászt. tőőőőteni is! Csak azért töltötte, mert úgy kiélhette az utálatát alapanyag és késztermék iránt. Ő a pármai sankát szereti, a berlusconist.

Ti mikor ettetek gyulait utószor? Hát pármait, sunkát?

Törpe senki! Csókoltatnak a kolbász, asztalra csak késői Kádár-korban jutó reményén asszociálódott kisemberek!
Egyszer, tán nem oly sokat kell várni rá, lesz döntés, és bevarrnak, mint hazug embert a lóba.
Ülsz majd csillagok között sok jótettedért.
Tán Szegeden. Felelni fogsz mindenért, te törpe! Lakájaiddal együtt!
Tudod, a csabai darálók megmaradnak!

Kivárom, guggolva is.



Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.26.




2012. november 23., péntek

MI, KILENCSZÁZÖTVENESEK



MI, KILENCSZÁZÖTVENESEK

Valamikor, nem is oly rég, mi voltunk a középosztály.

Átlagos családba születtünk, apánk géplakatos volt, vagy targoncakezelő, esetleg kőműves, állatgondozó, anyánk meg takarított az iskolában, ahol később mi szereztünk érettségit, ahol beadtuk a papírt a továbbtanulásra, és átsörözve négy-öt évet, lányokat hajkurászva és házibulizva gazdagéknál, bizony az izzadásig gyűrtük-gyúrtuk a tankönyvet vizsga előtt, hogy csillagos-címeres indexbe valami görbe jegy kerüljön.

Mi voltunk azok, akik nappalin, de estin is tanultak, s a végzés után bekerültünk a mókuskerékbe ki itt, ki ott. Voltunk üzletkötők és agronómus-palánták, kezdő mérnökök, munkás-utáltak, hogy lógunk, és semmit nem tudunk. Tanítók az alsó tagozat napközijében, firkászok szerkesztőségekben, akire csak a „hozzegykávétfiamot” osztottak, vagy azt sem, de végzettség szerint fehér köpennyel álltunk nővér-férjjelöltként kórházakban, a főorvos hosszú sleppjében is.

Mi voltunk, akik lázadoztak.
Virággal, Beatles dalokkal, hosszú hajjal. Velünk ébredt a Balaton nyaranta, és a mi takarónk igazította estelente a tévesen hitt kilátástalanság, a szabadság messze van, ha be nem hódolsz szlogen.
Voltunk tagok, vagy KISZ titkárok, jók, meg rosszak, csak az emberség és a józanész volt a választóvíz jó-rossz között, Agitáltak, hogy lépjünk be Pártba, Vöröskeresztbe, Bokor-körökbe, meg a jehovákhoz. Mi beléptünk, vagy kimaradtunk, habitus szerint.
Mi voltunk, akik egyházat alapítottunk örök igazságokon, klérus hatalmát kirekesztve, vállalva verést, üldöztetést.

Mi voltunk, akiknek megjött és elment az eszük. Egyszerű, lassan lakáshoz jutó, családot alapító, a szürkénél kicsit fehérebb középosztály-jelölt, balon nevelkedett, de nem agymosott. Ritkán megalkuvók, koránszületettek ahhoz, hogy hőzöngve temessünk jövőt, de későn születettek ahhoz, hogy megakadályozzuk, a várt, kívánt változásokkal felkentjeink ne loccsintsák ki senki udvarára egy torzult megvalósítású, teherként megélt eszmevilág létező értékeit.

Hátunkon lovagolták meg avítt eszmék valló-hirdetői a Duna kört, Antall a semmiből körözhette le Bíró Zoltánt. Bennünket hülyített a fogyik a magyar, meg a zsírok elcsúrta táltosa, a turul-előd. A mi asztalunkra lopta a kenyérféltés a kényszerű, de ésszerű kompromisszumot kékmadár és szegfű között. Mi vonyítottunk, hogy Bokrosból nem kell, röhögtünk mindenkihülyéjén, Józsibácsin, és mi hagytuk, hogy a juppinak indult senkiháziak, hazudva-lopva, ősellenségekkel összeölelkezve hatalomra jussanak.

Közben éltünk.
Házat építettünk, de legalább kitataroztunk a régit, lecseréltük a sok Ladát, újraházasodtunk keresztbe-kasul, vagy kitartottunk a régi mellett. Másztuk a honi és elkülföldiesedő szamárlétrákat, megfeleltünk. Vettünk nyaralót, ha tellett, és tanítattuk a csimotákat. Elbúcsúztattuk az első kivándorlóink, az új hazát, megélhetést keresőket és maradtunk.
Megéltünk sikereket és buktunk nagyot, ha túl messze akartunk látni. Ráment vállalkozás, gatya és sokszor a szomszéd pénze is büntetlenül. Csendestársakká szegődtünk mutyikban, és nagy hangon követeltünk elszámoltatást, ha nem rólunk szólt a fáma. Értettünk a politikához, mint minden istenadta balfék, és nem vettük észre, ránk épül egy torz, minket és mindenkit kisemmiző erő.

Mégis, mi láttuk meg először, rossz irányba megy az ország. Kiszavaztuk első kurzusa után a hatalomból a törpe egót, és nyakunkba vettük a lánchídi városbénítást. Mi voltunk, akik futni hagytuk a bányatolvajokat, hogy 2006-ban kocsikat, lelkeket gyújtogassanak barikádokon. Hallgatunk, mikor a rendőrt kellett volna fennhangon védeni.
Mi vettük észre, hogy októberenként egyre több a szenny a felszínen és hősök lettek a kibelezők. A mi ellopott, elhamísított történelmünk tagadásából nőttek nagyra demagógiák, egók. A hülyék is közülünk kerültek ki, hogy növesszék őket. A plagizált doktorisok is.

Végérvényesen lecsúsztunk?
Mi lettünk a nem kíván reszli, a maradék. Nem termelünk, mindegy, hogy hol se nincs, meg mit se nincs, a tény a fontos, csak veszünk a közösből.
Nekünk már-még nyugdíjat hoz a postás, számolgatni, beosztanivalót.
Nekünk a voltból már alig maradt. Semmi kocsma, rántotthús vasárnap, semmi színház-mozi. Füstbe ment terv az újra elérhető lett Adria, de a zónapörkölt is az, ha vendéglőbe mennénk. Számla, az van! Meg cirkusz is, elég!

Mi vagyunk az önpusztítók, a nemzetpusztítók, akik szájszélet nyalogatva előbeszélünk a törpe, a megalomániás ünnepi villogásán, csápolva Békemenetben. És mi vagyunk többségben az egyetlen, a legazemberezett létező-élő kihívó Élőláncain, mi, összefogásról álmodók, a nehezen utat találók, az Együtt, tetszik-nem teszik rendszer-koncertjein.

Ég a gyertya, ég.
A miénk.
Munkás, középosztályos kis faggyúgyertya. Tescoban hatvankilenc, Auchanban hetvenegy forintnyi fény. Nem tartós.
A miénk.
A hozzánk lassan idomuló balratartsban még regnál a megélhetési nagy öregek kisses, bajás megélhetési vonala, díszletezi Szeged, vagy Angyalföld helyett az alsógatya-reklám mosoly, s asszisztál hozzá hallgatással a ne érints –noli me tangere szabállyal – a tehetséges ifjúság. Kis jobbos segítséggel, cédulásan beszavazott zöldjeinket a színvakság előbb vakítja, mint a korbács. Szocializálódnak schiffereken, hogy páruknak morzsa jusson. Éltetjük, de libásozzuk is az összefogásra felhívót, kendermagozzuk a rég nem tyúkanyót, pedig korpán él, ha kap, egyáltalán.

Nekünk semmi sem érték, semmi se drága? Ennyire lepusztult volna önértékelésünk, hogy magunk legyünk a sírunk megásói is?

Az óra ketyeg.

A mi elmúlásunk készíti elő a mi pénzünkből ötven-százötven fős gazember-csapat. Hogy szolgák legyenek a gyermekeink!!!!

Az én országomból küldte egy fehérlovas nyikhaj apámat a Donhoz.
Az én országomban hozott zsidótörvényeket a mai sávos frakció elődje.
Ezek a mostaniak miben jobbak, mások, mint az akkori nemzetpusztítók?

Az én országomban ültettem, itt-ott, tizenegy almafát. Termő ma mind.
Az én országomban éltem – dolgos, középosztály polgárként, magyarként. Belső és hitt vallási törvényem is tiltja, de kell, hogy benzinnel leöntött fáklyaként pusztuljak, csak, hogy ébredjetek?


Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.22.













2012. november 12., hétfő

MAGYAR OROSZLÁN



Olvasom a mai híreket. Közte bulvár: Macedóniában elszabadult, a nézők közé ugrott egy magyar, cirkuszi oroszlán.
Hír!
Több olvasata, üzenete van!
Első talán, hogy él, létezik magyar oroszlán! Igaz, cirkuszi, de oroszlán és magyar! Nem beszélnek róla, de talán szárnya is van! Turulszárny?
Második, hogy eddig fogságban volt, s most külföldre került. Ott el- és kiszabadult! Láncait lerázta, s usgyi, a nép közé, zabálni. A Népet.
Harmadik, hogy ahol cirkusz van, ott bizony elszabadul az oroszlán előbb-utóbb!

Végiggondolva a fentieket, mélázom kicsit.
Tulajdonképpen semmiség! Elszabadult oszt’ annyi! Ráadásul, Macedóniában. Messze van!

Az itthoni cirkuszban a trupp törpéje szabadult el, nem is egyedül, de csapatostul!
Macedóniában egy cirkusznyi néző ijedtsége mellett pár markos ápoló megfogta, ketrecbe zárta a renitenskedő főmutatványt, az állatot.
Itthon az ország kétharmada azon töri a fejét, hogyan lehetne sarokba szorítani, elkapni legalább a törpét, meg a pár pulpitusra szabadult főbohócát, s aztán jól bezárni mindet valami újranyitott Lipótba, de hiába jó a szándék, a megvalósítás egyelőre döcög!
A vállalkozásra, törpefogásra már kezd összeállni a csapat, de a porondmesterek még egyeztetnek! Most veszik számba, milyen elvek mentén kívánják megvalósítani az aktust, melyik szektor nézői részvétele kívánatos, s kik maradjanak ki belőle.

Hé, urak!
Én itt a nép vagyok! A kicsi, a beijedt, meg az elnyomorított! Eredetileg nem törpefogásra szült anyám, de idővel a szándék és a hajlam is megjelent, megérlelődött bennem, sőt társaimban is.
Nem vagyok teoretikus! Nem akarok sem írni, sem olvasni disszertációkat a törpefogásról. Elég, ha kapunk egy hálót, (adhatja akárki, az IMF is) vagy egy-egy hejre szívlapátot, és elkapjuk regisztráltan, meg regisztrálatlanul is a tébolyodottat!

Van Akasztón valami stadion! Az, ha nem juhászra bízzuk a kellő átalakítást, sepénzből pazar, s emberséges Lipótja lehet az egész csapatnak!

Ház- és törpeőrnek meg megfogadhatjuk a macedón-magyar oroszlánt!


Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.13.