BÖFFENTETT A HATALOMBA BEÁGYAZOTT

Egy cikk, egy hír, Pálffy úr, KDNP képviselő felhorgadásáról, miszerint jobb a kuss egészségügyi, meg tüntetés témakörben. Másra, több megértésre, közös tehervállalásra lenne szükség!

Vitaírás.http://szabadelvu.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=108598

A felháborodás érthető, sőt jogos. A megfogalmazást másképp formáltam volna, ám alapvetően ez is elfogadható.

Vannak tartalmi észrevételeim.
A rendszerváltozás 90-94 utáni fejetlensége, a merre menjünk, s hova, a félénken, de már lopunk, átszervezünk, a minden fürdővizet kilöttyintünk korszaka kezdte az oktatáspolitika, a képzések jól átgondolt, tervezett rendszerének szétverését. A folyamat új erőt kapott a magát liberálisnak deklaráló párt oktatás-szemléletével Horn alatt.
Ártó szándék sem ebben, sem abban nem volt. Csak nagyfokú butaság, nemtörődömség, meg magyaros, ej ráérünk arra még.

Megszűnt az eltelt ciklusok alatt a tervezett munkaerő-képzés, eltűnt a híresen képzett szakmunkás-gárda. Azelőtt, a legkisebb magyar faluban is élt végzettséggel, igazolt szakértelemmel rendelkező lakatos, bádogos, ács, fodrász, varrónő, később elektroműszerész, hűtőgép- mosógép szerelő. Meg egyre-három fusizó is. Mára kihaltak, elvándoroltak, visszaadták az ipart.
Az egészségügy, az eszköz-oldalon anno erősen támogatott, bér oldalon a hálapénzre-hivatkozással fejlesztésekből kimaradt humán erőforrás-állományával, akkoriban még vonzó pálya volt. Ötször felvételin kibukott, talán hivatástudattal is kellőképp rendelkező fiatalok álltak be évekre műtősnek, ápolónak, s tanultak a munka mellett, hogy elérjék későbbi céluk, a feljebb, előrébblépést.

Szófosó újságíróból volt, van elég. Kevés kivétellel félművelt, hanyagul tájékozódó, lelkiismeretlen banda. A szakmának csak a legrosszabb oldalait sajátították el jól. Lettek politikusok, vagy áruházi tolvajok. Kinek-kinek sorsa, habitusa, szerencséje, ismeretségi, baráti köre, vagy megalkuvásai szerint.

A rendszerváltozással, politikusból is kijutott a kisországnak rendesen. Azelőtt, a Kádár-korszakban, valóban politikus csak egy szűk, belterjes-bennfentes elit volt, a többi, a képviselők csak sallang, sallanghoz hasonló hozzáértéssel. 90-től mindössze annyi változott, hogy osztódott a választható szűk elit, de benn, saját korlátok között ugyanúgy hozzá nem értő, semmire nem jó outsiderek adják a megszerzett helyet. Beszélnek párt-direktíva szerint, vagy saját kútfőből össze-vissza.

A helyzet romlik.
Ma létezik formáció, ahol megválasztott képviselő nyíltan randalírozik. Arc, akit jobb helyen arc, szöveg alapján három évig megfigyeltetnék a Hárs-hegyen. Ma adott a válság, a vegyes elit által közösen begründolt, szívjon a kisember helyzet. Csakis önös érdekből nyilatkozik a narancspapagáj, a húdezöld kékmadár-utód, a deviáns szoci. Pont egy arctalan, valós szavazóbázis-mentes párt képviselője, a látszat-keresztény hallgatna?

A csahosok mindegyikének (ellenzéknek is) adott minimum négy évre a biztos megélhetés, a bödön-közelség. Egzisztenciális problémájuk eddig se volt nagyon, most se nincsen. Dolgozni legtöbbjük nem dolgozott, a szubordináció, szintjükön, csak pártfőnök, és pártszövetség főnök felé felfogható. Háromszáznyolcvanhat ember, akik leszarhatják a való világot.

Törvényt hoznak.
Nyilatkoznak.
Elvárnak.
Megbélyegeznek.
Kutakodnak.
Kurtítanak.
Szóval, teszik.

A munkáját hittel végzőnek, tisztelet. Itt is.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.

HAZÁBAN HAJLÉKTALANOK

A hajléktalan, mint az írástudatlan analfabéta, újratermelődik. Az ab ovo nem hangyalétre beállított ego, ha elveszti azt a vékony fonalat, ami a hangyák szorgos társadalmához köti (függetlenül az adott társadalom szociális és humanitárius küszöbétől), elkerülhetetlenül saját konfliktusmegoldó-képességének hiánya csapdájába kerül. Kiutat nem lát, kivonul a való világból, az utca, a terek kopott padjai, a kiserdők, városközeli barlangok lakója lesz, nomanizálódik.
Mint a városszélre betévedő állat, szemétben megtalálja tápláléka zömét. A visszatérni vágyó lapot terjeszt, az ügyeskedője kéreget, a leginkább sérült meg megalapítja a XXI. század kis Párizsát, a tolvajok, kitaszítottak, lezüllöttek kontrol nélküli világát, a maga szigorú, piramidális és erő alapú belső tagozódásával. Kialakul, ki hasznos tagja a csapatnak, felmérik, ki, miben, hol felhasználható, s kialakul a falkaösztön is. Fordított evolúció? Dehogy!
Egészséges reakciója a kitagadottak világának. Túlélés-centrikus. Az, hogy közben a gyilkolásig jutnak? Ki figyel oda!

A munka a rendőrnek is büdös! Épp úgy, mint a lakatosnak, az ácsnak, vagy a vezérigazgatónak az MVM, MNB, ÁFB, PSZÉF stb. védett festményekkel díszített főnöki irodájában, horribile dictu, a miniszterelnöknek a miniszterelnöki bársonyszékben..
A munka, olyan, mint a harctér. A közlegényt kihajtják parancsra, a vágóhídra, s a káprázz szemem sokcsillagos, fűtött bunkerból nézi a gyilkolást. Közelébe nem menne semmi pénzért! Ott meg lehet halni!

Munkát teremteni lehet sokféleképp. Legfőképp ésszel, kevés szájalással.
Tevékeny részvevője voltam nyertes kampánynak, ahol számítottan kétezer négyszáz új munkahely létrejöttét ígértük. Hazudtam. A hallgatásommal hazudtam, mert kiszámítottam a lehetségesként létrehozható, s az áttételekben generált új (fontos!), új munkahelyek számát, s a létrehozással párhuzamosan megszűnő egyéb munkahelyek arányát.
Nem hiszek új Megváltókban. A mai politikai palettában semmiképp. Kivétel egy van, aki képes volt kimondani, magára vállalni bűnét, a hazugságot, nem kérve megosztást érdem, részvétel, szám szerint, aki hittel apellált a józanészre. saját közegéből döngölték alja mód a sárba. Közben, persze, eszes ellenlábasok profitáltak a hóthülye igazmondásából. Farizeusok!

Ölik egymás, meg mást is, akihez hozzáférnek a társadalom kirekesztettjei. Az önkirekesztettek is. Ámen! Tűrjük, mert tudomásunk sincs róla, ha két utcával arrébb lakunk, s kommunikációs szokásaink közé nem ékelődött a segíts, neveld, tanítsd a jóra.

Fenntartunk szervezeteket, státussal fizetéssel, akik majd megfigyelik,
• mit reggelizett Deutsch (FŰR!) Tamás, a ki a fasz ez elhíresült kérdezője-bohóca;
• miről, kivel pletykált megbuktatom-kizárom-ellehetetlenítemet kalapos-ibolyka, meg az érettségizett, sikerrel;
• tudunk mindent arról, kivel nem kefélt (itt rövidebb a lista) a kurva, a miniszter lánya narkós, vagy a százhuszadrendű senki, csinált celeb,
• meghurcolunk mi bárkit, de csaló Hagyó-Balogh páros peréhez két ciklus kell, hogy felmentsük őket.

Nem tudjuk, mi zajlik a kapuk előtt.
Mélyszegénységben.
Megkockáztatom: Egyetlen handabandázó, visszavonultnak látszó, évek hosszú során szabad madarat sem igazán érdekel semmi mocsár.

A hatalom ütne. Csinálna rendet. Munkahely, egzisztencia-teremtésre ugyan esélye sincs, de mégis, adott az elvárás, kell a látszat! A milliárdos nyugdíjas rendőr majd rendet tesz nálunk!
Hogy hogyan, miből és mennyi idő alatt lehet nyugdíjas rendőrből milliárdos, arra meg borítsunk fátylat. Krisztusarcút, torínóit.

Jön, jön polgártársak, csak nem akarjátok észrevenni! Jön az új erő. A „hiteles”, hitelt fel nem vett JOBBIK, a zagyva gárda-magyar, a képedbe ordítok, hogy befogd a pofád demokratizmus. A takarodj kutya, mert mienk itt a leben, s a raum.

Eleinte.

Ha holnap tartanák a választásokat, úgy harmincöt százalékkal nyernének.
A nagy közvélemény kutató cégek, a Tárki, a Századvég, a Medián, elmehetnek majd mind egytől egyig a jó kurvanyjukba, mert a hallgató, a látens jobbikos fidesz szavazó, kicsinálná egzisztenciájuk, seperc alatt.

A ZEMBEREK.
A zömmel még nem hajléktalanok. A semmi baloldal, semmi alternatíva megszenvedői.

ERRE MEG KI A JÁTÉK!!!!!!!

:
Bohócország, mondaná Barátom!


Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.17.

KÍSÉRLET PINKBEN

A határon álltam. Tógás, isten képében tetszelgő gülüszemű határőr játszott cserét velem. Elvette útlevelem, s kezembe nyomott egy doktor-szösziszín drága könyvet.
„Lapozgassa, aztán majd meglátjuk!” – mondta, s fordítva egyet sapkarózsáján, trappban elfüstölt útlevelestül a határállomás melletti kantin felé.

Kinyitottam. Pink alapon a kollázs mellbevágott. A bal felső kép először.
András mosolygott róla húszévesen, fekete-fehérben. A vándor. A kép alatt talán a mottó.
To be flex.
Te lennél, fiam, tubiflex? Írsz? A te bizarr soraid csodáltam tudatlanul?
A lapon, kicsiben, nagyobban négy lánygyerek, ki színes, ki beállított póz, ki pedig spontán, meg és nyilvánulva, kinyilatkoztatva, plakát és akvarell, nevekkel, tekergődzve mint a sors, épen és lyukasztva, szakaszjegyek, havi bérlet ötszáz forintért, nomeg Árnika és az elmaradhatatlan csillagháború.

A kép mögött a Nagykörút, kisállat-kereskedés kígyóval, békával tetszés szerint, söprű és lapát a tisztántartáshoz, nomeg galambok, hullámos papagájok garmada nagy trécsben. Középen András eladott burunduk után szed be forintot. To be felx. Potyog akváriumba, harcolnak érte sziámiak, neon világít délben.
Skoda 100-as, szürke hétköznapok, koccanás a békási nagy kereszteződésben, tekergődzés a rendőr előtt, kutyavásár valami nőnek, egyszervolt kutyavásár, Budán dudán ismerkedés a női igennel, apai féltés visszatükröződése barna szemekben és újra a négy lány, orgonasípok, ábécédé, de angolul.
To be flex.
Szárított tengerpart, sárga homok szódásüvegben, fröccsintett kérdések faji hovatartozásról, Éva almája, Erzsi almája, Alíz almája, motoros vontatás görög tengeren és egy anyakönyvi kivonat a Nagy Alma egyik párkapcsolatot regisztráló irodájából. Szárított apai könnyek, anyai könnyek, andrásos könnyek, repjegyek, tűlevél-vesztett díszített fenyő áprilisban, flex i bilit ás, kiok művel tetőben ás, áruházi zacskó, benne fölül a zsemlye, alatta Párizs, lop ás, mosoly és tubiflex.

Kockás kalapban. Az én kalapomban. Nem csal. Ás. Rózsaszín háttér és mélyenszántó bölcsességek sorokba nyomtatott, kusza összevisszasága, pedáns rend, káosz, messzeség és mind-mind a tenyeremben. Munka. Sok munka.

Sorsvonal. Kitaszítottság és burok. Három, vagy négy Haza, gyere haza időben, vár a nagyvilág és megállapodtam, tudok, vagyok, megélek-pofa, négy, igen, négy gyereket nevelek fel, bizony!
Vermont és Fonyód, Miskolctapolca, tenger, marinakék aqua, mágia, Magua, Nils Holgersson a vadlúd hátán repül világotlátni egy harsányi lánnyal és fütyörészés, képbe rögzítve, cseresznyefán.

A határőr jött vissza. Lépésre tőlem megállt, s a hozott vodkaszagra tette az útlevelem.
„A könyvet elviheti!” – mondta, s szalutált.
Azonosítóján felfénylettek a betűk. Hüpp Papanelkulovits Hüpnosz. Fölöttem csikorgással megindultak a zöld hálókocsik. Hazafelé.
To be.
Or not to be.

Balog Gábor
-csataloo-
2011.08.09.

ÁLLAPOTFELMÉRÉS

ÁLLAPOTFELMÉRÉS

Öten a tíz jogosultból elmentek szavazni 2010-ben. Vitték hitük, meggyőződésük, vitték kiábrándultságuk, és ötűk közül négyen a jobboldalra szavaztak.

A 2004-től porondon levő, egyszer kormányt is adó, majd bukása után következetesen és kiszámítottan obstruáló nagy gyűjtőpárt-pártszövetség, az előkészítettség, a kampány, az ellenfelek önlejárató, önpusztító tehetségtelenségét, és a kiábrándultság össz-effektusát jól kihasználva, megérdemelten nyert. A választási rendszernek megfelelően olyan arányban, ami a győztest mindenre feljogosítja, adott, létező, húsz év gyakorlatát passzusaiban ötvöző alkotmányos keretek között.

Nagy győzelmek után kettős az út.
Adott a brennusi evidencia, a vae victis, és adott a terror utáni frankói emlékmű-emelés, nagy közös temetőbe álmodott, emelt szoborcsoportban.
A mi, látszat szinten hatvanhét százalékos nyerőnk, tudva, számítva a tőle jobbra álló demokratikus(!) szélsőjobb alapelveit, politikai síkon, erős bázisra alapozottan választhatta a jaj a legyőzötteknek megoldást.
Tart, és tobzódik össznépi elszámoltatásunk. Naponta új számonkérő-székeket kreál a kvázi többség. Nem a megtisztulás, nem a továbblépés tiszta, sallangoktól fosztott eszméi vezérletével. Ön- és túlélés, beton és lapátmentes bebetonozás-centrikusan.

Minden rossz, hazug és magyartalan, ami eddig volt, s nem mi csináltuk! A Magyar Köztársaságból, ami, ugye a hovatartozást és az államiságot jelöli, Magyarország lett, ami Hazám az édes, de a leválasztás tág teret hagy minden torz ideológiáknak.

Magyarország, Bújtatott Entitású Diktatúra,
Magyarország, a Többség Elvén Szóló Igazak Szép Hazája;
Magyarország, az Ellenzékmentes, Tiszta Jóakarók Országa.

Magyarország, az életem.

Az én Hazám ez a cseppnyi, százháromezer négyzetkilométeres pötty Európában.
Az én Hazám, s tudom, vétettem ellene. Botorul, balosként szavaztam úgy, hogy ha csak egy szóval is, de a menjetek rózsaszinek-kékere szavaztam, vén fradista.
Csekély vigasz, sőt az sem, hogy alternatíva nem volt. Én ideállok, te meg odaállsz, mondja Bereményi, a csúcs, a stabil pont, az átváltozó. Énekli az elment. Az Indián.

Ma, mint vackát, gazdáját, napi falatját vesztett emberhez csapódott idomított, a bal keresi önmagát.

A bal, a testem fontos fele. A szívem ott ver, és balkézzel fogom le jobbkezem, ha ütésre lendül. A bal, ma megélhetési játéka sok szajkómadárnak. Tollavesztett, repülni képtelen, arc- és csőrfelvarrott porondkoptatónak. Fikarcnyi hitelessége sincs, ha igazat mondanak.
Miért?
Miattuk, vezetőik, a nagy öregek miatt. Kicsiny-kaliber egójuk, országgyűlési fizetésből, meg pártjuttatásból, amúgy is megélek szemléletük miatt. Képtelenek arra, amire Orbán sem volt képes, bukás után lemondani, s nem általuk hitelesnek válogatott, majdani mameluknak adni át a kezdeményezést. Gyurcsányt, a kintről és bentről egyforma vehemenciával majd öt éven át támadottat leírnák. Hiba! Az egyetlen jó esélyt valami érdemi változásra Őszöd felvállalása, a nyissunk új lapot adhatna. A szónok, a táncoló daru tisztességes ember. Vonzása van, mert a csendesen kimondott ész-érvelés hatékony.

Lehet, a másik fél szemében, mi, balosok, a disznók, annak is felejthető, leírható része vagyunk. Nem így van! A maradék fél eldől nélkülünk.
Rámegy az Ország.

Leírtam, olvassák sokan. Tulajdonképpen egy a baj! Szanyiknak, lendvaiknak, kisspétereknek kéne olvasni, elsőként megérteni.

Amíg élek, jelentéseim a gátról küldöm rendesen. A víz jön! Sok az ürgelyuk. Értelmesen kellene megtervezni, felépíteni jobb- és balfelekből álló, ellentéteikben is, a harc mellett összetartozó, kisembereknek is elfogadható jövőt építő csapatot.

Balog Gábor
-csataloo-
Sok senki által, versem után engem csak drótostótnak aposztrofált,
Hamupipőkés-Hófehérkés,
de zablamentes!

-csataloo-
2011.08.04.